Nicolas Champeaux és Gilles Porte César-díjra jelölt 2018-as Az állam kontra Mandela és társai (Le procès contre Mandela et les autres) című dokumentumfilmjét az idei Verzió Az igazság nevében szekciójában vetítettük. A dokumentumfilm különlegessége, hogy a 1963-1964-es tárgyalás teljes, nemrégiben rekonstruált hangfelvétele képezi az alapját, melyet az alkotók animációval egészítettek ki, hogy rekonstruálják a történelmi mérföldkőnek számító pert. A filmben számos egykori vádlott is megszólal, köztük Ahmed Kathrada, Denis Goldberg, Andrew Mlangeni, valamint Nelson Mandela felesége, Winnie Mandela és Max Sisulu, Walter Sisulu fia is reflektál a per hanganyagaira.
Fotó: Az állam kontra Mandela és társai
A szólás- és gondolatszabadság témájában, a Mandela-filmhez kapcsolódva szervezett beszélgetésen Fekete Ibolya dokumentumfilm-rendező, Orbán Katalin, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék docense és Orosz Anna Ida, a Nemzeti Filmarchívum animációsfilm-történésze, a Primanima programigazgatója vettek részt. A moderátor Uitz Renáta, jogász, a CEU Jogi Tanszék és Összehasonlító alkotmánytan program igazgatója, Az igazság nevében szekció kurátora volt. A beszélgetésben elhangzik, a per hanganyagát 2001-ben a British Library archivistája fedezte fel, de a teljes hanganyagot csak 2013-ban digitalizálták; a tárgyalásról 256 órányi hangfelvétel maradt fenn, ebből dolgozott Nicolas Champeaux és Gilles Porte is. Vajon miért merül fel egy ilyen típusú dokumentum-anyag esetében az animációs technika alkalmazása, teszi fel a kérdést Uitz Renáta.
Fekete Ibolya azzal indít, hogy ő sem játékfilmet készítene ebből az anyagból, és megemlíti a Libanoni keringő című filmet (Waltz with Bashir, r.: Ari Folman, 2008,), mint nagy elődöt ebben a témában. Orbán Katalin hozzáteszi, hogy az 1990-es évek óta vannak már jelen dokumentum-képregények, ilyenek például az amerikai Joe Sacco képregény-művész munkái. Orosz Anna Ida szerint egyre többször találkozni olyan filmekkel, ahol nem animációfilmes rendezők készítenek animációs filmeket. Az állam kontra Mandela és társai animációs jeleneteinek stílusát komikusnak, karikírozottnak találja, amely elsőre elüt a téma súlyosságától. William Kentridge dél-afrikai animációs művész filmjeit hozza fel ellenpontként, aki hasonlóan traumatikus, illetve politikai vonatkozású témákat, de teljesen más stílussal és eszközökkel, árnyaltabban dolgoz fel. Az állam kontra Mandela és társai esetében könnyedebb grafikai stílus járul a súlyos témához, Orbán Katalin szerint azonban a nincs szó karikírozó gesztusról. Az ügyész karakterét Marjane Satrapi Perszepoliszának stílusával állítja párhuzamba. Fekete Ibolya kiemeli, hogy a karaktereknek volt egyfajta kedvessége, ami derűt sugárzott, és ezért semmiképpen sem tekinthető karikatúrának.
Fotó: Az állam kontra Mandela és társai
Fekete Ibolya szerint az animáció nem tolakodik előtérbe a filmben, meghagyja a hanganyagnak a központi szerepet, és az interjúkban megszólaltatott, egykori vádlottakat és érintetteket is inkább erősíti, nem gyengíti az animáció alkalmazása. Orbán Katalin szerint amellett, hogy audiovizuális alkotásként, képpel együtt jobban érvényesül az anyag, és könnyebben eljut a közönséghez, erős gesztus a hang visszaadása is, az ugyanis eddig nem volt hallható, de az alkotók most hallhatóvá tették, ami jóvátételi gesztusként is értelmezhető.
Fekete Ibolya hangsúlyozza, hogy az archív felvételek használata esetében fontos, hogy az alkotó hogyan kontextualizálja azokat, mennyire és mennyi ideig hagyja az eredeti jelentésüket érvényesülni, és hogyna pozicionálja őket a film más felvételeihez képest. Orbán Katalin szerint a film nem problematizálja a hagyományos képkészítés (fotó, film) dokumentumértékét és hitelességét, az egyetlen ebből a szempontból kirívó példa az az archív dél-afrikai propagandafilm, amely körülbelül a film felénél jelenik meg, és sokkolóan elüt a többi felvételtől. A beszélgetők egyetértettek abban, hogy a film számos problémát nem tárgyal mélyebben, inkébb csak elmeséli, hogy mi történt.
Orosz Anna Ida egy másik, ugyancsak híressé vált tárgyalásról, az 1968-as chicagói perről készült animációs dokumentumfilmet, a 2007-ben készült a The Chicago 10-t (r.: Brett Morgen) említi párhuzamként, mely témának a közelmúltban játékfilmes feldolgozása is készült (The Trial of the Chicago 7, r.: Aaron Sorkin, 2020), elképzelhető tehát, hogy a Mandela-pernek is készül még játékfilmes változata a dokumentumfilm után.
A Verzió honlapján minden korábban rögzített online beszélgetés visszanézhető.
Somlyai Fanni
