USA

Jerry Rothwell filmkészítő korábbi munkái között számos díjnyertes dokumentumfilm szerepel. A Greenpeace alapítókról szól a How To Change The World; egy borhamisítóról a Reuben Atlasszal közösen rendezett Sour Grapes; a Sugata Mitra oktatási teoretikusról a School in the Cloud; egy etióp falu két leendő futónőjéről a Town of Runners; egy sperma donorról és nemzett utódairól a Donor Unknown; egy punkzenekart alkotó, tanulási nehézségekkel küzdő emberekről a Louise Osmonddal közösen rendezett Heavy Load; és Donald Crowhurst 1968-as balsorsú világkörüli újtáról a Deep Water. Olyan neves elismeréseket kapott, mint a Grierson-díj, a Sundance Fesztivál Közönségdíja és Zsűri különdíja, RTS-díj, az IDA Pare Lorentz díja és egy BAFTA jelölés.

Ivana Hucíková szlovák dokumentumfilm-rendező. Pozsonyban végzett az Előadóművészeti Akadémián 2015-ban, és nem sokkal később egyik alapítója lett egy fiatal dokumentumfilmesekből álló művészeti kollektívának, a Mirakl, o.z-nek. Anyák és lányaik című rövid dokumentumfilmjét a KineDok terjesztésében több mint 60 helyszínen mutatták be Európában. 2017-ben ő volt a New York-i UnionDocs Collaborative Studio egyik ösztöndíjasa, részt vett a 2017-es amszterdami IDFAcademy képzésen, és beválogatták a 2018-as MADE in New York ösztöndíjasai közé.

Grace Remington producer, aki dokumentumfilmekkel és televízióban dolgozott az Egyesült Államokban, Mexikóban és Peruban. Ő volt az az archív producere az Absztrakt: A dizájn művészete című nyolcrészes dokumentumfilm-sorozatnak, amelyet Morgan Neville, Richard Press, Chai Vasarhelyi és Brian Oakes rendezett, és először a Sundance fesztiválon mutatták be, majd 2017-től a Netflixen is látható. Szintén archív producere volt a Year Million című sorozatnak (National Geographic, 2017), jelenleg pedig felügyelő archív producere a Netflix egy saját gyártású sorozatának és történetszerkesztő a Discovery egyik készülő valóságshowjában.
 

Nicholas Bruckman a Sundance-díj nyertes, Netflixen bemutatott Szentek völgye producere. Azt megelőzően a La Americana egész estés dokumentumfilmet rendezte, amelyet a National Geography és a PBS televíziós csatornák vetítettek. Megalapította a People’s Television kreatív stúdiót, amely független filmeket és kereskedelmi tartalmakat gyárt nemzetközi márkák számára.

Debbie Lum San Franciscóban élő díjnyertes filmkészítő, aki filmjein keresztül mellőzött történeteket kíván bemutatni, például azt, hogy milyen ázsiai amerikainak lenni. Első, egész estés dokumentumfilmje, a Seeking Asian Female, az SXSW filmfesztiválon került bemutatásra, a PBS műsorszolgáltató Independent Lens című műsorában sugározták, és számos díjat nyert el. A film közönségkedvenccé vált, és adásba kerülésével egyidőben Lum ötrészes rövid videósorozatot indított etnikai hovatartozásról és társkeresésről.  Korábban dolgozott dokumentumfilmes vágóként, valamint számos rövid vígjátékot írt és rendezett. A San Francisco Egyetem mozgókép szakán MA, a Brown Egyetemen vallástudományból BA fokozatot szerzett.

Theo Anthony Baltimore-ban és New York államban dolgozó filmkészítő. Első egész estés dokumentumfilmjét, a Rat Film-et a nemzetközi közönségnek 2016-ban mutatták be a Locarnói Filmfesztiválon, a hazai közönségnek pedig 2017-ben a True/False Filmfesztiválon. 2017-ben a Legjobb dokumentumfilmnek járó Gotham díjat, valamint a Legjobb első filmnek járó Cinema Eve Honors-t gyűjtötte be. Theo 2018-ban a Sundance dokumentumfilmes művészeti, 2019-ben pedig a Sundance és Simons Alapítvány Science Sandbox ösztöndíját nyerte el. Második egész estés dokumentumfilmjét, a Mindenütt fény-t a Sundance Fesztiválon mutatták be.

Camilla Nielsson Fulbright ösztöndíjasként a New York-i Egyetem Tisch Művészeti Iskolájában és a New York-i Egyetem Antropológia tanszékén dokumentumfilmkészítést és vizuális antropológiát tanult 1997 és 2000 között. A Jó reggelt, Afganisztán (2003), a Durga (2004), és a Darfúri gyerekek (2005) dokumentumfilm trilógiájában a gyerekek jogaiért állt ki, a Cities on Speed sorozatban pedig a Mumbai Disconnected (2009) című rendezése szerepelt. Yael Bartana izraeli videóművésszel a We Will Be Strong in Our Weakness (Berlinale 2011, Velencei Biennale 2011) trilógián és a Demonstrators (2011) című filmeken dolgoztak közösen a Re:Constructed Landscapes elnevezésű kiállításra. Nielsson első egész estés dokumentumfilmjét, a Demokraták-at (2014), több mint 80 filmfesztiválon vetítették le, 20 díjat és jelölést kapott, beleértve 2015-ben a Tribeca Filmfesztivál és a Nordic Panorama Legjobb dokumentumfilmnek járó díjait.