Vendég

Simó Ibolya 1984-ben született a romániai Székelyudvarhelyen. A kolozsvári Sapientia Egyetem fotó-, film- és médiatudományi szakon szerzett filmrendező diplomát. Jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul Dokumentumfilm-rendező művész mesterszakon, Almási Tamás és Kékesi Attila osztályában.

Nebojša Slijepčević számos kreatív dokumentumfilm rendezője (Srbenka, Szerelem gengszter, Something About Life, Real Man’s Film, In 4 Years, Of Cows and People). Filmjeit számos nemzetközi fesztiválon díjazták, a Szarajevói Filmfesztiválon négyszer kapott díjat. Legutóbbi dokumentumfilmjét, a Srbenkát, Európai Filmdíjra jelölték. 2019-ben Nebojsa megkapta a Vladimir Nazor-díjat, amely a horvát Kulturális Minisztérium minden évben a legjelentősebb filmnek adományoz. Nebojsa előadó a zágrábi Drámaművészeti Akadémián.

Firouzeh Khosrovani Teheránban született, de Olaszországba költözött, hogy a brérai Szépművészeti Akadémián folytathasson művészeti tanulmányokat. 2002-ben diplomázott, majd visszatért Iránba, ahol újságírói MA képesítést szerzett. Jelenleg Teherán és Róma között ingázik. Első dokumentumfilmje, az Életvonat (2004), játékterápiával foglalkozik, amelyet a bami földrengés traumatizált gyermektúlélői számára biztosítottak. A 2007-es rendezésű Rough Cut Teherán kirakataiban kihelyezett, megcsonkított manökenbábukról szóló filmjével tizenhárom nemzetközi filmfesztivál díját hozta el. Legutóbbi munkája, a Fest of Duty, két tizenéves lány felnőtté válását követi nyomon nyolc évvel a vallási beavatásukat (Fest of Duty) követően. A film 2014-ben elnyerte az IDFA OXFAM díját.
 

Rami Farah szír előadóművész és filmkészítő, 1980-ban született Damaszkuszban. A damaszkuszi Színművészeti Főiskolán tanult táncot, majd Franciaországban és Dániában számos kortárs film- és táncművészeti képzésen, illetve műhelymunkán vett részt. Miután 2007-ben diplomát szerzett az Arab Intézetben, a Golán-fennsíkról Csönd címmel 35 perces dokumentumfilmet készített. Rami első egész estés filmje, az Egy szír tragédia komédiása 2019-ben az IDFA-n került bemutatásra.

Yulia Vishnevets moszkvai filmkészítő és újságíró, a moszkvai Radio Free Europe/Radio Liberty filmrendezője. Dokumentumfilmjein keresztül olyan társadalmi témákkal foglalkozik, mint a társadalmi kirekesztés, az identitás, a konfliktusok, és hogy hogyan befolyásolja az embereket a közeg, amiben élnek. Az ukrajnai konfliktust feldolgozó A House on the Edge (2016) című első egész estés dokumentumfilmjét Oroszországban, Németországban és az USÁ-ban is vetítették fesztiválokon, többek között a moszkvai Artdocfesten, nemrég pedig megvásárolta a Currenttime.tv tévécsatorna.

Aliaksei Paluyan 1989-ben született Belaruszban. 2012-ben Németországba költözött, ahol a kasseli Művészeti Akadémián játék- és televíziófilm-rendezést tanult. 2019-es rövid fikciós drámája, Az öröm tava, német-belarusz-spanyol koprodukcióban készült, Clermont-Ferrand-ban mutatták be, számos nemzetközi fesztivál díjazottja volt, és 2020-ban a 33. Európai filmdíj Európai rövidfilm díjára, valamint a 2021-es Oscar-díjra is jelölték. Első egész estés dokumentumfilmje a Kurázsi.

Ruud Lenssen független dokumentumfilm-készítő. A Rotterdami Filmakadémián tanult 2007 és 2010 között, valamint Belgiumban a LUCA Művészeti Iskolában 2013 és 2016 között. Dokumentumfilmjeiben a társadalmi vonatkozású témákat ötvözi egyéni stílusvilágával.

Christine Hanberg Sorgenfriben született 1993-ban, ígéretes fiatal dokumentumfilm-rendező. 2016-ban alapította produkciós cégét CH FILM OG FOTO néven. A European Film College-ban tanult 2019-ben, 2025-ben fogja befejezni alapszakos képzését televíziós és médiaprodukció szakon a DMJX dán újságíró- és médiaiskolában. Christine ezen felül a New York-i Filmakadémián és a Station-Next dán ifjúsági kollégiumban is tanult. A bátyám története az első filmje, amelyet Cille Hannibal rendezővel közösen készített. Christine jelenleg TRINE című filmjén dolgozik, amelyet 2022-ben mutatnak be.

Salomé Jashi Tbilisziben, Grúziában született 1981-ben. Újságírást tanult, azután riporterként dolgozott éveken keresztül. 2005-től a British Council ösztöndíjával a Londoni Egyetem Royal Holloway intézetében tanult dokumentumfilm-készítést. A naplemente kápráztató fénye (The Dazzling Light of Sunset) című filmje fődíjat nyert a Visions du Réel fesztivál Regard Neuf versenyében, valamint a ZagrebDox, a Jih.lava IDFF, a Valdivia IDFF, és más fesztiválokon is sikerrel szerepelt. Egy korábbi munkája, a Bakhmaro (2011), fiatal dokumentumfilmes tehetségeknek járó különdíjat kapott a DOK.Leipzigen, és a legjobb közép- és kelet-európai dokumentumfilmnek járó díjat a Jih.lava dokumentumfilm fesztiválon. Salomé két filmgyártó cégnek is alapítója, a Sakdoc Filmnek, illetve a Microcosmos-nak; mindkettő művészi igényű dokumentumfilmeket és játékfilmeket készít. 2017-ben Nipkow ösztöndíjat, 2020-ban DAAD-ösztöndíjat kapott. A naplemente kápráztató fénye című filmjét 2019-ben vetítette a Verzió.

Az 1966-ban született Marek Gajczak operatőr és filmrendező. A łódzi filmiskola operatőr szakán végzett. Elvégzett egy operatőri mesterkurzust is egy budapesti workshopon. 2006-ban debütált rendezőként és forgatókönyvíróként az Under the Surface című játékfilmmel. Azóta dolgozott a TVN-nek és a lengyel televítiónak. Több tucat dokumentumfilmet rendezett, jelenleg fényképészként és dokumentumfilm-rendezőként dolgozik.