VERZIO Film Festival

Szahara Palota

Nagyi szexuális élete

Mariupolis 2

Mantas Kvedaravičius (1976-2022) litván származású filmkészítő volt, aki a Cambridge Egyetemen szerzett diplomát szociálantropológiából. Első filmje, a Barzakh, számos fesztiválon szerepelt és többek között olyan díjakat is nyert, mint a Amnesty International díj vagy a 2011-es Berlinale Ecumenical zsűri díja. Következő két filmjét, a 2016-os Mariupolis címűt a Berlinale, a 2019-es Parthenon című filmet pedig a Venice International Critics’ Week válogatta be. Mantas Kvedaravičiust 2022 márciusának végén az orosz csapatok Mariupolban megölték, miközben az orosz megszállásról forgatott.

Mariupolis

Mantas Kvedaravičius (1976-2022) litván származású filmkészítő volt, aki a Cambridge Egyetemen szerzett diplomát szociálantropológiából. Első filmje, a Barzakh, számos fesztiválon szerepelt és többek között olyan díjakat is nyert, mint a Amnesty International díj vagy a 2011-es Berlinale Ecumenical zsűri díja. Következő két filmjét, a 2016-os Mariupolis címűt a Berlinale, a 2019-es Parthenon című filmet pedig a Venice International Critics’ Week válogatta be. Mantas Kvedaravičiust 2022 márciusának végén az orosz csapatok Mariupolban megölték, miközben az orosz megszállásról forgatott.

Kis Palesztina – Napló egy ostrom alatt álló városból

1989-ben született a szíriai Yarmoukban, a Damaszkusz Egyetemenn szociológiát tanult. A forradalom kitörése előtt program- és önkénteskoordinátorként dolgozott az ENSZ-nek. Több barátjával létrehozta a Wataad humanitárius segélyszervezetet, amely több tucat projektet szervezett meg szír területeken, különösképpen Yarmoukban. Abdullah számos dokumentumfilm elkészítésében vett részt, amely a yarmouki menekülttábort mutatja be. A német Peace Green folyóirít a 2014-es év egyik fontos béketeremtőjének nevezte. 2016-ban elnyerte a svéd Per Anger Emberi Jogi díjat. Us, Children of the Camp című filmjét a 2017-es Vision du Réelen mutatták be. Jelenleg Németországban él, ahol nemrégiben kapta meg menekültstátuszát.

Ezredes mama

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Kinshasa Makambo

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Az emlék a miénk

Rami Farah szír előadóművész és filmkészítő, 1980-ban született Damaszkuszban. A damaszkuszi Színművészeti Főiskolán tanult táncot, majd Franciaországban és Dániában számos kortárs film- és táncművészeti képzésen, illetve műhelymunkán vett részt. Miután 2007-ben diplomát szerzett az Arab Intézetben, a Golán-fennsíkról Csönd címmel 35 perces dokumentumfilmet készített. Rami első egész estés filmje, az Egy szír tragédia komédiása 2019-ben az IDFA-n került bemutatásra.

Selected filmography:

2019 - A Comedian in a Syrian Tragedy

Ezer olyan lány, mint én

Sahra Mosawi-Mani díjnyertes dokumentumfilm-rendező, egyetemi előadó, az Afghanistan Documentary House nevű cég alapítója. 2001-ben kezdett a médiában dolgozni azzal a céllal, hogy a médián keresztül jót cselekedjen. A londoni Művészeti Egyetemen szerezte mesterszakos diplomáját dokumentumfilm-rendezésből. Dokumentumfilmjei elsősorban szülőhazájáról, Afganisztánról szólnak, ahol nincs demokrácia és egyenlőség.

A férfi, aki a fiát kereste

Delphine Deloget francia filmkészítő és riporter. A No London Today és az Under the Skin című filmjei számos fesztiválon vettek részt és hoztak el díjakat olyan fesztiválokról, mint például a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál ACID szekciója, a New York-i Nemzetközi Filmfesztivál, a Visions du réel, vagy a Doclisboa. Az Under the Skin (Voyage en barbarie, 2014) elnyerte az Albert Londres díjat és a New York Filmfesztivál Legjobb dokumentumfilmjének járó díját. Legutolsó rövidfilmje, a Tigris, 2019-ben elnyerte a Clermont-Ferrand-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál nemzetközi versenyének Canal+ díját.