fárszi

Sahra Mosawi-Mani díjnyertes dokumentumfilm-rendező, egyetemi előadó, az Afghanistan Documentary House nevű cég alapítója. 2001-ben kezdett a médiában dolgozni azzal a céllal, hogy a médián keresztül jót cselekedjen. A londoni Művészeti Egyetemen szerezte mesterszakos diplomáját dokumentumfilm-rendezésből. Dokumentumfilmjei elsősorban szülőhazájáról, Afganisztánról szólnak, ahol nincs demokrácia és egyenlőség.

Firouzeh Khosrovani Teheránban született, de Olaszországba költözött, hogy a brérai Szépművészeti Akadémián folytathasson művészeti tanulmányokat. 2002-ben diplomázott, majd visszatért Iránba, ahol újságírói MA képesítést szerzett. Jelenleg Teherán és Róma között ingázik. Első dokumentumfilmje, az Életvonat (2004), játékterápiával foglalkozik, amelyet a bami földrengés traumatizált gyermektúlélői számára biztosítottak. A 2007-es rendezésű Rough Cut Teherán kirakataiban kihelyezett, megcsonkított manökenbábukról szóló filmjével tizenhárom nemzetközi filmfesztivál díját hozta el. Legutóbbi munkája, a Fest of Duty, két tizenéves lány felnőtté válását követi nyomon nyolc évvel a vallási beavatásukat (Fest of Duty) követően. A film 2014-ben elnyerte az IDFA OXFAM díját.
 

Aboozar Amini Afganisztánban született, de még serdülőkorában Hollandiába költözött családjával. Az amszterdami Szépművészeti és Művészeti Akadémián végzett konceptuális művészetet audovizuális és kevert média területen. Master fokozatú diplomáját már a London Film Schoolban szerezte meg az Angelus Novusszal (2015), amelyet a Nemzetközi Rotterdami Film Fesztiválon (IFFR) mutattak be először. Vágóként, íróként és rendezőként dolgozik.

Adrian Oeser Frankfurtban élő újságíró és filmes. Televíziós újságírást tanul a Baden-Württembergi Filmakadémián 2015 óta. Az elmúlt években dokumentumfilmeket készített, mint például a "With heads held high. Living and surviving in kibbutz Ma'abarot" (www.docview.org), illetve az "An exception" (www.eine-ausnahme.de) című cross-media projekt. Oeser felismeri az alulreprezentált nézőpontok közbeszédbe való emelésének fontosságát, egyaránt hangsúlyt helyezve a politikai dimenzióra és az emberi tapasztalások ambivalenciájára. Szeret történeteket hallgatni, saját filmjeit pedig az interjúalanyai által képviselt perspektíva megnyilvánulási formájának látja.