Iborfia egy Zala megyei aprófalu neve, s egyszersmind Bakony Alexa dokumentumfilmjének címe. A község arról lett híres, hogy itt száz százalékos volt a részvétel a „migránsok erőszakos betelepítése” ellen meghirdetett népszavazáson. Az eredményt a négytagú választási bizottság tagjai a két kezükön számolták össze, nem volt nehéz: mind a kilenc lakos, magukat is beleértve, arra szavazott, hogy Magyarországra ne jöjjenek menekültek. A film hőse őszülő hajú, rovátkált arcú öregúr, aki a falu szélén él, düledező házában. A film elején elmondja, a menekülteket a megüresedett házakba kéne telepíteni, minél nagyobb a család, annál nagyobb házat kellene adni nekik, így keltve életre a haldokló települést. Aztán, mint mindenki, ő is ellenük voksol. Magyarország kicsiben. Egy ember minitörténetében látjuk tükröződni mindazt, ami előtt értetlenül áll a világ. Hogy a magyarok, akár a többi nép, gyűlölik a lopást, a hatalmaskodást, a hazugságot, egyenként befogadó, megértő emberek volnának, mégis együtt rendre olyan vezetőket választanak maguk fölé, akik az iménti kárhozatos bűnöket fennhéjázón művelik, akik szeretet helyett a gyűlöletet, összefogás helyett a széthúzást hirdetik. A saját szemünkkel látjuk ebben a kis remeklésben, ha mindenki Krisztust kiált is, hogyan lesz belőle Barabás. És hogy mindez hová vezet, arról már egy másik megrendítő dokumentumfilm, a No Country for the Poor ad megrendítő képet.
S bár a helyzet korántsem rózsás, mégis, úgy alakult, hogy az idei válogatásban – évek óta először – azok a filmek kerültek többségbe, amelyek reményt sugallnak. Több filmben is a jövő generáció a remény hordozója. A Rézangyalok és a Bármi legyen, gazdagít szereplői nehéz sorsú gyerekek – Borsodban és Moldvában. Olyan áldozatkész felnőttek álltak melléjük, akik zenetanítással, színjátszással nem csak mosolyt csalnak az arcukra, hanem megpróbálják kimozdítani őket reménytelennek látszó sorsukból. A Menni vagy maradni és a Schrott fiataljai úgy próbálnak maguknak jövőt építeni, hogy külföldön próbálnak szerencsét, akár több százezer társuk – váltakozó sikerrel. A Polgár lányok sokkal jobb körülmények közé születtek, apjuk úgy döntött, zsenit nevel belőlük – s így is lett, igaz, közülük ketten külföldön élnek. Reményt sugall a Beágyazott emlékeink is: egy bátor és okos zsidó asszony története, aki szembeszáll a sorssal, amit gyilkosai szántak neki és népének – a filmet lányai forgatták róla. Visszahúz a múlt – ez akár az előző film címe is lehetne, de történetesen egy másiké, ugyancsak egy okos, bátor és tisztességes asszonyról, Ember Juditról, a nagyszerű dokumentumfilmesről. Vajon milyen filmeket készítene ma? Lenne témája bőven.

Báron György