Verzió..BLOG

A Dívák a fesztivál nyitófilmje és a közönségdíj nyertese volt a 18. Verzió Filmfesztiválon. 
Kőrösi Máté rendezővel Tímár Zoé készített interjút. 

A 18. Verzió Filmfesztivál egyik legkülönlegesebb szekciója a Képkereső (Viewfinder) volt, amelyben öt, kifejezetten eredeti és sajátosan önreflexív, a dokumentumfilmes látásmód kérdéseit boncolgató alkotás kapott helyet.

Kőrösi Máté diplomamunkának indult dokumentumfilmje három húszéves barátnőt követ az érettségi előtt. Bár a hangsúly a jelenbeli viszonyaikon, kapcsolódásaikon van, fokozatosan tárul fel milyen múltbéli események tükrében formálódnak jelenleg felnőtté. A film kezdetén a rendező azt ígéri, hogy követve Szanit, Tinát és Emesét, megpróbálja kideríteni, mit jelent Dívának lenni, mégis a végére a díva, mint létállapot tágabb értelmezést kap.

Az Arica című alkotás a Boliden nevű svéd multi elleni per megörökítésén keresztül mesél el egy tragikus történetet, mely több, mint harminc éve kezdődött, és még mindig nem ért véget. A William Johansson Kalén és Lars Edman rendezésében készült dokumentumfilm az említett nagyvállalat, valamint a chilei Aricában élő közösség konkrét esetéből kiindulva nyit egy sokkal nagyobb látószögre. 

A magyar LMBTQ+-közösség életében szerencsétlen módon vált meghatározó évvé 2021. A magyarországi rendszerváltás évtizedeiben soha nem látott módon bélyegezte meg a regnáló kormányzat a szexuális kisebbségeket. Az alapból sem sekély árkok tovább mélyültek, a legagresszívabb homo- és transzszexualitás elleni indulatok nyertek hivatalos validációt. Ilyen körülmények között debütált Bakony Alexa rendező több éven keresztül forgatott filmje, a Tobi színei, aminek nem kívánt keresztjévé vált az LMBTQ+-ellenes hangulat, és amely mégis tudattalanul vált egy árkok betemetésére képes munkává.

Az utóbbi években a magyar filmet is elérték a legfrissebb dokumentumfilmes műfajok és stílusirányzatok. Egyre több olyan alkotás készül, amelyek személyes, egyéni történetek megmutatására helyezik a hangsúlyt, középpontjukba gyakran az identitáskeresés, a traumák, a hétköznapi élet vagy akár a felnövés kihívásai állnak.

Francesco Montagner második egész estés filmje, a Fivérek, a férfiasság, a patriarchátus, az identitás és végzet kérdéseit vizsgálja. Egy intim és időtlen dokumentumfilm, amely három fiatal testvér körül forog, akik apjuk juhfarmján élnek. A rendezővel beszélgetünk.

A móló végében állok.  Teljesen egyedül. A nap lemenőben. Fúj a viharos hideg szél. Előttem a háborgó és örvénylő tenger sötétsége és kopársága. Az ég lassan egybefolyik a vízzel. Teljes félhomály uralkodik már.
Csak a hangok maradnak, ahogy a hullámok a móló cölöpeit verik kegyetlenül, a deszkák és kötelek egymásnak feszülése és recsegése.

A háború véres és erőszakos, azonban Alina Gorlova dokumentumfilmje, az Örökké esni fog (This Rain Will Never Stop) ennek egy kevésbé hangos oldalát mutatja be. A rendezőnek nem ez az első dokumentumfilmje, ami a háborút dolgozza fel, azonban ez az első, ami nemzetközi szintre emeli azt. A film Ukrajnától Németországon és Irakon keresztül Szíriáig kalauzolja a nézőt, és eközben háborús övezeteket, katonai parádékat, humanitárius missziókat, menekülttáborokat, kulturális és vallási szokásokat köt össze eddig nem látott módon.

Ada Ushpiz izraeli filmrendező dokumentumfilmje az izraeli palesztin gyermekek világába kalauzol el minket, három fiatal lány történetén keresztül. A gyermekek személyes történetein keresztül bepillantást nyerünk a palesztin kiskorúak világába, melyben a mindennapok része az erőszak, a megaláztatás, a katonákkal és telepesekkel való összeütközés. A film megmutatja, hogy szereplői hogyan találják meg a módját, hogy megbirkózzanak egy erőszakos konfliktus érzelmi kihívásaival.