Az ukrán dokumentumfilmezésben régi hagyománya van a költői kameramozgásoknak, a magával ragadó megfigyelésnek és a kifejező vágásoknak. Válogatásunk négy friss alkotást tartalmaz, amelyeken keresztül a néző megismerheti az ország múltját és jelenét, utazást tehet térben és időben várostól vidékig, az ország keleti részétől a nyugatiig. Olekszij Ragyinszkij érzékeny portrét fest az elismert építészről és annak a legismertebb művéről, a heves vitákat kiváltó és a fejlesztők manipulációinak áldozatává váló kijevi „repülő csészealj” koncertteremről (Florian szerint a végtelen). Dmitro Hresko Hegyek között a mennyország című filmje a festői Kárpátok egy pici falujába repíti a nézőt, ahol a koronavírus-világjárvány idején az egészségügyi dolgozók erejüket megfeszítve viselik gondját a napi rutinnal a veszélyek dacára felhagyni nem hajlandó helyieknek. A Kő kövön Kelet-Ukrajnában játszódik és két gyerekről szól, akik a fronttól alig párszáz méterre keresik életük értelmét. Igor Ivanko saját családjának és egy híres odesszai filmstúdiónak a történetét tárja fel a Törékeny emlékezet című filmben: nagyapja, Leonyid Burlaka híres szovjet-ukrán filmes volt, aki számos történet mellett a méltóságát is megőrizte az Alzheimer-kórral való küzdelemben.
Ez a szekció a Docudays UA IHRDFF-fel együttműködésben készült.
Mantas Kvedaravičius (1976-2022) a litvániai Biržaiban született. A Cambridge-i Egyetemen szociálantropológiából doktorált, első dokumentumfilmjét a csecsenföldi eltűntekről és családjaikról forgatta (Barzakh, 2011). 2016-ban készítette el Mariupolis című filmjét, amely a frontvonalban lévő déli kikötőváros kíméletlen portréja. A filmet a 2016-os Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, és még ugyanabban az évben a Verzió is vetítette. Az Odessa Review-nak adott interjújában Kvedaravičius elmondta, azt szerette volna megörökíteni, "hogyan folytatják mindennapi életüket azok a hétköznapi emberek, akik alig néhány lépésnyire élnek egy háborús zónától, lövések, robbanások és a halál közelségében". 2022-ben, Oroszország ukrajnai katonai invázióját követően visszatért Mariupolba, hogy a hét évvel azelőtt megismert emberekkel forgasson, és beszámoljon túlélésért folytatott küzdelmükről a háborúban. Mantas Kvedaravičius 2022. április 9-én halt meg az ostrom alatt álló városban. Holttestét megtalálták, és hazaszállították szülőföldjére, Litvániába.
A Mariupolis és a Mariupolis 2 vetítésével erre a rettenthetetlen filmrendezőre emlékezünk, aki elhivatott filmesként közvetítette a közönségnek a legzsigeribb, legmélyebb érzelmeket és fájdalmas élményeket. Kameráját arra használta, hogy tanúságot tegyen, és együtt érezzen a háború áldozataival.
