Családi videók, riportfelvételek, művészi kísérletezések és vágatlan nyersanyagok – az efféle töredékes nyomok felfedezése nem szűnik izgatni a filmes fantáziát. Az archív anyagokat hagyományosan a narráció hitelesítésére emelték be a filmekbe, a filmarchívum azonban idővel egyre inkább a művészi önreflexió és kreativitás terepévé vált. A Képkereső című szekció idén nemcsak témaválasztásában és földrajzi kiterjedésében kínál változatos programot, de a képarchívumokkal való munkában rejlő lehetőségek sokféleségét is felmutatja. A bemutatott alkotások többek közt privát emlékek vagy a hivatalos propaganda újrakeretezésére törekednek, montázseljárásokkal és filmes archeológiával kísérleteznek, vagy pedig elfelejtett hagyományszeleteket tárnak fel.

A dokumentumfilmesek egyre inkább tudatában vannak, hogy a múlt különböző verzióinak rekonstruálása során az archívumi labirintusban, legyen analóg vagy digitális, milyen lehetőségekkel és korlátokkal találkozhatnak. Luuk Bouwman elsősorban amatőr felvételeket és életútinterjúkat használ Jan Teunissen karrierjének bemutatására, aki a holland náci párt Filmosztályának vezetőjeként teljes kontrollt gyakorolt a korabeli filmipar felett; „Filmcárként” emlegették, de a háború után kiradírozták a történelemből (Mestersége: a propaganda). Míg Bouwmannek a különböző források összehangolására kellett megoldást találnia, sokszor az archív anyagok hiánya jelent kihívást. Juanjo Pereirának, aki a paraguayi diktátor Alfredo Stroessner rendszerének harmincöt évéről készített filmet, összesen százhúsz órányi felvétel állt a rendelkezésére. A Zászlók alatt a nap a propaganda kulisszái mögé igyekszik betekintést nyerni: kreatív módon értelmezi újra a hivatalos reprezentáció foszlányait, rávilágítva, hogyan alakította a media a hatalmat és irányította az emlékezetet.

A korábban nem látott felvételeken vagy figyelmen kívül hagyott kísérleti filmeken alapuló dokumentumfilmek apropót teremtenek a hivatalos történelmi narratívák újragondolására. Vibeke Løkkeberg, a berlini Első Nemzetközi Női Filmszemináriumon részt vevő norvég filmrendező magánarchívuma lehetővé teszi, hogy tanúi legyünk a női filmrendezők párbeszédének, amint őszintén megosztják egymással, milyen korlátokkal és kihívásokkal szembesültek a férfiak által dominált szakmában (Hosszú út a rendezői székig). Az alternatív filmkultúrát hozza felszínre Matevž Jerman és Jurij Meden Alpok-Adria Underground! című filmje, amely széles panorámát nyújt a 1960-as, 1970-es évek szlovén kísérleti filmművészetéről. Összesen 179 különböző stílusú és műfajú avantgárd rövidfilm digitalizálásával munkájuk iránytűként szolgál a szlovén filmörökség gazdag archívumához.

Amióta a Lumière testvérek megörökítették a Gare de La Ciotat állomásra befutó vonatot, a vonatok és a kamera mozgása között különleges kapcsolat áll fenn. Maciej Drygas montázsa tisztán vizuális eszközökkel visz minket egy filmes utazásra: Vonatok című filmje kollektív arcképet fest a 20. századról, megragadva a korszakra jellemző reményeket, vágyakat, drámákat és tragédiákat.

E filmek között párbeszédet teremtve az idei Képkereső széles rálátást enged az elmúlt évszázad küzdelmeire, felfedezéseire, bűneire, kudarcaira és bátor tetteire. Szálljon fel, legyen részese a múltba tartó utazásnak – a jelenben.