Zsűri és díjak
A 22. Verzió Filmfesztivál díjátadóját november 19-én 19:30 órakor tartjuk a Toldi mozi előterében, a Toldi klubban. Az esemény szabadon látogatható, regisztráció nem szükséges.
A Zárófilm, a LOVE-22-LOVE vetítése 20:30-kor kezdődik a Toldi mozi David Lynch termében. A vetítésre jegyek limitált számban kaphatók a Toldi mozi pénztárában és online.
Magyar verseny zsűri
Maria Krauss dokumentumfilm-producer, kulturális projektmenedzser, társadalmi aktivista a Plesnar & Krauss FILMS produkciós butikiroda társalapítója. Producere és társproducere hazai, illetve nemzetközi fesztiválokon is bemutatott és díjazott, karakterközpontú dokumentumfilmeknek. Széles körű tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi koprodukciók és a szakmai események terén. Részt vett a Doc Lab Poland, a Baltic Sea Docs és az EDP több kiadásán, továbbá a Match Me!-n a locarnói fesztiválon és a Visions du Reel-Pitchingen. Legutóbbi munkái: In the Rearview (több tucat díjat nyert világszerte, Oscar-díjra jelölték), Faces of Agata (jelölték a Lengyel Filmdíjra) és a The Guest (legjobb operatőri díj az IDFA-n). Tagja a Lengyel Producerek Szövetségének (KIPA), a Lengyel Filmakadémiának és az Európai Filmakadémiának.
Lie harmin évig dolgozott újság- és magazinszerkesztőként, 2017 óta a Modern Times Review című „cinepolitikai” dokumentumfilmes magazin szerkesztője. Filmrendezőként esszéisztikus dokumentumfilmeket készít, jelenleg a Palestine – Three Essays on Freedom című projekten dolgozik.
Igor Stanojević szerb filmrendező és -kurátor. Számos rövidfilmjét mutatták be és díjazták nemzetközi filmfesztiválok. Jelenleg következő, Vidasil munkacímű filmjének utómunkáján dolgozik. A Beldocs IDFF-nek 2018 óta programigazgatója.
Legjobb magyar film díja: 400.000 Ft
Nyertes: Apám lánya
(Magyarország, Szlovákia, r. Lea Podhradská)
Zsűri nyilatkozat
A Verzió magyar versenyprogramja idén olyan családtörténeteket mutatott be, amelyek az életről, a kitartásról és a túlélésről szóltak. A díjazott film egy olyan főszereplő történetét meséli el, akit már kisgyerekként elhagytak és bántottak, magára hagytak, mégis képes volt erőt találni ahhoz, hogy továbbmenjen. A tenger pedig végül mindig gyönyörű – még akkor is, ha halszagú.
A személyes kutatás, a költői képiség és a nyers érzelmek elegáns ötvözéséért a fődíjat Lea Podhradskának ítéljük az Apám lánya című filmért.
Nemzetközi verseny zsűri
Eroll Bilibani koszovói filmproducer. Olyan díjnyertes rövidfilmek alkotója, mint az On the Way, a Displaced, az In Between és a Home. A DokuFest oktatási programját, a DokuLabot vezeti, ahol fiatal filmesek segítése mellett olyan programokat fejleszt, amelyek filmek és történetmesélés segítségével tárnak fel társadalmi kérdéseket és összetett témákat. Koordinálja továbbá a DokuFest rövidfilmes fórumát is, amely az első ilyen platform a Nyugat-Balkánon. Jelenleg a Koszovói Filmművészeti Központ Tanácsának elnöke és az Európai Filmakadémia tagja.
Hack Júlia filmvágó, Budapesten él és dolgozik. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett mozgókép-vágó szakon 2011-ben, Sellő Hajnal tanítványaként, korábban pedig az Egyetem televíziós műsorkészítő szakát is elvégezte, ahol Fekete Ibolyától tanult dokumentumfilmezést.
Több mint 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, dokumentum- és fikciós filmek, valamint számos televíziós sorozat vágójaként dolgozott. Nevéhez fűződnek az HBO saját gyártású sorozatainak egyes epizódjai – Terápia, Aranyélet, A besúgó, valamint a nagyszabású történelmi sorozat, a Hunyadi egyik epizódja. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Enyedi Ildikó, Nagypál Orsi, Gigor Attila, Dyga Zsombor és Mátyássy Áron. Különösen közel áll hozzá a dokumentumfilmek vágása, amelyet szakmailag a leginspirálóbb és kreatívabb filmes műfajnak tart. Rubi Anna ‘Az életed nélkülem’ című dokumentumfilmjét öt éven át kísérte vágóként; a film több rangos elismerést is nyert, köztük a 21. Verzió Filmfesztivál legjobb magyar dokumentumfilmje és közönségdíja, valamint a 30. Szarajevói Filmfesztivál emberi jogi díja. A Magyar Film- és Videóvágók Egyesületének (HSE) és a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének (MADOKE) tagja.
Anca Păunescu német filológiát és filmművészetet tanult, az elmúlt kilenc évben intenzíven foglalkozott dokumentumfilmek szemlézésével, kurátori munkával és kreatív tanácsadással különböző európai fesztiválok speciális programjaihoz. Jelenleg a One World Romania társkurátora és a német Neisse Film Festival dokumentumfilmes programszervezője. (Emellett zsűritag volt többek közt olyan rendezvényeken, mint a Makedox, a Kasseler Dokfest, az Iceland Documentary FF, a DOK Leipzig Co-Pro Market vagy a Fipadoc.)
Legjobb dokumentumfilm díja: 1000€
Nyertes: Szerződés kilenc hónapra
(Grúzia, Bulgária, Németország, r. Ketevan Vashagashvili)
Különdíj: Hasszánnal Gázában
(Németország, Palesztina, Franciaország, Katar, r. Kamal Aljafari)
Zsűri nyilatkozat
Az idei Nemzetközi Versenyprogram 9 filmjének megtekintése és alapos megvitatása után a zsűri egyhangú döntésre jutott. Nagy hatást tett ránk a program ereje, sokszínűsége és következetes szemléletmódja, ezért szeretnénk köszönetet mondani a válogató bizottságnak és a fesztivál csapatának, amiért ilyen izgalmas és sokrétű összeállítást hoztak létre. Ebben a kategóriában egy Különdíjat és egy Fődíjat adunk át.
A Különdíjat egy olyan filmnek ítéljük, amely időkapszulaként őriz meg egy helyet, amely ma már nem létezik, mégis makacsul jelen van. A rendező párbeszédet teremt a látottak és a tudásunk között, és arra invitál minket, hogy képzeletben kitöltsük a jelenlét és a hiány közötti teret. Emlékeztet bennünket arra, hogy amikor egy terület és népe az eltörlés veszélyével néz szembe, az emlékezés maga is az ellenállás fontos formája. A Nemzetközi Verseny Különdíját Kamal Aljafari Hasszánnal Gázában című filmje kapja.
Most pedig következzen a Nemzetközi Verseny Fődíjas filmje.
Ami a legjobban megérintett bennünket, az az emberi méltóság és a szeretet, amely minden nehézség ellenére is megmarad. A film arra emlékeztet, hogy a remény a legbizonytalanabb helyzetekben is gyökeret ereszthet, és az emberség ott is felülkerekedhet, ahol az intézmények kudarcot vallanak. Visszafogott kamera kezelésével és kiegyensúlyozott vágásával a film teret ad a gesztusoknak, a csendeknek és az anya-lánya kapcsolat finom erejének, hogy a történet érzelmi súlyát hordozzák. A kereskedelmi béranyaság szabályozatlan világán keresztül bemutatja, hogyan válik minden – még az emberi test is – áruvá, és hogyan terheli meg a családokat a széthulló szociális rendszer. Mindezzel azt is megmutatja, hogy a személyes és a politikai sosem válik teljesen szét, különösen azok életében, akik egy bonyolult és egyenlőtlen társadalomban próbálnak túlélni.
A Nemzetközi Verseny fődíját Ketevan Vashagashvili Szerződés kilenc hónapra című filmje nyerte.
Doc Future verseny zsűri
Mikulán Dávid filmkészítő, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott intermedia-szakon. Tizenkét éves kora óta készít filmeket , művészetére hatással volt a gördeszkázás, a punk zene, video art és különböző kísérleti műfajok. Munkái középpontjában a nyilvános terek és a társadalmi struktúrák kapcsolata áll. Az első egèsz estès dokumentumfilmje a KIX az HBO ès Arte kooprodikciójakènt kèszült, számos filmfesztivál mutatta be és díjazta (CPH:DOX, TIDF, DOK.fest, stb.). A KIX kèszítőinek küldetèse, hogy szélesebb körű párbeszédet indítsanak a gyermekvèdelem és a társadalmi mobilizàció ügyèben, ennek èrdekèben orszàgszerte tartottak speciális vetítéseket civil szervezeteknek, diákoknak és a tèma szakértőinek.
Oliver Sertić horvát dokumentumfilmes producer és fesztiválszervező Bukarestben él. Producerként és társproducerként mintegy negyven egész estés és rövid dokumentum- és kísérleti film készítésében vett részt. Újságíróként és főszerkesztőként dolgozott tizennyolc éven át, valamint kulturális rendezvényeket szervezett. A RESTART nevű szervezet alapítója, itt hozta létre a Restart Laboratoryt, a Dokukinót és a Restart Label forgalmazóirodát. Az elmúlt tizenöt évben a Zágrábi Dokumentumfilm-iskolában tanított. Számos filmfesztivállal együttműködött PR-osként, programszervezőként, producerként és tanácsadóként, többek közt a Zágrábi Filmfesztivállal, a DokuFesttel, a Vukovári Filmfesztiválla, a Makedox-szal. A Liburnia Film Festival programigazgatójaként dolgozott kilenc éven át.
Sofia Tocar filmforgalmazó és fesztiválügynök, a mainstreamen kívül eső, merész filmekről ismert bécsi ügynökség, Square Eyes rövidfilmes részlegének vezetője. Korábban a prágai Institute of Documentary Filmnél az East Silver Caravan és az East Doc Market koordinátora volt. Művészettörténeti háttérrel rendelkezik, craftivist projektek kurátoraként és társalkotójaként is aktív.
Doc Future díj: 1000€
Nyertes: Álomélet stockfotóból
(Belgium, Pakisztán, Hollandia, r. Danial Shah)
Különdíj: Itt vagyok
(Portugália, r. Paczolay Zsófi, Dorian Rivière)
Zsűri nyilatkozat
Sok bátor alkotót és főszereplőt láttunk. Olyan dokumentumfilmeket, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy megtudjuk, mások hogyan birkóznak meg olyan helyzetekkel, amelyekkel mi is szembesülhetünk életünk során. Mindannyian a saját dokumentumfilmünk rendezői vagyunk — de hogyan tudunk áldozatokból hősökké válni?
A széteső társadalmakban a hajléktalan emberek különösen sérülékeny csoportot alkotnak. A film készítői erős bizalmi kapcsolatot építettek ki rendkívüli egyénekkel, hogy közelről mutathassák be mindennapi küzdelmeiket. A gondosan megkomponált film — külön kiemelve a vágást — rámutat arra, milyen fontos a gondoskodás és a szolidaritás, olyan értékek, amelyek világszerte, de különösen Európában rohamosan eltűnőben vannak. Ezen a kontinensen, amelyet gyakran a biztonság és a szabadság helyének nevezünk, meg kell értenünk: csak annyira vagyunk erősek, amennyire a leggyengébbek közülünk.
Mindezekért — és még sok másért — Különdíjat adunk az Itt vagyok című filmnek, Paczolay Zsófi és Dorian Rivière alkotásának.
A Fődíjjal pedig egy olyan filmet szeretnénk elismerni, amely megmutatja, hogy a kamera segítségével hogyan képzelhetjük újra önmagunkat és a valóságot. A rendező érzékeny és tiszteletteljes megközelítése olyan közös alkotói teret hoz létre — amely egyben tükörként is működik —, ahol szembe tudunk nézni magunkkal, tudunk nevetni magunkon, és jobban megérthetjük egymás álmait és félelmeit.
A Doc Future verseny győztese: Danial Shah Álomélet stockfotóból című filmje.
Fiatalok zsűrije
Irem Aysin Deprem Törökországból származik, 2018 óta él Budapesten. Film- és médiatudományból szerzett BA-diplomát, mesterképzését design- és művészetmenedzsment-szakon végzi. Tanulmányai mellett filmprodukciókban dolgozik. Jelenleg kurátori tanulmányait igyekszik összekapcsolni filmkészítői hátterével.
Amina Ghazouani Tunéziából származik, az ELTE PhD-hallgatója. A filmek iránti szenvedélye már nagyon fiatalon jelentkezett: apja minden szombaton DVD-kkel jelent meg, folyton a hétvégét várták, hogy nézhessék őket. Egyszer édesanyja a feszített iskolai munka jutalmaként moziba vitte őket – azóta a szenvedélye csak erősebb lett. Szeret filmeket nézni és rövid kommentárokat írni a Letterboxdra.
Nádasdi Éva, 25 éves, költő és újságíró szeretne lenni. Nemrég szerezte meg kommunikáció és médiatudomány-szakon mesterdiplomáját. 2024-ben újságíróként tudósított a Verzió Filmfesztiválról. Kedvenc dokumentumfilmje Wim Wenders A Föld sója című alkotása, nagyon közel áll ahhoz a filmes műfajhoz, amelyet igazán csodál. Különösen vonzzák a lassú, atmoszférikus filmek, amelyekben teljesen el lehet merülni. Számára a film olyan, mint a költészet – néha a verseket dokumentumfilmekként képzeli el.
Polecsák Botond Budapesten született és jelenleg gimnáziumban tanulja a fényképészetet és a filmművészetet, érettségi után pedig fotós vagy operatőr irányba tervez továbbmenni. Kapcsolata a filmekkel régre visszanyúl, de egy éve kezdte el komolyabban foglalkoztatni, főleg a kamera mögötti
munka. Idén az első rövidfilmje bekerült az Országos Diákfilmszemlére és első helyen végzett a kategóriájában a Lift-Off angol filmfesztiválon.
Solongo Soninbayar Budapesten élő filmrendező az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett filmrendezői diplomát. Korábban televíziós producerként dolgozott, jelenleg dokumentumfilmjét készíti, illetve a diaszpórikus filmművészet identitásábrázolását kutatja. Érdeklődése középpontjában olyan személyes dokumentumfilmek állnak, amelyek egyszerű, mégis összetett emberi érzelmeket mutatnak be. Kedvenc dokumentumfilmjei közé tartozik a Még nem az vagyok, aki lenni akarok, a Szerelem, töredékekben és a Tűzben edzett szerelem.
Legjobb emberi jogi film díja: 1000€
Nyertes: Áttörni a sziklákon
(Irán, Németország, USA, Hollandia, Katar, Chile, Kanada, r. Sara Khaki, Mohammadreza Eyni)
Különdíj: Kartúm
(Szudán, Egyesült Királyság, Németország, Katar, r. Ibrahim Snoopy Ahmad, Anas Saeed, Rawia Alhag, Timeea Mohamed Ahmed, Phil Cox)
Zsűri nyilatkozat
A héten látott dokumentumfilmek nehéz terepen vezettek át minket: szomorúságot, a jövővel kapcsolatos kérdéseket és a jelen bizonytalanságát hagyták bennünk. Hayao Miyazaki egyszer úgy fogalmazott: „Mielőtt megtanítanánk, hogy az élet nehéz, szeretném megmutatni, hogy vannak jó dolgok is az életben.” A mozi pedig — amikor igazán jól működik — nemcsak tükröt tart a világ elé, hanem azt is üzeni: a remény akkor is létezik, ha épp nehéz meglátni.
Ma este olyan filmet díjazunk, amely egyszerre hordozza a nyugtalanságot és a reményt. Az Áttörni a sziklákon egy rég elfeledett női sors intim történetét meséli el — erős, büszke, mégis gyengéd. Egy olyan nő útját követi, aki már születése pillanatától hátrányból indult, pusztán azért, mert nőnek született, és aki egy olyan társadalmat kérdőjelez meg, amely szerint csak a férfiak képesek változást hozni.
Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a filmek földrajzilag és érzelmileg is nagy utazásra vittek. Különdíjban részesítünk egy filmet, amely mély sebként tárul a világ elé: ez a Kartúm. A gyötrelmek ellenére mégis olyan embereket mutat be, akik álmodnak, énekelnek, táncolnak, és visszatérni vágynak hazájukba — emlékeztetve arra, hogy az elnyomás közepette is megmarad a remény, a bátorság és a változás iránti vágy.
Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy részesei lehettünk ennek az élménynek, és hogy tanúi lehettünk ezeknek a történeteknek, amelyek így figyelmet és hangot kapnak.
