Norvégia

Inka Achté 2012-ben végzett az Egyesült Királyságban a Nemzeti Film és Televízió Iskolában dokumentumfilm-rendező MA szakon. Még ugyanebben az évben befejezte két, díjnyertes rövidfilmjét (The Wait, Alppikatu 25 - Home to the Homeless). Első játékfilmje, a 2018-as Boys Who Like Girls több mint 30 nemzetközi filmfesztiválra eljutott, mint például a Sheffield DocFest, a Nordisk Panorama és a DocNyc fesztiválokra. A filmkészítés mellett a Taskovski Films és az Autlook Filmsales vállalatoknál dokumentumfilm-forgalmazással is foglalkozott. A Helsinkiben működő Raina Film Festival Distribution egyik alapítója.

Georg Götmark has a degree in film and cultural studies from Stockholm University and the Universidad Pompeu Fabra in Barcelona. He has also completed a post-graduate course at the Royal Academy of Arts in Stockholm. Georg is currently working as a producer and director at Filmfront Media AB, which he co-founded. He has worked with documentaries and in TV since 2001. He has worked on a number of international documentary projects, such as The Last Lacandones, a film about Mayan Indians, shot in Mexico; Transit Tanger, about Moroccans dreaming of a new life in Europe; and Citizen Oketch, about a family living in the Kibera slum outside of Nairobi. His first feature creative documentary, Bellum – The Daemon of War (2021), was about AI, robotics, and ethics. Georg has traveled extensively producing a number of TV series and reports for Swedish television, and educational films for universities, organizations and companies.

1987-ben, Vilniusban született művész és filmkészítő. Dokumentarista és kitalált elemeket ötvözve készít filmeket és magával ragadó installációkat, amelyekben a mindent elnyelő idővel és láthatatlan rendszerekkel (kozmikus, geológiai, ökológiai, politikai stb.) kísérletezik. A 2019-es Future Generation Art Prize nyerteseként a 22. milánói triennálén ő képviselte Litvániát. 2021-ben többek között a Tate Modernben, a Kunsthaus Pasquartban és a vilniusi Nemzeti Galériában is voltak önálló kiállításai. Filmjeit az IFA, a Kadist Alapítvány és a Pompidou Központ gyűjteményei őrzik, de számos filmfesztivál és olyan múzeumok is bemutatták, mint a Serpentine Galéria vagy a new-york-i MoMA. A Polar Film Lab alapítója és társigazgatója, valamint a New Mineral Collective művészi duónak egyik tagja.

Magnus Gertten is a director and producer born in Limhamn, Sweden, in 1953. He was a television and radio journalist for several years before turning to filmmaking in 1998. He has made 15 documentaries for Swedish and international television, which have been broadcast and screened at festivals in more than 60 countries, and which have won numerous awards. He works as a director, producer, narrative consultant, and adviser for his film production company, Auto Images.

The Myanmar Film Collective is a group of anonymous young filmmakers in Myanmar, working with an anonymous group of European film professionals, who, as an act of creative resistance, are determined to continue making films in the aftermath of the military coup of 1 February.

Annabel Verbeke a belgiumi Ypres-ben született 1987-ben, tanulmányait a brüsszeli RITCS Filmiskolában végezte. Diplomamunkája, A tenger gyermekei, 8 nemzetközi díjat nyert, és több mint 20 nemzetközi filmfesztiválra válogatták be. Filmkészítőként a minket körülvevő, szerényebb célú hétköznapi tárgyak szépségét keresi. Szívesen tár fel és bont ki olyan történeteket, amelyekre kevés figyelem irányul, és találja meg a költőit és abszurdot a látszólag közhelyes dolgokban.

Lars Edman Chilében született és Svédországban nőtt fel, majd visszatért Dél-Amerikába, hogy a Valparaiso Filmiskolában tanuljon. Első filmje, a Toxic Playground (Mérgező játszótér) 6 nemzetközi díjat nyert, több mint 30 fesztiválon vetítették és Európa-szerte több televízió is levetítette. A film befejezése óta Lars újraképezte magát, most beszédterapuetaként dolgozik Észak-Norvégiában. Az Arica a második egész estés dokumentumfilmje. Ebben Lars és rendezőtársa az első filmjükben elkezdett történethez térnek vissza, miután tizenöt évig követték az aricai lakosok életét.

Heddy Honigmann a világ egyik legjobb dokumentumfilmesének számít. Filmjei (rövid- és játékfilmek, rövid és egész estés dokumentumfilmek) az egész világot bejárták, továbbá számos rangos díjat és méltatást kaptak a teljesség igénye nélkül olyan helyeken, mint Toronto, a New York-i MOMA, Párizs, Berlin, Lisszabon, Minneapolis, Barcelona, Madrid, Valencia, Ontario, Utrecht, Graz, Chicago, Berkeley. Több életműdíj kitüntetettje, többek között az IDFA Élő legenda díja (2013), a Dortmund Legjobb dokumentumfilmnek járó kitüntetése (2013), a Hot Docs Kiemelkedő teljesítményért járó díja (2007), a San Francisco-i Filmtársaság Golden Gate Persistence of Vision-díja (2007), a hollandiai Humanista Szervezet J. Van Praag díja (2005) a Theszaloniki Filmfesztivál Dokumentumfilmkészítés művészetéért tanúsított hozzájárulás díja (2004), és a Televíziós Kulturális Filmek Holland Nemzeti Alapja jóvoltából a teljes életművéért odaítélt holland Jan Cassies-díj (2003).

Annabel Verbeke a belgiumi Ypres-ben született 1987-ben, tanulmányait a brüsszeli RITCS Filmiskolában végezte. Diplomamunkája, A tenger gyermekei, 8 nemzetközi díjat nyert, és több mint 20 nemzetközi filmfesztiválra válogatták be. Filmkészítőként a minket körülvevő, szerényebb célú hétköznapi tárgyak szépségét keresi. Szívesen tár fel és bont ki olyan történeteket, amelyekre kevés figyelem irányul, és találja meg a költőit és abszurdot a látszólag közhelyes dolgokban.