francia

Dahomey

Mati Diop rendező, a 2000-es évek óta tartó munkássága miatt az afrikai filmművészet új hullámának egyik legkiemelkedőbb alkotójaként tartják számon. Az Atlantics című filmje a2019-ben a Cannes-i Filmfesztiválon Nagydíj győztes lett. A filmművészetet eszközként látja amivel a kolonizált nemzetek visszanyerhetik hangjukat és felül írhatják az elnyomó koloniális narratívákat és a hamis reprezentációkat.

Dahomey

Mati Diop's diverse film work since the 2000s has established the director as a representative of a new wave of African and Afro-diasporic culture. Her feature film Atlantics won the Grand Prix at Cannes in 2019. She sees cinema as a tool of reappropriation to restore lost images, question degrading colonial representations and invent new heroes and heroines.

A félelem kódja

Appolain Siewe kameruni születésű rendező, producer, forgatókönyvíró, újságíró. 1997-ben költözött Berlinbe, hogy forgatókönyvírást tanuljon. Részt vett különböző színházi csoportok munkájában többek között a Deutsches Theater munkájában is, ahol Oliver Reese és Jürgen Kruse is dolgozott. 2005 óta dolgozik független újságíróként. 2010-ben megalapította a dokumentumfilmekre szakosodott Einheit-Filmproduktion céget.

Code of Fear

Born in Cameroon in the 1970s, he came to Berlin in 1997 to study screenwriting. Participation in various theatre groups and at the Deutsches Theater, where he was able to improve his drama skills in 2003-2004 under the direction of Oliver Reese (then head dramaturge and now artistic director at the Berliner Ensemble) and director Jürgen Kruse. Print journalist, editorial assistant and assistant director for various TV & film productions. He has been working as a freelance video journalist since 2005. Founded Einheit-Filmproduktion in 2010, specialising in documentary films.

Szerelem, töredékekben

Chloé Barreau Rómában élő rendező, kreatív producer és tanár. Televíziós pályafutása alatt számos rövidfilmet rendezett, mint az Acqua Passata (2000) és több televíziós dokumentumfilmet is, mint az Anna M. (2003) és a Blue Is the Colour (2004). Sikeres televíziós karrierje mellett sem hagyja abba az alkotást, gyakran együttműködik Andres Arce Maldonado rendezővel, például a Stardust Memories (2008) és a La Faute à Mon Père (2012) című dokumentumfilmeknél. Legújabb dokumentumfilm rendezése a Fragments of a Life Loved (2023).

Fragments of a Life Loved

Chloé Barreau is a director, creative producer and teacher based in Rome, Italy. Barreau directed various short films including Acqua Passata (2000) and TV documentaries such as Anna M. (2003) and Blue Is the Colour (2004). Despite a successful career in television, she never stops creating, often collaborating with director Andres Arce Maldonado- such as for documentaries Stardust Memories (2008) & La Faute à Mon Père (2012). In 2023, she directed Fragments of a Life Loved, a 90' documentary produced by Matteo Rovere's Grøenlandia group.

A pásztor

Louis Hanquet francia rendező Délnyugat-Franciaországban és Párizsban nőtt fel. Párizsban dokumentumfilmes tanulmányokat végzett, majd a diploma megszerzése után több sikeres dokumentumfilm operatőreként dolgozott. A pásztor (2024) az első dokumentumfilm rendezése.

A Shepherd

French filmmaker Louis Hanquet grew up in southwestern France and in Paris. He studied documentary filmmaking in Paris and worked as a cameraman for several award-winning documentary films after graduating. A Shepherd (2024) is his first feature-length documentary film.

Xaraasi Xanne (Egybeszőtt hangok)

Raphaël Grisey Berlinben él és alkot. Videókon, szerkesztésen és fényképeken keresztül összeállított narratívái az emlékezés, migráció és építészet politikájáról szólnak. Where is Rosa L. című könyve (2001-2006) és National Motives című filmje (2011) különböző politikai rezsimek kísérteteit keresi Berlin és Budapest közterein. Grisey filmjei és installációi sokféle dokumentációs, fiktív vagy esszé jellegű formátumban dolgozzák fel a neokolonialista térpolitikát és a gyarmatosítást feloldó történeteket és gyakorlatokat a mezőgazdaságban és a városi terekben (Trappes, Ville Nouvelle, 2003; Cooperative, 2008; és Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive 2015–Bouba Touréval együttműködve). Együtt dolgozott Florence Lazarral a Prvi Deo és a Red Star című filmeken (2006), amelyek a balkáni háború utáni igazságszolgáltatással foglalkoznak a volt Jugoszláviában. Forgatott Franciaországban a diáksztrájkok idején (The Indians, 2011), Kínában mingong parasztmunkások között (The Exchange of Perspectives, 2011), a Pedregulho szociális lakhatást biztosító komplexumban Brazíliában (Minhocão, 2011), Rio de Janeiróban a brazil pozitivista egyházban (Amor e Progresso, 2014) és egykori szökött rabszolgák leszármazottainak hátországban élő közösségeiről Minas Gerais brazil államban (Remanescentes; A Mina dos Vagalumes, 2015). 2019 óta Bouba Touréval együttműködésben folytatott kutatásának és alkotásának eredménye a Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive, amelyet több országban bemutattak.

Bouba Touré fotókutató 1948-ban született Maliban és 2022 januárjában halt meg Franciaországban. A Vincennes-i Egyetemen tanult, majd a párizsi Cinéma 14 Juillet és a L'entrepôt moziban dolgozott mint vetítő. Az 1970-es évektől már fotósként a franciaországi és a mali bevándorló munkások, parasztok életét és küzdelmeit dokumentálta. 1977-ben társalapítója volt a Somankidi Coura együttműködésnek. 2015-ben megjelent a Notre case est à Saint Denis című könyve. Műveit az 1980-as évektől kezdve állították ki, és előadásokat tartott egyesületekben és munkásszállásokon, újabban pedig művészeti intézményekben is. Raphaël Grisey-vel tizenöt éven át dolgozott együtt közös projekteken, amelyek jelenlegi neve Sowing Somankidi Coura, egy teremtő archívum. Ez az együttműködés különböző műhelymunkákhoz, film- és színházi produkciókhoz vezetett, például 2017-ben és 2019-ben a Kaddu Yaraax színházi csoporttal, valamint olyan kiadványok és szövegek megszületéséhez, mint a Sowing Somankidi Coura, egy teremtő archívum (2017, Archives Book).

A másik profil

Armel Hostiou politikatudományi tanulmányai után a párizsi La Fémis művészeti iskola operatőr szakán tanult filmművészetet. SoLoS című diplomafilmjét több helyen bemutatták, valamint nemzeti és nemzetközi szinten is nyert díjakat. Azóta a rendezésnek szenteli munkásságát, elsősorban rövidfilmeket, de installációkat és zenei videókat is készít. Első nagyjátékfilmje, a Rives az ACID Cannes programjában szerepelt. Második, New Yorkban forgatott nagyjátékfilmjét, az Une Histoire Américaine-t a New York-i Lincoln Centerben mutatták be a RDV with French Cinema programszekcióban. Első dokumentumfilmje, a La Pyramide Invisible 2019-ben a Cinema du Réelben debütált. Legújabb dokumentumfilmje, az A másik profil a CPH:DOX fő versenyprogramjában szerepelt, és 2023 júniusában került a franciaországi mozikba a Météore Films forgalmazásában. Armel Hostiou jelenleg következő fikciós filmjének forgatókönyvén dolgozik.

Oldalak

Feliratkozás francia csatornájára