A városi tér alakulása szorosan összefügg az emberi jogokkal és azok érvényesíthetőségével. A gyülekezési jog gyakorlásán túl az egyik legkézenfekvőbb kapcsolódási pont a lakhatás. Csak ott vágnak új utat a városszövetbe, tarolnak le területet egy luxuslakópark vagy üzleti negyed kedvéért, ahol a lakókat nem védi egy láthatatlan ernyő: a gazdasági vagy politikai szempontból jelentős (vagy annak tartott) tulajdonosi csoport(ok) érdeke. A blokkban vetített kambodzsai (Kambodzsai tavasz), kínai (A kínai polgármester, Álombirodalom), brazil (Egy ember, egy város, három kilakoltatás), lengyel (Kilakoltatás) és indiai élettörténetek (Holnapra itt sem vagyunk) egyéni, lakóközösségi, városi, globális és egyetemes emberi szinten reflektálnak erre a problémára, az egyre nagyobb méreteket öltő mindennapos visszaélésekre és a kiszolgáltatottságra. Emberek egyik napról a másikra kényszerülnek elhagyni otthonaikat és új menedéket találni, vagy épp az otthon elvesztésétől való félelem miatt kénytelenek egy olyan mechanizmusban szerepet vállalni – akár végrehajtóként, akár fiktív marketing-identitások megkonstruálásával –, ami újratermeli, konszolidálja és normalizálja a társadalmi egyenlőtlenségeket. A bemutatott konfliktusok rávilágítanak a hosszú távú, társadalmi kérdésekre is érzékeny városfejlesztési stratégiák, azon belül is a felelős lakhatási politika szükségességére. Megfelelő fékek és irányelvek hiányában és az ingatlanpiaci hasznosítás reményében sokszor évtizedekig elhanyagolt és ezáltal marginalizálódott lakóterületeket minősíthetnek illegálisnak, a fizikai erőszak és a rendvédelmi szervek bevetése pedig valódi megoldás helyett csak a problémától való gyors megszabadulást szolgálják. A filmek jellemzően – de nem kizárólag – alulreprezentált csoportok küzdelmét mutatják be, akiknek csak korlátozottan van vagy épp egyáltalán nincs lehetőségük arra, hogy helyzetüket globális szinten tematizálják, miközben nap mint nap az életben maradásért kell harcolniuk. A blokk arra is felhívja a figyelmet, hogy minden társadalmi csoport érintett, és bár nem hasonlíthatóak össze, de mindenki súlyos áldozatokat kell hozzon. A nemzetközi versenyképesség és az állandó gazdasági növekedés égisze alatt felépülő „álombirodalmak” árnyoldalán járva – legyen szó óriásberuházásokról, autópályákról vagy olimpiai létesítményekről – a legvédtelenebbeken gázolnak át, és a dzsentrifikáció hatásai körüli viták sem ültek még el. Pusztán városi megoldások és a problémák évekig tartó szőnyeg alá söprése helyett városi-szociális megoldásokra van szükség.

Fehér Gábor