Daniel Abma 1978-ban született a holland Westerborkban, Drenthe tartományban. Miután megszerezte általános iskolai tanári diplomáját, Berlinbe költözött, hogy fiatal médiamunkásként dolgozzon. Ezt követően filmrendezői tanulmányokat folytatott a potsdami Babelsberg KONRAD WOLF Filmakadémián, ahol elkészítette a Beyond Wriezen (Grimme-díj, 2012), a Havanna Tranzit (2016) és a The Family Approach (2024) című egész estés dokumentumfilmeket. Társadalmi témákat feldolgozó dokumentumfilmjei megfigyelő jellegűek és emberközpontúak. Miközben 2017 óta oktatja is a dokumentumfilm-rendezést és európai filmfesztiválokon tart pitchingworkshopokat, továbbra is dolgozik szabadúszó ifjúsági médiamunkásként.

Inka Achté finn filmrendező és korábbi értékesítési ügynök húszéves dokumentumfilmes karriert tudhat maga mögött. Rövid és egész estés dokumentuzmfilmek rendezése mellett jelenleg a DocPoint Helsinki Dokumentumfilm-fesztivál művészeti igazgatója, továbbá a dokumentumfilmek fesztiválok közötti forgalmazásával foglalkozó Raina ügynökség beszerzési igazgatójaként dolgozik. Mentor és oktató, tanított a helsinki Aalto Egyetemen, a norvég Lillehammer Filmiskolában, a londoni Raindance Film Institute-ban, a kubai EICTV-ben, tanácsadóként és konzulensként közreműködött számos szakmai kezdeményezésnél, így az IDFA-nál, az Asian Documentary Clinicnél, a Baltic Sea Docsnál, az Astra Film Doc Tanknél és a Tempo Dokumentumfilm-fesztiválon.

Zaradasht Ahmed kurd–norvég filmkészítő Irak északi részén született és nőtt fel. Korábbi munkái között szerepel a díjnyertes dokumentumfilm Út Diyarbakırba. Sokéves tapasztalattal rendelkezik a dokumentumfilm-készítés terén a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Ázsiában, valamint a helyi lakosságnak tartott dokumentációs képzésekben. Az illegális bevándorlásról szóló filmjét, a Fata Morganát több rangos filmfesztiválon is bemutatták, az iraki halálháromszögről szóló Nincs hová bújnod a Verzió 2017-es nyitófilmje volt.

Ádám Balázs Kocsár Miklós növendékeként tanult zeneszerzést a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett bölcsész mesterfokozatot középkori angol irodalomból. Egyetemi tanulmányai után az ELTE Amerikai Tanulmányok Tanszékén adjunktusi pozíciót töltött be, majd előbb New Yorkba, később Los Angelesbe költözött, ahol ismert és elismert film- és televíziós zeneszerzővé vált.
Mindeddig több mint hatvan film zenéjét jegyzi, köztük Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről című alkotását, Deák Kristóf Oscar-díjas rövidfilmjét, a Mindenki, Seth Grossman Tribeca-fesztivál-győztes Shock Act című filmjét, valamint a Lionsgate gondozásában megjelent A pillangóhatás 3. – A kinyilatkoztatás zenéjét. Több mint ezer sorozatepizód zenéjét szerezte, többek között az Terápia és Az árnyak című HBO-sorozatokhoz, és hét éven át ő felelt a Cinemax és a HBO nemzetközi arculatának zenei világáért.
Szimfonikus költeményét, a The Path of the Extraordinary-t 2006-ban mutatták be a New York-i Carnegie Hall Stern Auditorium színpadán.
2014 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója (filmzene elemzése, digitális hangszerelés és felvétel, logika – stúdiótechnika), 2017 óta pedig a Európai Filmakadémia tagja.

Balogh Rita dokumentumfilmek iránt szenvedélyesen elkötelezett szakember, a forgalmazás, a produkció és a rendezés területén dolgozik. OTHER FILMS nevű produkciós irodáját 2016-ban alapította, olyan, hatást gyakorló alkotásokat juttat a nemzetközi piacra, mint például a Ki kutyája vagyok én? című film, amely szerepelt a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon és a Tallinni Black Nightson is. Legutóbb koproducere volt az Vasfüggöny: Élet a szovjet megszállás alatt c. sorozatnak, amely 2024-ben debütált az ARTE csatornán. Az OTHER FILMS a nemzetközi koprodukciókra és az alternatív forgalmazásra fókuszál, elősegítve a társadalmi diskurzust világszerte.A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) társalapítója, aki vidéki szabadtéri mozit is indított. Rendezőként készített online dokumentumsorozata, a Mielőtt végleg felnövünk, epizódonként húszezer nézőt ért el.

Rafael Balulu díjnyertes filmkészítő, az Izraeli Kulturális Minisztérium filmművészeti díjának, valamint a World Sephardi Federation’s Pioneer Award in Film díj kitüntetettje. A BFILMS gyártócég társalapítója, tagja a Lottó Kulturális és Művészeti Tanácsának (Cultural and Arts Council of the lottery), ahol a Film Bizottság elnöke és a Landau Tudományos és Művészeti Díj kuratóriumi tagja. Balulu tagja az Izraeli Filmművészeti és Televíziós Akadémiának is. Korábban az Izraeli Dokumentumfilmes Fórum (Israeli Documentary Filmmakers Forum) elnökségi tagja volt, és filmművészetet tanított a Technion Egyetem Építészeti Karán.

Legismertebb filmjei közé tartoznak The Last Righteous Man, A Song of Love, Levantine, Tapes of Revolution és Death in Umm al-Hiran. Munkái a közel-keleti és észak-afrikai zsidók történeteit, valamint a zsidó–muszlim kapcsolatok témáit vizsgálják. Filmjeit világszerte rangos nemzetközi fesztiválokon vetítették és díjazták, többek között Berlinben, New Yorkban, Jeruzsálemben, Aucklandben, Torontóban, Koszovóban, Szöulban és Hongkongban.

Balulu a Berlinale Talents, a TIFF Filmmakers Lab és a Greenhouse Documentary Development Programok alumnusa. A Sam Spiegel Filmművészeti és Televíziós Iskolában tanult, a Mandel Intézet Zsidó Kulturális Vezetői Programjának végzőse, valamint a Frankel Institute for Advanced Judaic Studies (Michigani Egyetem) ösztöndíjasa.

Pavla Banjac filmkritikus, fordító és újságíró Belgrádban és Budapesten él. Az Eye For Film és a Filmoskopija című magazinok szerzője, a Belgrádi Szerzői Filmfesztivál folyóiratának és katalógusának főszerkesztője, rendszeresen moderál beszélgetéseket és vezet podcastműsorokat a régió filmkészítőivel. Angol nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát, jelenleg pedig kettős mesterképzésen vesz részt: az ELTE-n filmelméletet, a Novi Sadi Egyetemen pedig fordítást és irodalmat tanul. Kutatásai és írásai a dokumentum- és rövidfilmekre, a jugoszláv és posztjugoszláv filmművészetre irányulnak, az emlékezet és az archiválás politikáját vizsgálva.

Digitális stratéga, aki a Compact TV digitális csapatát vezeti. Fő területei a digitális kommunikáció és a tartalomfogyasztási kutatások. Ezek közé tartozik a hazai piacon egyedülálló, publikált Gen Z kutatás is. A Mozinetnél a filmek social média kommunikációját tervezi és irányítja. Több mint tíz éve foglalkozik digitális médiával, korábban országos televíziós csatornáknál és online lapcsaládoknál dolgozott.

Pályáját a fotózás területén kezdte, amely szilárd alapot adott számára a vizuális történetmesélésben. 2002-ben csatlakozott a Magyar Filmlaborhoz, ahol fénymegadóként, később pedig marketingigazgatóként dolgozott. Mentora Rehák István, a bécsi filmlabor vezető fénymegadója volt, akitől elsajátította a filmszínezés finom részleteit, majd a technológiai váltással párhuzamosan zökkenőmentesen tért át a digitális fényelésre. 
Számos elismert magyar és nemzetközi film coloristjaként dolgozott, amelyek közül több rangos fesztiválokon szerepelt, illetve Oscar-díjra is jelölést kapott. Szakmai tapasztalata Magyarországon, Izraelben és Lengyelországban végzett munkákat is felölel. 
2017-ben kezdett együttműködni a FOCUSFOX Stúdióval, Magyarország legnagyobb magántulajdonban lévő utómunka cégével, mint senior colorist, miközben független utómunka supervisor-ként is dolgozik különböző produkciókon.
 Coloristként jegyzett munkái között szerepel többek között a Larry, 3000 számozott darab, X – A rendszerből törölve, Nandor Fodor, a beszélő mongúz, Seveled, Spirál, Átjáróház, Ida regénye, Kojot négy lelke, Együtt kezdtük, BUÉK, Mommy Blue, A nemzet aranyai, Coyote és Hogyan tudnék élni nélküled. 
Több éve rendszeresen oktat fényelést és utómunkát a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakán, valamint 2025-től a Baselight fényelő rendszer akkreditált trénere. 

Bipuljit Basu, a Sundance Intézet és az IDFA volt ösztöndíjasa, az indiai tényfilmek/reality-filmek és dokumentumfilmek területén alkotó feltörekvő filmrendező. Posztgraduális diplomát társadalmi fejlődés szakon szerzett; olyan feltáratlan, társadalmi jelentőséggel bíró történeteket kutat, amelyek a popkultúrában és így szélesebb körben gyakorolnak hatást. Hiszi, hogy a befogadás felmutatása a társadalmi változás egyik eszköze.

Eroll Bilibani koszovói filmproducer. Olyan díjnyertes rövidfilmek alkotója, mint az On the Way, a Displaced, az In Between és a Home. A DokuFest oktatási programját, a DokuLabot vezeti, ahol fiatal filmesek segítése mellett olyan programokat fejleszt, amelyek filmek és történetmesélés segítségével tárnak fel társadalmi kérdéseket és összetett témákat. Koordinálja továbbá a DokuFest rövidfilmes fórumát is, amely az első ilyen platform a Nyugat-Balkánon. Jelenleg a Koszovói Filmművészeti Központ Tanácsának elnöke és az Európai Filmakadémia tagja.

Jan Bodnár cseh független producer és újságíró. Producerként több díjnyertes dokumentumfilmen dolgozott – Hogyan lettem partizán (rendező: Vera Lacková, 2021), Apám szerint a világ (rendező: Marta Kovářová, 2023) és Dajori (rendezők: Martin Páv és Nicolas Kourek, 2024). A Safe Place Production produkciós iroda alapítója. Részt vett számos nemzetközi képzésen és workshopon, többek között az IDFAcademy, a Dok.Incubator, az Ex Oriente, az ACE Training Days és a Move It On programokon. A Mezipatra queer filmfesztivál programszervezőjeként dolgozott 2016 és 2019 között.

Tereza Bóna Keilová az HBO Original dokumentumfilm-részlegének producereként a közép- és kelet-európai régióban magas színvonalú dokumentumfilmek producere és társproducere. Prágában, Hanka Kastelicová vezetésével dolgozik a régió kreatív csapataival és alkotóival együttműködve hatást elérő eredeti tartalmak fejlesztésén és létrehozásán. Közel két évtizedes tapasztalata van a film- és televíziós iparban, közreműködött számos produkcióban, legyen szó független játékfilmekről, díjnyertes dokumentumfilmekről, vagy épp reklámokról és tévésorozatokról. A píseki filmakadémián tanult filmgyártást, karrierjét 2003-ban indította el. Portfóliójában egyaránt szerepelnek független producerekkel és nagy stúdiókkal, például a 20th Century Foxszal való együttműködések is.

Patrícia Chamrazová szlovák, vizuális művész és kutató, aki a kortárs ökológiai kérdések, a gyorsuló technológiai fejlődés és az emberin túli kapcsolatok témáit vizsgálja. Művészete a médiumok közötti átjárhatóságra épül, kiterjed a filmre, az audiovizuális installációkra és az XR-technológiákra, amelyeket gyakran egészít ki statementekkel és tárgyi elemekkel. Az absztrakttól az organikusig, a konceptuálistól az intuitívig, a tudománytól a metafizikáig terjedő skálán mozog. Munkamódszerét az immerzív megközelítés és a lágy digitális esztétika jellemzi, célja pedig a transzformáció előidézése mind a fizikai, mind a digitális térben. Művészete érzékenyen reflektál a társadalmi és politikai kontextusra, és inspirációját a poszthumán filozófiából, a mikrobiológiából, valamint az új technológiák elméleti kutatásaiból meríti. 2022-ben végzett a Pozsonyi Képzőművészeti és Formatervező Akadémián (Intermédia), 2024-ben pedig a Bécsi Alkalmazott Művészetek Egyetemén (Transzmediális Művészet). Jelenleg a pozsonyi Képzőművészeti és Formatervező Akadémia Digitális Művészet Tanszékén folytat doktori tanulmányokat.

Csáki László Balázs Béla-díjas dokumentum- és animációs filmrendező, képzőművész. Mesterdiplomáját 2002-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakán szerezte majd ugyanitt kezdte meg DLA tanulmányait. 2003-óta vesz részt a művészeti oktatásban (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, animáció és média design szakok, Krea Művészeti Iskola, Alkalmazott fotográfia szak), 2013 óta a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció BA és MA szak főállású oktatója. Képzőművészeti alkotásai magán és közgyűjteményekben, Magyarországon és külföldön egyaránt megtalálhatók. A Kék Pelikan című animációs-dokumentumfilm az első egész estés filmje, amit negyven fesztivál válogatott verseny programjába és tizenöt hazai és nemzetközi elismerést kapott. A Kék Pelikan az első magyar gyártású, egész estés animált dokumentumfilm.

Ora DeKornfeld Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező, operatőr és vágó. Munkáit olyan híroldalak mutatták be, mint a The New York Times, a The Los Angeles Times, a The New Yorker és a The Atlantic, valamint a CNN, a Netflix és a National Geographic. Rendezője, producere, operatőre és vágója volt az Emmy-díjra jelölt USA v Scott című rövidfilmnek, amely 2020-ban debütált a Tribeca Filmfesztiválon, mielőtt a The New Yorker megvásárolta volna. Rendezője, operatőre, írója és vágója volt a New York Times véleményrovatában publikált This is What a Post-Roe Abortion Looks Like című videónak, amely 2023-ban Emmy-jelölést kapott hírek és dokumentumfilmek kategóriában. Egyéb független munkái elnyerték a Picture of the Year International, a Webby Awards és az SXSW Film Festival díjait. Több epizódját rendezte a Vox Netflix-sorozatának, az Explainednek, operatőrként és vágóként dolgozott a Mija című dokumentumfilmen, amelyet 2022-ben mutattak be a Sundance-filmfesztiválon, majd a Disney+ vásárolta meg és IDA-díjra és Independent Spirit Awardra jelölték. Legutóbb Elizabeth Lo Mistress Dispeller című filmjének vágócsapatában dolgozott.

Irem Aysin Deprem Törökországból származik, 2018 óta él Budapesten. Film- és médiatudományból szerzett BA-diplomát, mesterképzését design- és művészetmenedzsment-szakon végzi. Tanulmányai mellett filmprodukciókban dolgozik. Jelenleg kurátori tanulmányait igyekszik összekapcsolni filmkészítői hátterével.

Dér Asia magyar–szlovák dokumentumfilmes, aki intim, karakterközpontú történetmeséléséről és hosszú megfigyelésen alapuló megközelítéséről ismert. Pozsonyban született, életének nagy részét Budapesten töltötte.
A DOCNomads nemzetközi mesterképzésen diplomázott, valamint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett DLA-fokozatot (PhD in practice).
Első egész estés filmje, Anyáim története (2020), amelyet Haragonics Sárival közösen rendezett, a Hot Docs Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatkozott be, és több mint harminc nemzetközi fesztiválon vetítették, többek között Szarajevóban, Thesszalonikiben és Tajpejben. A film több díjat is nyert, köztük a legjobb dokumentumfilm és a legjobb vágás díját a moszkvai DOKer Fesztiválon, valamint a Társadalmi Tudatosság Díját a Crossing Europe-on.
Második egész estés filmje, az I Won’t Die (Nem halok meg) egy galériatulajdonost követ, aki szembenéz az élettel egy végzetes rákdiagnózis után. A filmet 2023-ban mutatták be az A-kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon.
Asia számos szakmai programban vett részt, többek között a ZagrebDox Pro, az East Doc Platform, a Docu Rough Cut Boutique, a DOCCIRCLE és a Cannes Docs programjaiban. Emellett, amikor csak teheti, dokumentumfilmezést tanít.
A MADOKE, a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének egyik alapítója és korábbi elnökségi tagja, valamint aktív szószólója a független filmkészítésnek Kelet-Európában.

Luca Deutinger képzőművészetet tanul a Gerrit Rietveld Akadémián. Filmelméleti háttérrel rendelkezik, jelenleg több módon kötődik a filmkészítéshez: íróként, alkotóként vagy egyszerűen csak megfigyelőként. Érdeklődése terjedelemtől és függetlenül minden filmre kiterjed, a rövid és kísérleti filmektől az alkalmi romantikus vígjátékokig.

Domokos Balázs, filmoperatőr, a HCA (Magyar Filmoperatőrök Egyesülete) és a MADOKE  / HDA (Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete) tagja. 
Építészmérnöki tanulmányait követően végezte el az SZFE Filmoperatőr Művész Mester szakát 2015-ben, ahol Máthé Tibor HCA Kossuth­ és Balázs Béla­-díjas, Európa Filmdíjas operatőr volt a mestere. A diploma megszerzéséig több mint harminc kisjátékfilmben működött közre operatőrként, melyek közül számos alkotást hazai és rangos nemzetközi filmfesztiválokon is díjaztak.
Egy nap című első nagyjátékfilmjét a 2018-as Cannes-i filmfesztiválon, a Semaine de la Critique versenyszekcióban mutatták be, ahol megnyerte a FIPRESCI (Nemzetközi Kritikusok Szövetsége) díját. A FIPRESCI a díj odaítélésének indoklásában külön kiemelte a történethez pontosan illeszkedő kamerahasználatot, operatőri munkát.
A Camerimage nemzetközi operatőri fesztiválon 2015-ben a legjobb kisfilm operatőr díjára, 2018-ban a legjobb elsőfilmes operatőrnek járó díjra jelölték. 
Jelenleg a harmadik Begyulladva c. nagyjátékfilmjén dolgozik és hamarosan debütál a Szia Sári c. negyedik egész estés dokumentumfilmje is.
A közelmúltban elért sikerek közé tartozik, hogy a Nem halok meg c. dokumentumfilmjét a 39. Varsói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában mutatták be, ill. Az elveszett Mozi könyv c. dán-magyar koprodukcióban elkészült film 2024-ben a koppenhágai CPH:DOX fesztivál versenyprogramjába kapott meghívást.

Tetyana Dorodnicka filmrendező, vágó és képzőművész, A kijevi Ivan Karpenko-Karij Nemzeti Színház-, Film- és Televíziós Egyetem rendezői karán végzett. A Wolves (2023) és a Who Is Kaya? (2019) című rövidfilmek rendezője, dolgozott televíziós csatornáknak, produkciós irodáknak és a Kyivtelefilm filmstúdiónak. Vágója volt Irena Sztecenko Roses. Film-Cabaret (2021) és Andrij Litvinenko Askania Reserve (2019) című egész estés dokumentumfilmjeinek. A Minden élni akar az első egész estés filmje.

Doroszlai Emese a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) social media managere. Ő kezeli a szervezet közösségi csatornáit, emellett videókat is készít, és gyakran szerepel is bennük. A TASZ-nál hisznek abban, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtás mellett a jogtudatosság erősítése is kulcsfontosságú: minél több ember ismeri a jogait, annál közelebb kerülhetünk egy élhetőbb Magyarországhoz. Ezt a szemléletet a szervezet közösségi kommunikációja és minden tartalma is tükrözi.

Ljubov Divak ukrán producer, újságíró és kutató Berlinben és Kijevben él. Korábban a mai Ukrajna kulturális identitáskeresése és a posztszovjet lét örökölt traumája közötti feszültséget vizsgálta. Több jelentős intézményben, többek között a berlini Neue Nationalgalerie-ban dolgozott ösztöndíjas kutatóként. Jelenleg Oroszország 2022-ben eszkalálódott, Ukrajna elleni háborújának kulturális és pszichológiai hatásaival foglalkozik. Társproducerként részt vett a díjnyertes egész estés dokumentumfilm, az Amíg vérzel forgatásában, készülő új filmje a mentális egészség területén a háború alatt elért innovációkat mutatja be.

Albert Elings amszterdami dokumentumfilmes rendező és vágó. Filmjeiben jellemzően az időbeliség esztétikájával foglalkozik, hosszú távú folyamatokat követve nyomon. Vágóként több mint negyven dokumentumfilmen dolgozott, köztük Louis HotHotHot Four Journeys és Digna Sinke Keeping & Saving or How to Live című alkotásain. Filmkészítés mellett rendezői tanácsadóként is tevékenykedik, valamint workshopokat tart a Holland Filmakadémián, az Amszterdami Egyetemen és további művészeti iskolákban, illetve nemzetközi filmfesztiválokon.

Erdélyi Flóra szabadúszó vágó Budapesten él. Dolgozott számos rövid- és játékfilmen – Szűcs Dóra: Az almafa virága, Szajki Péter: Most van most, Szűcs Dóra: Patthelyzet –, animációs filmeken – Bente Lohne: North –, valamint egész estés dokumentumfilmeken – Haragonics Sári: Szia Sári!, Fuchs Máté: Keltető, Dér Asia: A magunk módjára üvölteni, Trencsényi Klára: Emlékek őrei. Filmvágói diplomáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte 2011-ben, tanult filmelméletet és filmtörténetet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és az ELTE-n. Legutóbbi projektje Haragonics Sári Szia Sári! című filmje. Ismert még Haragonics Sári és Dér Asia HBO-filmjéről, az Anyáim történetéről, amelyért 2021-ben elnyerte a legjobb vágás díját a Moszkvai Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon. MADOKE- és HSE-tag.

Sofia Fischer szakmai és magánéletét is a nők ügye iránti elkötelezettsége hajtja. Az elmúlt nyolc évben a Le Monde-nál és más kiadványoknál dolgozott újságíróként a társadalmon belüli törésvonalak megörökítésén. A Mothers Without Parole az első filmje. Három éven át utazott Franciaországban, börtönök látogatószobáiba járt, hogy meghallgassa azoknak az anyáknak a történeteit, akik megölték gyermekeiket. Célja az volt, hogy jobban megértse saját történetét, valamint azokét a nőkét, akiket a társadalom továbbra is figyelmen kívül hagy.

Kitti Fődi Budapesten végzett média- és kommunikációs tanulmányokat, Norvégiában pedig dokumentumfilm-készítést tanult. Nyolc éve dolgozik újságíróként, jelenleg Magyarország egyik legnagyobb online hírportáljának videóriportere. Főként társadalmi kérdésekkel, így egészségüggyel, oktatással, szegénységgel és fogyatékossággal foglalkozik. Elkötelezett nemcsak a rendszerszintű problémák feltárása, de a megoldások felmutatása mellett is; hogy történeteivel hatást érjen el, az újságírást filmkészítéssel ötvözi.. A Bakpakk az első dokumentumfilmje.

Az ELTE esztétika szak elvégzése közben kezdett dolgozni az Új Színház társulatánál, és különböző kulturális rendezvények, köztük a Magyar Filmszemle szervezőstábjában. 2009. óta tartozik a Cirko Film csapatához, ahol nemzetközi és hazai művészfilmek mellett dokumentumfilmek országos terjesztésével is foglalkoznak.

Amina Ghazouani Tunéziából származik, az ELTE PhD-hallgatója. A filmek iránti szenvedélye már nagyon fiatalon jelentkezett: apja minden szombaton DVD-kkel jelent meg, folyton a hétvégét várták, hogy nézhessék őket. Egyszer édesanyja a feszített iskolai munka jutalmaként moziba vitte őket – azóta a szenvedélye csak erősebb lett. Szeret filmeket nézni és rövid kommentárokat írni a Letterboxdra.

Két évvel azután, hogy beiratkozott a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem dokumentumfilmes mesterképzésére, Ion Gnatiuc úgy döntött, hogy visszatér szülőhazájába, Moldovába, hogy kamerájával megörökítse az ottani történeteket. Moldovában fejleszti a HaiDOC Productions nevű platformot, amely egyrészt filmgyártással, másrészt a nemzetközi filmes cégek a helyi tehetségekkel és filmiparral való összekötésével foglalkozik. A helyi filmes szcéna átalakítására törekszik a feltörekvő moldovai filmkészítőknek képzéseket, támogatást és nemzetközi képviseletet nyújtó ALTFilm nevű civil szervezet tagjaként. Mindeközben szabadúszó operatőrként és producerként dolgozik olyan nemzetközi műsorszolgáltatóknak, mint a The Guardian, a Deutsche Welle és az ARTE. Célje, hogy Moldovát feltegye a világ filmes térképére; szilárdan hiszi, hogy a dokumentumfilmek képesek ott is változást elérni, ahol más eszközök kudarcot vallottak.

Giulio Gobbetti olasz rendező és vágó az Egyesült Királyságban él, elsősorban kreatív dokumentumfilmekkel foglalkozik. Bemutatkozó rövidfilmje, a Struggle for Existence 2013-ban az Open City Documentary Festivalon debütált. Miután több éven át főként vágóként dolgozott, 2021-ben megrendezte a 652 Miles = 0 című rövidfilmet, amely jelentős sikert aratott, több mint negyven nemzetközi fesztiválon – köztük Oscar- és BAFTA-jelölő eseményeken – is vetítették, több díjat nyert. Beválogatták 2022-ben a Laguna Sud Artistic Residency-programba, amelyet a Nettuno című rövid dokumentumfilmjével meg is nyert; a filmet ezután a 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, a Giornate degli Autori keretében vetítették, az Olasz Rövidfilm Központ az év tíz legjelentősebb olasz rövidfilmje közé választotta. Ugyanebben az évben Gobbettit beválogatta a BAFTA a feltörekvő tehetségek-programjába. Jelenleg első, End of Season című egész estés dokumentumfilmjén dolgozik.

Alina Gorlova ukrán filmrendező. A kijevi Ivan Karpenko-Karij Nemzeti Színház-, Film- és Televíziós Egyetemen végzett. Társalapítója a TABOR produkciós irodának. Semmi sem mutatja című dokumentumfilmje a DokLeipzig fesztiválon Kiváló Kelet-Európai Film kitüntetést kapott.

Cecilia Guagnano producer az Approdi filmstúdió és kulturális tér társalapítója. Főként független szerzői filmekkel és kollektív alkotói folyamatokkal foglalkozik, producere volt az Arthur, 1973 (2021), a CANI (2025) és a Hotel Eritrea (2025) című filmeknek. Jelenleg a regionális filmalapok támogatásával készülő Fine stagione című kreatív dokumentumfilmen dolgozik. Korábban executive producere volt a Rai5 és a RaiPlay csatornákon sugárzott Rock’n’Roll is a State of the Soul (2021) című filmnek. A feltörekvő tehetségeket olyan kezdeményezésekkel támogatja, mint a NAUFRAGARE Nyári Iskola; 2024 óta a BFF Industry program koordinátora a Bellaria Filmfesztiválon. Hisz a filmművészetben mint kollektív és politikai gesztusban, amely új jövőt és közös lehetőségeket teremt.

Janka Budapesten él, és bölcsészdiplomát szerzett, esztétikát, valamint filmelméletet és filmtörténetet tanult. Fő kutatási területe a csehszlovák újhullám volt, különös tekintettel Juraj Jakubiskó szlovák rendezőre. Műveinek társadalmi érzékenysége és művészi víziójának finomsága mélyen megérintette. Jakubisko filmjei késztették arra is, hogy elgondolkodjon az archív felvételek szerepéről a játékfilmekben. Számára a filmek elemzése a témáik mélyebb megértéséről szól, mert ahhoz, hogy megértsünk egy filmet, meg kell próbálnunk megérteni azt a világot is, amelyet tükröz.

György Lea az ELTE-n tanult pedagógiát és filmet, majd közgazdászként végzett a Budapesti Gazdasági Egyetemen. Eleinte produkciós menedzserként az animációs iparban dolgozott, majd szabadúszó producerként és tanácsadóként már a filmek és dokumentumfilmek tágabb területén, egész gyártási folyamatokat felügyelve fejlesztéstől forgalmazásig, beleértve a pályázatírást és a könyvelést is. Fenntarthatósági menedzsment-képzést is végzett, producere volt dokumentumfilmeknek amelyek a clevelandi és a karakasi magyar diaszpórát mutatják be, vagy épp a vietnámi és ghánai közösségek a magyarokkal való viszonyát vizsgálják; ilyen például a Messzevivő távlatok. Lehetősége volt részt vennia legendás magyar kenusról, Wichmann Tamásról szóló Magyar Lapát című dokumentumfilmben. Az elmúlt években kiterjesztette tevékenységét a játékfilmekre is, producere volt vígjátékoknak és az első magyar–vietnámi koprodukciónak, az Az almafa virága című romantikus filmnek. A Speak Easy Projecthez 2023 februárjában csatlakozott line producerként, így az összes film adminisztrációjáért, valamint a magyar rendszerben a pályázatok megírásáért és kezeléséért felelős. A MADOKE igazgatótanácsának 2025 júniusa óta tagja.

Hack Júlia filmvágó, Budapesten él és dolgozik. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett mozgókép-vágó szakon 2011-ben, Sellő Hajnal tanítványaként, korábban pedig az Egyetem televíziós műsorkészítő szakát is elvégezte, ahol Fekete Ibolyától tanult dokumentumfilmezést.

Több mint 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, dokumentum- és fikciós filmek, valamint számos televíziós sorozat vágójaként dolgozott. Nevéhez fűződnek az HBO saját gyártású sorozatainak egyes epizódjai – Terápia, Aranyélet, A besúgó, valamint a nagyszabású történelmi sorozat, a Hunyadi egyik epizódja. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Enyedi Ildikó, Nagypál Orsi, Gigor Attila, Dyga Zsombor és Mátyássy Áron. Különösen közel áll hozzá a dokumentumfilmek vágása, amelyet szakmailag a leginspirálóbb és kreatívabb filmes műfajnak tart. Rubi Anna ‘Az életed nélkülem’ című dokumentumfilmjét öt éven át kísérte vágóként; a film több rangos elismerést is nyert, köztük a 21. Verzió Filmfesztivál legjobb magyar dokumentumfilmje és közönségdíja, valamint a 30. Szarajevói Filmfesztivál emberi jogi díja. A Magyar Film- és Videóvágók Egyesületének (HSE) és a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének (MADOKE) tagja.

Daniela Hanusová kurátor és fesztiválszervező. A DAFilms.com VOD platform projektmenedzsere és beszerzési vezetője, ahol dokumentum- és kísérleti filmekre fókuszál. Emellett az ART*VR – Virtual Reality and Immersive Art Festival (Prága) ügyvezető igazgatója és kurátora, valamint a Locarnói Filmfesztivál Critics Academy programjának koordinátora. Időnként a szlovák Pontón online filmmagazin számára is ír. Filmesztétika szakon végzett, jelenleg pedig a prágai Károly Egyetemen végzi gender tanulmányok MA-szakát.

Haragonics Sári 2007-ben szerezte BA-diplomáját média szakon az angliai Bedfordshire Egyetemen, majd 2015-ben dokumentumfilm-rendező mesterszakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szembenézés című diplomafilmje elnyerte a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál ZOOM-IN-szekciójának fődíját. Első egész estés dokumentumfilmje, az Anyáim története (társrendezésben Dér Asiával) premierje 2020-ban volt a kanadai Hot Docs Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon. Szia Sári! című filmje egy személyes történet saját családjáról.

Fotó: Aknay Csaba

Hargittai László „Pamacs” díjnyertes magyar filmvágó és utómunka‑felügyelő, több mint két évtizedes hazai és nemzetközi filmes tapasztalattal. A Balázs Béla-díj birtokosa – ez Magyarország legmagasabb állami kitüntetése a filmes alkotók számára. Több mint ötven játék- és dokumentumfilm vágását jegyzi, jelenleg pedig a budapesti Origo Stúdió utómunka‑részlegének vezetője, amely Közép‑Európa egyik vezető posztprodukciós központja.
Munkáját az alkotói érzékenység és technikai precizitás ötvözete jellemzi; közreműködött többek között az „Örök tél” (Eternal Winter) és az „Apró mesék” (Tall Tales) című filmekben, valamint olyan nemzetközi produkciókban, amelyek Magyarországon forogtak vagy itt készült az utómunkájuk, mint a „Szárnyas fejvadász 2049” és a „Dűne”.
Pamacs intuitív történetmesélési érzéke és együttműködő szelleme miatt nagyra becsült mentor; tanítással és fesztiválzsűri‑munkával is támogatja a fiatal filmes generációt.

Katalin több mint húsz éve mozog magabiztosan a filmes szakmában. A Katapult Filmnél indult a karrierje, ahol szinte minden produkciós szerepkört kipróbált, az asszisztensi feladatoktól egészen a vezetői pozíciókig. Otthonosan mozog a koordinációban, line producerként is sokat dolgozott, és az utómunka felügyelete sem idegen számára. Neve olyan ismert filmek stáblistáján szerepel, mint a 1945, a Parkoló vagy a Bibliothéque Pascal. Minden projektben precizitásra, rugalmasságra és csapatmunkára épít, amit a filmek feliratainak és dialóglistáinak elkészítésében is kamatoztatott, 2020 óta már a SocialCaption csapat alapító tagjaként.

A Herdek egy szerzői kollektíva — Matěj Hložánek, Lucie Formánková, Vítek Paulík, Jan Froněk és Mikoláš Fišer —, akik a Prágai Színművészeti Akadémia (FAMU) Film- és Televíziós Iskolájában találkoztak. A kollektíva célja, hogy független, intim és kísérleti játékokat hozzon létre, társadalmilag kritikus éllel, amelyek a kevésbé észrevett társadalmi kérdéseket vizsgálják. A Herdek révén olyan platformot teremtenek, ahol a játékok párbeszédre ösztönöznek és megkérdőjelezik a videojáték-kultúra, valamint a tágabb társadalmi diskurzusok megszokott konvencióit is.

Hernáth Csaba a Speak Easy Project-társtulajdonosa, operatőr és vágó. Kulcsfontosságú stábtag volt az Ultra-filmben (operatőr, vágóasszisztens), és vágóként dolgozott a Gettó Balboa című filmben. Rendezői debütálása a Veteránfilm.

Egy sötétségbe borult terem. A projektor fénye áthasít a levegőben szálló poron. A csend, amely megelőzi az első kép felvillanását. Számomra a mozi mindig itt kezdődik: a várakozásban, a felfüggesztett pillanatban, amikor bármi megtörténhet. Ezt követem az első felfedezéseim óta, akár filmekről írok, akár kamerát ragadok, akár diákrövidfilmeket forgatok. A mozi nem csak szakma: a világ szemlélésének, minden képkockával való újraalkotásának a módja. Játék- és dokumentumfilmes mesterszakos hallgatóként egy független moziban dolgozom, előszeretettel veszek részt fesztiválokon, hogy újabb és újabb, egyre lenyűgözőbb munkákat ismerhessek meg. Számomra a történetek ereje a létező legvarázslatosabb és leghatásosabb dolog.

Horányi Péter a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Művészettudomány PhD képzésének doktori hallgatója. 2025 augusztusában benyújtotta doktori disszertációját, amelynek címe: A jelenlét formái a digitális korban: performativitás és remedializált valóság a dokumentumfilmben. A védésre 2026 tavaszán kerül sor. Kutatásai a digitális médiára és a dokumentumfilmekre összpontosulnak. 2023 óta tart kurzusokat  a MOME-n, az ELTE-n és az SZFE-n. 2016 óta filmkritikusként dolgozik, a Prae.hu és a Kulter.hu oldalakon publikál. 2024 óta a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál kurátora.

Matevž Jerman filmrendező, -kurátor és -kritikus, a Kraken Association for the Promotion of Short Film társalapítója és a FeKK – Ljubljana Rövidfilmfesztivál programigazgatója. A Szlovén Filmarchívum programszervező részlegén 2009 óta dolgozik, az elmúlt években rövidfilm-programokat kurált és a filmarchívum avantgárd gyűjteményeit kutatta.

Rachel Leah Jones Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező, akinek produceri, rendezői, vágói és írói karrierje három évtizedet és három kontinenst ölel fel. Munkáit jelölték a PGA Awards- és az IDA Awards-díjakra, kiválasztotta az Európai Filmakadémia, díjazta az Asia Pacific Screen Academy, kitüntette a Cinema Eye és kapott Oscar-jelölést is. Háromszoros Sundance-öregdiák, kritikusok által elismert filmjeit – Az ügyvéd (2019), Gypsy Davy (2012), Ashkenaz (2007), 500 Dunam on the Moon (2002) – világszerte számos fesztiválon vetítették, többek között az IDFA, True/False, Visions du Reel, Sheffield, CPH:DOX, DocNYC vagy a Hotdocs fesztiválokon, valamint több tucat csatorna műsorra vette, így a PBS, BBC, ARD, FranceTelevision, RTS, YLE, DR, SVT, 2M, Radio Canada és az HBO. Aktivista-művészként folytatott tevékenysége mellett Jones az Amerikai Filmakadémia dokumentumfilm-szakosztályának tagja, együttműködik más filmkészítőkkel tanácsadóként, mentorként és kurátorként. 

Józsa László dokumentumfilmes producer, nevéhez fűződik többek között az Ultra (HBO Europe, EFA shortlist), a Gettó Balboa (Legjobb dokumentumfilm, Magyar Filmdíjak) és a Pogány Induló – Vajon mit mondana anya (HBO Original) című alkotások. Produkciós cége, a SpeakEasy Project dokumentumfilmeket és reklámfilmeket készít, jelen van Budapesten, Izmirben és Berlinben is. A MADOKE – Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete első elnöke volt, tagja az Európai és a Magyar Filmakadémiának is.

Jang Jueun rendező dokumentumfilmjeivel az emberi belső történetektől indulva a társadalmi üzenetek felé terjeszti ki témáit. A Várakozók a kikötőben (2024) című film egy katasztrófa áldozatai hozzátartozóinak mindennapi életét követi nyomon, feltárva a különválás természetét, egyben társadalmi problémákra is felhívva a figyelmet.

Michal Kabát szlovák játéktervező és a játék kultúrákon, testeken és technológiákon keresztüli fejlődését vizsgáló kutató. Munkája a posztszocialista országok helyi játékélményeinek történetére épül, az improvizált játéktermi kultúrától és a hazai proto-LAN szcénától kezdve a mai független és kísérleti közösségekig. Játéktervezői és -kutatói tevékenysége kiterjed a VR-ra, az MI-alapú gyártásra és a legújabb, interaktív technológiákra, különös tekintettel a felnőttjátékokra és a pornológiára mint az intimitás, az ágencia és a kulturális reflexió valós tereire. Gamejam-szervezőként és -résztvevőként a gyors prototípus-gyártást, az együttműködést és a kísérleti tervezést támogató környezeteket épít. Projektei ötvözik a művészi alkotást, a kritikai kutatást és a játékos kísérletezést, olyan témákkal foglalkozva, mint a megtestesülés, a médiatudatosság, vagy az interaktív média a figyelemre, az örömre és a képzeletre gyakorolt hatása.

Kis Anna filmes karrierje 2002-ben kezdődött: tíz év tanítás, fordítás és újságírás, illetve az ELTE-n reneszánsz és barokk angol irodalom szerzett doktori cím után felvételizettSzínház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol vágó és filmrendező szakon végzett Gothár Péther és Enyedi Ildikó tanítványaként. Azóta rövidfilmek (pl. Enyedi Ildikó Első szerelem), dokumentumfilmek és televíziós koncertfilmek vágójaként és dramaturgként dolgozik. Rendezett rövidfilmeket és megfigyelő dokumentumfilmeket, több magyar fesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját (Házi paradicsom; Csak családról ne). Somogyvári Gergő Fanni kertje című filmjén dramaturgként dolgozott, saját egész estés dokumentumfilmje Harmóniagyakorlatok munkacímen készül, társrendezője és vágója Földes András 80 Angry Journalists című filmjének. MADOKE-tag.

Kiss Viki Réka budapesti producer, az elmúlt több mint tíz évben számos pozícióban dolgozott nemzetközi filmprodukciókban – többek között az Oscar-díjas Saul fia stábjának tagjaként. Producerként olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Egy nő fogságban (Sundance-premier, 120 országban forgalmazták, 74 csatorna műsorán szerepelt) és a KIX (többszörösen díjazott fesztiválkedvenc, tizenkét éven át forgatott nagyszabású nemzetközi koprodukció). Tagja az Európai Filmakadémiának, a DOK.Incubator és az Ex Oriente képzések alumnája, emellett Emerging Producer és Sarajevo Talent résztvevő. Projektjeit többek között a CNC, az ARTE France, az HBO Max, a Creative Europe, a Visegrád Alap és a Current Time TV támogatja. Végzett Advanced Leadership Coach (a Gestalt Coaching Center képzés), aktív szerepet vállal a független magyar filmes közösségben: részt vesz a Cine-Collegium Budapest működtetésében, valamint a Budapest International Film Festival szervezésében.

Jakub Knott, a FAMU-n végzett, olyan jelentős cseh fesztiválokon szervez szakmai programokat, mint a KVIFF, a Mezipatra és a Pragueshorts. A Mezipatra programigazgatójaként megalapította az OUTPITCH-et, amely a V4-országok és Ukrajna feltörekvő queer filmeseit támogatja.

Köcsky Erika 1999-ben kezdte pályafutását a filmiparban egy kisebb utómunka stúdióban, majd egy évvel később a Magyar Filmlaboratóriumban folytatta munkáját utómunka asszisztensként. 2006-ban bízták rá első önálló amerikai produkcióját utómunka koordinátorként. Azóta több mint 250 nagyjátékfilm, dokumentumfilm, animáció, TV-sorozat és rövidfilm utómunkáját felügyelte. 2010-ben a FOCUSFOX Stúdió kérte fel, hogy vezesse a filmes utómunka részlegüket. Szakértőként szorosan együttműködik a filmkészítőkkel annak érdekében, hogy a pénzügyi és kreatív célok egyaránt megvalósuljanak az utómunka során. 
Számos éven át dolgozott együtt alkotókkal magyar filmek angol nyelvű feliratozásán, és 2020-ban elérkezettnek látta az időt arra, hogy saját csapatot alapítson. Olyan elkötelezett szakmabelieket keresett, akikkel együtt dolgozva minél jobban áthidalhatják a magyar alkotások és az angol nyelvű közönség közötti távolságot. A SocialCaption csapata sokszor a film feliratozás határait értelmezi újra, de mind ezalatt mindig hű marad a film és az alkotók eredeti üzenetéhez.

Jeroen Kooijmans holland művész 1995-ben végzett az amszterdami Gerrit Rietveld Akadémián. Azóta számos helyen élt, dolgozott és állított ki szerte a világon. Munkái bár alapvetően optimista hangvételűek, ne hagyják figyelmen kívül az élet sötét oldalát sem. Csodálatosan egyszerű filmek mellett komplex, többcsatornás videóinstallációkat készít hanggal és építészeti elemekkel kombinálva. Elnyerte 1998-ban az NPS Cultuurprijs-, 2007-ben pedig az Impakt Beam System Award-díjat. Részt vett 2000 és 2001 között a New York-i PS1/MoMa nemzetközi stúdióprogramjában, rezidens művész volt 2010-ben az amszterdami Építészeti Akadémiában, 2013 és 2014 között pedig az Instituto Buena Bista Curaçaónál.

Korn Anita kreatív producerként dolgozik a televíziózás területén, dizájnmenedzser, valamint a Ruhastory című YouTube-csatorna tulajdonosa és tartalomkészítője. A MOME-n szerzett mesterdiplomát design- és művészetmenedzsment szakon, szakdolgozatát a fenntartható divatról írta.

Jasna Krajinovic az egykori Szlovén Szocialista Köztársaságban, Jugoszláviában született. A Színház- és Filmművészeti Akadémián folytatott tanulmányai előtt francia és angol irodalmat tanult a ljubljanai Bölcsészettudományi Karon. Brüsszelbe költözve az Institut national supérieur des arts du spectacleben tanult filmrendezői szakon. Diplomáját1999-ben szerezte, azóta életét a függetlenfilm-készítésnek szenteli. Munkáiban 13 éven át működtek közre producerként a Dardenne testvérek, ma az ő Dérives-produkciós cégükkel dolgozik. Számos díjat nyert. A Damian szobája (2009), a Nyár Antonnal (2012) és a most bemutatott Rasíd, a szindzsári fiú (2025) összetett életkörülményeik határain átlépő tinédzserekről szóló portrésorozatot alkotnak.

Maria Krauss dokumentumfilm-producer, kulturális projektmenedzser, társadalmi aktivista a Plesnar & Krauss FILMS produkciós butikiroda társalapítója. Producere és társproducere hazai, illetve nemzetközi fesztiválokon is bemutatott és díjazott, karakterközpontú dokumentumfilmeknek. Széles körű tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi koprodukciók és a szakmai események terén. Részt vett a Doc Lab Poland, a Baltic Sea Docs és az EDP több kiadásán, továbbá a Match Me!-n a locarnói fesztiválon és a Visions du Reel-Pitchingen. Legutóbbi munkái: In the Rearview (több tucat díjat nyert világszerte, Oscar-díjra jelölték), Faces of Agata (jelölték a Lengyel Filmdíjra) és a The Guest (legjobb operatőri díj az IDFA-n). Tagja a Lengyel Producerek Szövetségének (KIPA), a Lengyel Filmakadémiának és az Európai Filmakadémiának.

Albert Kuhn filmrendező munkáiban személyes emlékek és archív kutatások ötvözésével törekszik a csend, a bűntudat és a transzgenerációs történelem feltárására. Ezt tükrözi Dreams for a Better Past című filmje, amely egy családi történetet sző bele egy szélesebb körű elmélkedésbe arról, hogy a kimondatlan dolgok hogyan formálnak minket. Egyéni munkássága mellett részt vett nemzetközi koprodukciókban, valamint vendégelőadóként tanított a Holland Filmakadémián, az ESCAC-on és a Sahara Cinema Schoolban.

Hana Kulhánková jelenleg a Institute of Documentary Film (IDF) munkatársa, munkája során a közép- és kelet-európai dokumentumfilmeseket köti össze a nemzetközi iparági szereplőkkel.
Korábban előválogatóként dolgozott a Karlovy Vary International Film Festival, a One World Human Rights Film Festival és a DOK.Incubator csapatában, továbbá független szakértőként a Czech Audiovisual Fundnél és a cseh kulturális minisztériumnál.
Kulturális és emberi jogi konferenciákat szervezett a Creative Europe Culture, a Trans Europe Halles és a Prague Pride számára. A One World-fesztivál igazgatójaként, valamint a Prague Pride igazgatójaként is dolgozott, ahol elkötelezetten képviselt társadalmi-esélyegyenlőségi témákat. Emellett társszerkesztője volt olyan nemzetközi kézikönyveknek, mint a How to Set Up a Screening Venue és Setting Up a Human Rights Film Festival, Vol. 2.
Tanulmányait a brnói Masaryk Egyetem angol és amerikai tanulmányok, illetve filmelmélet szakán végezte, majd tanult a németországi Ruhr‑Universität Bochumban is. Kiemelten fontos téma számára a nemek közti egyenlőség a filmiparban.

Mauri Lähdesmäki Rovaniemiből származó filmrendező és videóművész. Számos videóművészeti és filmprodukcióban dolgozott vágóként, operatőrként és rendezőként, filmjei több díjat elnyertek, többek között a Risto Jarva-díjat és a legjobb haza film díját a 2018-as Tampere Filmfesztiválon, a legjobb film díját a 2025-ös Tromsø Filmfesztiválon és a legjobb operatőri díjat a 2025-ös Nordic/Docs fesztiválon. Műveit olyan rendezvényeken is bemutatták, mint a Sundance Filmfesztivál, a Berlinale és a Velencei Biennále. Míg az elmúlt években egyre inkább a dokumentumfilmek felé fordult, kifejezésmódja a költői és metaforikus filmek területéhez közeledik; művei jellemzően aktuális kérdéseket időtlen perspektívából közelítenek meg. Mesterien bánik a film nyelvével, de folyamatosan új utakat keres eszköztárának bővítésére és elmélyítésére. Felfogása szerint a kreatív folyamat során a műalkotás részben önmagát formálja.

A Budapesten működő Campfilm produkciós cég társalapítójaként László Sára 2007 óta készít dokumentum- és játékfilmeket. Producerként olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint Nagy Dénes Lágy eső című filmje (Cannes, Rendezők Kéthete, 45. kiadás), Gerő Marcell Káin gyermekei (62. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál), Szabó Réka A létezés eufóriája (a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Kritikusok Hete 30. kiadásának fődíja, IDFA Best of Fests válogatás) vagy Nagy Dénes Természetes fény című filmje, amely a 72. Berlinale versenyprogramjában debütált, és elnyerte az Ezüst Medve-díjat a legjobb rendezésért.
Részt vett több rangos nemzetközi producerképzésben, köztük a Eurodoc, Nipkow Programme, EAVE, DokIncubator, Producers on the Move és ACE Producers programokban.
Filmrendezést és -gyártást tanít a Budapesti Metropolitan Egyetemen és az ELTE-n, emellett tanácsadóként dolgozikolyan képzési programokban, mint a Eurodoc vagy az EWA Mentoring Programme.

Lemhényi Réka díjnyertes vágó, aki kreatív látásmódját játékfilmek, televíziós sorozatok és dokumentumfilmek széles skáláján kamatoztatta. Pályája során a legelismertebb magyar és nemzetközi filmrendezőkkel dolgozott együtt, több mint negyven különböző műfajú filmen. Kiemelkedő munkáját számos rangos elismeréssel díjazták, köztük a Balázs Béla-díjjal, a Magyarország Arany Ollója – Legjobb Vágó díjjal, több kritikusi díjjal, valamint a Legjobb Román és a Legjobb Lengyel Filmvágó díjakkal is. Több mint egy évtizede oktat és mentorál filmes egyetemeken és szakmai műhelyeken, tudását és tapasztalatát átadva a következő generáció vágóinak.

Lie harmin évig dolgozott újság- és magazinszerkesztőként, 2017 óta a Modern Times Review című „cinepolitikai” dokumentumfilmes magazin szerkesztője. Filmrendezőként esszéisztikus dokumentumfilmeket készít, jelenleg a Palestine – Three Essays on Freedom című projekten dolgozik.

Margit Lillak rendező az Észt Művészeti Akadémián szerezte diplomáját színpadi tervezés szakon (1999), majd a Multifilm animációs stúdióban dolgozott. Mesterdiplomáját 2002-ben szerezta a Royal Holloway College forgatókönyvírás szakán. Ezt követően kezdődött együttműködése az Allfilm produkciós irodával. Rendezője többek közt a Beebilõust (2009), az Ars Longa (2008) és a Pastacas (2009) című dokumentumfilmeknek; az utóbbi elnyerte a torontói EstDocs filmfesztivál nagydíját (2010). Első, 2012-ben készült egész estés dokumentumfilmje, a 40+2 Weeks saját terhességéről és az otthonszülés előkészületeiről szól; ezt követte 2019-ben a The Circle.

Fanny Fortage francia művész, az ENTER.black nevű művészeti kollektíva társalapítója és kreatív igazgatója, amely az immerzív és interaktív élményekre specializálódott. Emellett videoklippeket rendez, vetített installációkat készít, és számos párizsi helyszínen lép fel VJ Bonnie művésznéven.

Andrij Litvinenko filmrendező és producer. Az Ivan Karpenko-Karij nevét viselő Kijevi Nemzeti Színház-, Film- és Televíziós Egyetemen, valamint a Wajda Iskola Dokumentumfilm-stúdiójában végzett. A Fantastic Ukrainians. Fine Art (2020) és az Askania Reserve (2019) című dokumentumfilmek rendezője, amelyek elnyerték az UA Docudays és a Pelicam fesztiválok díjait. A Ji.hlava IFFD fesztiválon különleges említést kapott Euromaidan. Nyers vágás (2014) című film társalkotója és társrendezője, producer, Askold Kurov A per (2017) című filmjének egyik ötletgazdája.

Vibeke Løkkeberg Norvégia egyik legismertebb filmrendezője, írója és kulturális ikonja. Terje Kristiansen producer feleségeként és Tonje és Marie édesanyjaként Løkkeberg egyedi koncepciót alkotott: személyes életét ötvözi a filmkészítéssel, gyakran családjával együttműködve. A kompromisszumok nélkül alkotó kiváló történetmesélő olyan úttörő és esetenként felháborodást kiváltó filmekről ismert, mint a Løperjenten vagy a Hud. Termékeny regényíró is, könyvei között szerepel a Leoparden (1989), a Jordens skygge (1994), a Purpur (2002), a Brev til himmelen (2004), az Allierte (2008) és a Frokost på stupet (2018). Az olasz elnök 2006-ban az Olasz Szolidaritás Csillagrendjével tüntette ki, 2015-ben pedig a norvég filmművészethez való hozzájárulásáért megkapta a tiszteletbeli Amanda-díjat.

Virginia Marco kulturális menedzser, filmprogramszervező. A Bolognai Egyetemen szerzett mesterdiplomát kulturális és művészeti innováció és szervezés-szakon (GIOCA). Az olasz Concorto Filmfesztivál programszervezőjeként dolgozik, korábban együttműködött az amerikai Indy Shorts Filmfesztivállal és a Heartland Filmfesztivállal is. Független online filmmagazinokba ír kritikákat.

Dorottya a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett dokumentumfilm-rendező szakon. Munkái többek közt a FIPADOC-on, a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztiválon, a MakeDoxon és a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon (ZSIFF) is szerepeltek, a Hogy is volt című filmje 2025-ben elnyerte a DocsBarcelona legjobb rövidfilm díját. Munkássága a dokumentumfilm és a személyes esszéfilm határán mozog, gyakran használ vegyes médiát és narrációt. Személyes filmjei mellett kreatív dokumentumfilmeket rendez kulturális és művészeti intézményeknek, például a torinói Museo Egizio, vagy a Néprajzi Múzeum számára.

Jurij Meden kurátor a bécsi Osztrák Filmúzeum filmprogramjának vezetője. Korábban a ljubljanai Szlovén Filmtár programosztályának vezetőjeként és az amerikai Rochesterben található George Eastman Múzeum filmkiállításainak kurátoraként dolgozott.

Mikulán Dávid filmkészítő, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott intermedia-szakon. Tizenkét éves kora óta készít filmeket , művészetére hatással volt a gördeszkázás, a punk zene, video art és különböző kísérleti műfajok. Munkái középpontjában a nyilvános terek és a társadalmi struktúrák kapcsolata áll. Az első egèsz estès dokumentumfilmje a KIX az HBO ès Arte kooprodikciójakènt kèszült, számos filmfesztivál mutatta be és díjazta (CPH:DOX, TIDF, DOK.fest, stb.). A KIX kèszítőinek küldetèse, hogy szélesebb körű párbeszédet indítsanak a gyermekvèdelem és a társadalmi mobilizàció ügyèben, ennek èrdekèben orszàgszerte tartottak speciális vetítéseket civil szervezeteknek, diákoknak és a tèma szakértőinek.

Theodora Moisescu jelenleg projektmenedzsere a Biografilm Fesztivál által Bio to B – Industry Days | Doc&Drama néven szervezett audiovizuális vásárnak, amelynek célja bemutatkozási lehetőséget biztosítani készülő projekteknek és új tehetségeknek, továbbá elősegíteni a szakmai hálózatépítést. Dokumentumfilmes területen 2021 óta dolgozik, korábban a Doc/it – Olasz Dokumentumfilmes Egyesület titkára volt, és részt vett az IDS – Italian Doc Screenings című szakmai sorozat szervezésében. Szabadúszóként diákok és felnőttek számára szervez képzéseket mozgókép- és médiaismeret területen.

Ondřej független rendező, forgatókönyvíró és producer. Első VR-projektje, a Darkening, 2022-ben mutatkozott be a Velencei Filmfesztiválon, majd jelölést kapott a Cseh Oroszlán-díjra (a „cseh Oscar”-ként is ismert elismerésre) és 2022-ben a Vektor szekció keretében is bemutattuk. Következő munkája, a Fresh Memories: The Look, az SXSW fesztiválon debütált. A projekt második része, a Fragile Home, többek között Velencében, a Tribeca, az IDFA és más rangos fesztiválokon került bemutatásra. A produkció elnyerte az Annecy Nemzetközi Filmfesztivál Cristal-díját, mint a legjobb VR-projekt. Ondřej alkotásait eddig világszerte több mint 50 fesztiválon vetítették. 2022-ben megalapította az ART*VR fesztivált, amely Közép- és Kelet-Európa első, kizárólag immerzív XR művészetre fókuszáló fesztiválja.

Simon Mozgovij ukrán filmrendező. A Harkivi Állami Kulturális Akadémián tanult film- és televíziós művészetet, majd Kijevben folytatta tanulmányait egy magasabb szintű dramaturgia kurzuson, ahol színészi pályafutását is megkezdte.

Nádasdi Éva, 25 éves, költő és újságíró szeretne lenni. Nemrég szerezte meg kommunikáció és médiatudomány-szakon mesterdiplomáját. 2024-ben újságíróként tudósított a Verzió Filmfesztiválról. Kedvenc dokumentumfilmje Wim Wenders A Föld sója című alkotása, nagyon közel áll ahhoz a filmes műfajhoz, amelyet igazán csodál. Különösen vonzzák a lassú, atmoszférikus filmek, amelyekben teljesen el lehet merülni. Számára a film olyan, mint a költészet – néha a verseket dokumentumfilmekként képzeli el.

Arum Nam Dél-Koreában, Szöulban élő dokumentumfilm-rendező, a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező MA-hallgatója. Pink Femi című rövid dokumentumfilmje egy feminista anya történetét meséli el; a COVID-világjárvány idején japán rendezőkkel közösen rendezte a Teleporting című filmet. A K-családi ügyek az első egész estés dokumentumfilmje.

Brigid O’Shea tanácsadóként dokumentumfilmes projekteket és alkotókat segít maradéktalanul kihasználni nemzetközi lehetőségeiket és elérni szakmai céljaikat. Nemzetközi hálózata az egész világra kiterjed, minden kontinensen dolgozik feltörekvő tehetségekkel és a szakma veteránjaival egyaránt. Fesztiválstratégia-fejlesztőként dolgozott az ARTE Generation Africa és Generation Ukraine nevű kezdeményezéseinek megvalósításán. Tanácsadóként működött közre olyan jelentős nemzetközi fesztiválokon bemutatott filmeken, mint a Cannes-i és a Velencei, vagy a Berlinale és az IDFA. Tagja a Circle Women Doc Accelerator és a koszovói Prizrenben megrendezett Dokufest igazgatóságának. Interszekcionális queer feminista. Társalapítója és jelenleg igazgatója az Európai Dokumentumfilm-egyesületnek (DAE), amely európai és Európán túli dokumentumfilm-készítőknek biztosít hálózatot és támogatórendszert. A négy év alatt nyolcszázas tagságot elérő DAE nemrég elindította az Ateliers Cocoon-projektet, amely dokumentumfilm-készítőknek kínál helyet a kikapcsolódásra és a megújulásra. Korábban vezetője volt a DOK Leipzig szakmai programjának, több mint tíz évig dolgozott a Berlinale-nak. Nemzetközileg elismert, széles és sokszínű networkkel rendelkező kurátor, rendszeresen szervez és moderál dokumentumfilmes eseményeket és beszélgetéseket. Kurátori bizottságok tagja, nemzetközi platformok számára keres alkotásokat. Fesztiválstratégiáról, nemzetközi társfinanszírozásról és pitchingről, valamint kulturális menedzsmentről oktat világszerte, de különösen Ázsiában, Afrikában és a Keleti Partnerség országaiban.

Kata Oláh operatőr férjével alapította a díjnyertes produkciós irodát, a Makabor Stúdiót. Filmjeiket több magyar televíziós csatorna is játszotta, számos nemzetközi díjat kaptak. Egész estés dokumentumfilmjüket, A bármicvó fiúkat 2018-ban Prix Europa-díjra jelölték, Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes című filmjük a 2022-es CineFesten elnyerte a rangos nemzetközi kritikusokból álló FIPRESCI-zsűri díját, a Keskeny út a boldogság felét a 2023-as Szaloniki Dokumentumfilm-fesztiválon a nemzetközi verseny zsűrijének különdíjával, a 2024-es Septimius Awardson pedig a legjobb dokumentumfilmnek járó díjjal ismerték el.

Gar O’Rourke díjnyertes ír dokumentumfilm-rendező. Első filmje, a Szanatórium a háború sújtotta Ukrajna déli részén található egyedülálló, egykori szovjet gyógyfürdő személyzetének és vendégeinek történeteit humor és tragédia közt egyensúlyozva ábrázolja. A 2025 tavaszán bemutatott filmet nemrég az Oscar- és Emmy-díjas BBC Storyville vásárolta meg rangos dokumentumfilm-sorozatához. Első rövidfilmjét, a szintén Ukrajnában forgatott Kachalkát a világ legjobb filmfesztiváljain vetítették és díjazták, a kiemelte a Vimeo szerkesztősége, megvásárolták Észak-Amerika és Európa legnagyobb televíziós társaságai. Jelenleg második dokumentumfilmjén, az észak-olasz Riviérán játszódó The Siege of Paradise-on dolgozik.

Paczolay Zsófi a Budapest Silo című rövidfilm rendezője, az Itt vagyok című dokumentumfilm társrendezője, a budapesti MOHA films collective társalapítója Bíró Bálinttal, az amszterdami MOHA art collective tagja, szabadúszó művész és filmrendező. Építészeti háttérrel rendelkezik, érdeklődik a szociális munka, a performanszművészet, a közterületek, illetve a mozgás és a kosárlabda iránt.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvíró-, dramaturg szakának elvégzését követően és producerként dolgozott televíziós és rádiós műsorokban, dokumentumfilmekben. Második rövidfilmje, „A tévé és én”, valamint első egész estés dokumentumfilmje, a “Börtönrap”, több díjat nyert. Számos nemzetközi dokumentumfilm-műhelyen vett részt, többek között az EsoDoc, az Ex Oriente, az Eurodoc és a Berlinale Talent Campus programokon. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem televíziós műsorkészítő és forgatókönyvíró mesterképzésének vezetője.

Anca Păunescu német filológiát és filmművészetet tanult, az elmúlt kilenc évben intenzíven foglalkozott dokumentumfilmek szemlézésével, kurátori munkával és kreatív tanácsadással különböző európai fesztiválok speciális programjaihoz. Jelenleg a One World Romania társkurátora és a német Neisse Film Festival dokumentumfilmes programszervezője. (Emellett zsűritag volt többek közt olyan rendezvényeken, mint a Makedox, a Kasseler Dokfest, az Iceland Documentary FF, a DOK Leipzig Co-Pro Market vagy a Fipadoc.)

Juanjo Pereira filmrendező, kutató és producer, az interdiszciplináris kutatást előtérbe helyező esszéfilmek és videóinstallációk alkotója. A paraguayi filmarchívum elkötelezett kutatója, projektjeiben a szituacionista sódródáson („dérive”) keresztül vizsgál modern infrastruktúrákat és a hétköznapi épített környezetet. Az Asunción Nemzetközi Kortárs Filmfesztivál művészeti igazgatója és társalapítója. Részt vett és díjakat nyert olyan fesztiválokon és vásárokon, mint például: Hot Docs Forum, IDFA Bertha Fund, ARCHÉ stb.

Robin Petré dán filmrendező és művész. Munkáiban az ember és állat közötti kapcsolatokat, a természettel való együttélésünket vizsgálja. Első egész estés filmje, a From the Wild Sea (2021) a Berlinalén debütált, majd elnyerte többek között a Global Science Film Festival nagydíját, jelölték a Dán Filmkritikusok Díjára, olyan fesztiválokon szerepelt, mint a Zürich Film Festival, a Krakow Film Festival, a Sydney Film Festival, a CPH:DOX és a True/False. Rövidfilmje, a Pulse (2016) elnyerte a DOK Leipzig Silver Dove-díját kiemelkedő művészi hozzájárulásáért. A Doc Nomadsnál szerzett diplomát dokumentumfilm-rendezőként. A Berlinale Talents, a Sundance Intézet, a Nordic Film Lab és az IDFAcademy öregdiákja. Új filmje, a Csak a Földön (2025) világpremierjét a Berlinalén ünnepli. A film korábban elnyerte a 2024-es Cannes Marché du Film Docs-in-Progress Award-díjat.

Pigniczky Réka amerikai–magyar dokumentumfilmes és producer, valamint az 56Films társalapítója. Korábban a Associated Press televíziós újságírójaként dolgozott New Yorkban, Washington D.C.-ben és Budapesten, jelenleg pedig olyan kreatív dokumentumfilmekre fókuszál, amelyek az emlékezet, az identitás és az 1956-os magyar forradalom örökségének témáit vizsgálják.
Filmjei: Journey Home (2006, Schiffer Pál-díj), Inkubátor (2010, az év 25 legjobb magyar filmje között), László Hudec – The Man Who Built Shanghai (2010), Heritage (2012), Cold Warriors (2017), Memory Project 1956/2021 (2021), 56/Z (2023) és Kaláka: From the Carpathians to the Caribbean (2024).
Pigniczky egyben a Memory Project: Visual History Archive társalapítója és vezetője, amely több mint 150 életútinterjút tartalmaz a II. világháború és az 1956-os események magyar menekültjeivel.
Nemzetközi kapcsolatok és dokumentumfilmrendezés területén szerzett diplomát a Columbia University-n. A MADOKE (Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete) elnökségi tagja.

A Magyar Jeti Zrt. által működtetett 444.hu régóta elkötelezett a magas színvonalú videós tartalmak és dokumentumfilmek gyártása mellett. Egyik legfontosabb, Jeti Mozi című kezdeményezésük egy magyar dokumentumfilmeket (köztük saját gyártásúakat is) bemutató havi platform. A Magyar Jeti Zrt. társproducerként működik közre Kitti Fődi készülő filmjében, Plankó Gergő vezetésével. Plankó a 444.hu főszerkesztő-helyettes és videórovatának vezetője, több évtizedes szerkesztői és riporteri tapasztalattal rendelkezik a mozgóképes újságírásban.

Lea Podhradská a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát dokumentumfilm-rendezőként. Ezt megelőzően interdiszciplináris társadalomkutatásokat tanult az ELTE doktori iskolájában. Az Apám lánya című film az első egész estés filmje. A filmkészítésben a kísérletezés művészete motiválja. Lea a Talents Sarajevo ösztöndíjasa.

Polecsák Botond Budapesten született és jelenleg gimnáziumban tanulja a fényképészetet és a filmművészetet, érettségi után pedig fotós vagy operatőr irányba tervez továbbmenni. Kapcsolata a filmekkel régre visszanyúl, de egy éve kezdte el komolyabban foglalkoztatni, főleg a kamera mögötti
munka. Idén az első rövidfilmje bekerült az Országos Diákfilmszemlére és első helyen végzett a kategóriájában a Lift-Off angol filmfesztiválon. 

Joanne Popinska, az Infinite Frame Media társalapítója dokumentumfilmes, szociológus, a Lengyel Nemzeti Filmakadémián szerzett doktori fokozatot filmrendezésből, VR-specializációval. Kreatív munkáit olyan fontos ügyekhez kapcsolódnak, mint az emberi jogok, az állatvédelem és a környezetvédelem. A legújabb technológiák és különböző narratív eszközök alkalmazásával folyamatosan azt kutatja, hogy miként lehet megragadni a közönség figyelmét, és hogyan lehet empátiát, valamint érdeklődést ébreszteni a különböző nézőpontok iránt.

Agnieszka Przybyszewska a Łódźi Egyetem adjunktusa, 2020 óta vendégkutató a Bath Spa Egyetemen, kutató munkatárs a Washington State University Vancouveren (Electronic Literature Lab), illetve 2025 nyarán vendégkutatóként dolgozott a Yorki Egyetem Immersive Storytelling Labjében. Lengyel irodalomtudományi, valamint film- és médiatudományi diplomával rendelkezik, doktori címét irodalomtudományból szerezte. Társalapítója a Łódźi Egyetemen a kreatív írás tanulmányoknak, rendszeresen mentorál a történetmeséléshez új médiumokat alkalmazó művészeti projekteket. Számos, a digitális történetmeséléssel (beleértve az XR-t is) foglalkozó kutatási projektet vezetett, ilyen volt az Audience research as an element of the XR literature research methodology – a pilot study of VR poetry (NCN 2023–2024) vagy a Kate Pullinger and innovation in digital writing: from multimodal interactive narrative to haptic, corporeal reading (NAWA 2020–2022). Részt vett a Bath & Bristol R&D Amplified publishing projektjében, amely a VR-t és az AR-t mint irodalmi platformokat vizsgálta; szerkesztője volt a The Writing Platform XR-történetmesélésről szóló tematikus számának, valamint kurátora volt a British Library VR and Literature: an (Im)possible Romance című kiállításának, amely a 2023-as MIX-konferencia keretében valósult meg. Tagja az Electronic Literature Organisation és a Centrum Badań nad Literaturą Elektroniczną UAM szervezeteknek, a The Writing Platform társszerkesztője. Kate Pullinger and Innovation in Digital Writing című könyve hamarosan a Bloomsbury Press kiadónál jelenik meg, az Electronic Literature-sorozat részeként. E-irodalom témakörben több tucat, peer-reviewed folyóiratokban megjelent cikk szerzője és társszerzője.

Bálint elsősorban vitás, ellentmondásos témákat feldolgozó filmek készítésére koncentrál, gyakran kísérletező módszerekkel. Első egész estés dokumentumfilmje, a 'Nagyi Projekt', és a 2024-ben bemutatott 'KIX' is több száz fesztiválon szerepelt világszerte. A Londoni székhelyű Gallivant Film és a budapesti Roughhouse Project produkciósházak valamint a Kontra, alternatív forgalmazói platform alapítója.

Mariana Reyes Mexikóvárosban született, ott töltötte gyermekkorát és fiatalkorát. Diplomáit pszichológiából (UNAM, Mexikó) és játéktervezésből (XAMK, Finnország) szerezte. Finnországban él, 2020 óta állandó lakosként. Filmgyártást a mexikóvárosi UACM-en, tanult, korai videómunkája a berlini ZEBRA Poetry Film Festival döntőse volt. Jelenleg első, Inherited Shadow című dokumentumfilmjén dolgozik, a Making Movies Oy és a Cactus Film & Video stúdiókkal együttműködésben. Nappali munkaként a Lappföldi Alkalmazott Tudományok Egyetemén dolgozik, ahol a mesterséges intelligencia lehetőségeit kutatja a vizuális művészetek, valamint a virtuális gyártás lehetőségeit a filmkészítés és a játéktervezés területén.

Steve Rickinson alternatív film-, zene- és médiakritikus és kurátor jelenleg Bukarestben él, korábban dolgozott New Yorkban és Amszterdamban. A Modern Times Review: Cinepolitical Documentary Magazine operatív vezetője, szakmai szerkesztője és webmenedzsere. A The New School for Public Engagement és az Amszterdami Egyetem hallgatójaként végzett médiatanulmányokat, különös tekintettel a dokumentumfilmekre és az aktivizmusra, beépítve és népszerűsítve a független tulajdonjogot a kapcsolódó tevékenységek során. Pályakezdőként társalapítója és vezetője volt a New York-i Indiewood/Hollywood-magazinnak, illetve aktív szerepet vállalt az underground nemzetközi zenei, filmes és közéleti publikációs színtéren. Rendszeresen vesz részt európai nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokon, zsűrikben, kerekasztal-beszélgetésekben és workshopokon. Választott otthonában, Bukarestben kulturális szervezeteknél hoz létre alternatív filmes eseményeket és ír.

Dorian Rivière francia rendező, Brüsszelben él. Jelenleg az európai filmes képzés, a Docnomads tagja, emellett professzionális vágóként és operatőrként is dolgozik. Társrendezője az Itt vagyok című dokumentumfilmnek.

Eva Rybková a PR, a kommunikáció és a nemzetközi filmpromóció terén jártas független tanácsadó. A 56Films kreatív producereként aktív közreműködője a Concrete Jungle Dreams című dokumentumfilm-sorozatnak, amely városi lakásépítési projekteket vizsgál világszerte, továbbá Pigniczky Réka Hazatérés II: Orbán és én című kreatív dokumentumfilmjének. Civil szervezetekkel emberi jogi és sajtószabadsággal foglalkozó projekteken működött együtt, 2014 és 2016 között a One World Human Rights Film Festivalon programszervezőként és szemlézőként, 2017-ben a Dok.Incubatoron nemzetközi piacfejlesztésben szerzett tapasztalatot. Jelenleg a prágai PRINCEPS Advisory vezető tanácsadója, ahol a kockázati intelligencia a filmgyártásban és -forgalmazásban való honosításán dolgozik. Legutóbbi projektjei között szerepel az egész estés ukrán The Editorial Office (2024), a cseh A Marriage (2024), valamint a Medical Field Guide és a Rules of Engagement with Native E-girls (2024) című kísérleti rövidfilmek.

Seres Samu 2019-ben kezdte a videós tartalomgyártást. A TikTokon közérthető formában beszél magyar politikáról és közéletről. Fél éve Dull Szabolccsal közösen elindította az Innen és túl nevű heti elemző csatornát a YouTube-on.

Oliver Sertić horvát dokumentumfilmes producer és fesztiválszervező Bukarestben él. Producerként és társproducerként mintegy negyven egész estés és rövid dokumentum- és kísérleti film készítésében vett részt. Újságíróként és főszerkesztőként dolgozott tizennyolc éven át, valamint kulturális rendezvényeket szervezett. A RESTART nevű szervezet alapítója, itt hozta létre a Restart Laboratoryt, a Dokukinót és a Restart Label forgalmazóirodát. Az elmúlt tizenöt évben a Zágrábi Dokumentumfilm-iskolában tanított. Számos filmfesztivállal együttműködött PR-osként, programszervezőként, producerként és tanácsadóként, többek közt a Zágrábi Filmfesztivállal, a DokuFesttel, a Vukovári Filmfesztiválla, a Makedox-szal. A Liburnia Film Festival programigazgatójaként dolgozott kilenc éven át.

Miles Shebar New York-i vágó, mozgógrafika-tervező és art director a Meredith Monk: egy élet darabjai című dokumentumfilm stábját képviseli a Verzión. Monkkal nemcsak a filmen dolgozott együtt: 2020-ban technikai kreatívként közreműkövött az úttörő előadó  virtuális koncertsorozatán. Vezető videósa volt a Dear New York című nagyszabású többcsatornás videó- és fotóinstallációs projektnek, amelyet a Grand Central Terminalton mutattak be. Vágói és mozgógrafika-tervezői láthatóak voltak a Hulu, a Max és a Discovery csatornákon, a Berlinale-, a Tribeca-, a Telluride- és a DOC NYC-fesztiválokon, valamint jelentősebb márkák reklámjaiban. Dolgozott továbbá a Diane von Furstenberg: Woman in Charge című dokumentumfilmen, a Humans of New York: The Series című dokusorozaton, illetve a 110th Street Films projektein.

Jurij Silov ukrán filmrendező az Európai Filmakadémia tagja. Első egész estés dokumentumfilmje, a Projectionist 2019-ben debütált a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál dokumentumfilm-versenyprogramjában. Legutóbbi rendezése, a The Reckoning Project számára készült Children of the Occupation: Donetsk, Mariupol, Crimea című dokumentumfilm Ukrajna ideiglenesen megszállt területein élő fiatalok vallomásain alapul.

Gerard Simó Gimeno szervező, vágó és filmrendező, a barcelónai Pompeu Fabra Egyetemen szerzett diplomát audiovizuális kommunikációból. Karrierje során a kreatív gyakorlatot eseményszervezéssel és kurátori munkával ötvözi. Rendezőként a The Imminent Age (2024) című kollektív filmmel debütált, részt vett a D’A Film Festival és a Filmoteca de Catalunya fiatal programszervezői csapatában, 2022-ben szemlézőként együttműködött a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori-szekciójával. Jelenleg a DocsBarcelona programkoordinátora.

Olga Slusareva grúz filmproducer a dokumentum- és művészfilmekre szakosodott ArtWay Film társalapítója. Közgazdasági és menedzsment háttérrel rendelkezik, elvégezte az EAVE képzését, egész estés dokumentumfilmjei olyan fesztiválokon szerepeltek, mint a Karlovy Vary IFF, a CPH:DOX, a Thessaloniki FF, IDFA és a DOC NYC; számos elismerésben részesült, így például az Institute of Documentary Film Silver Eye-díja, a Movies that Matter Impact Campaign-díja, a Visions du Réel TDF-díja és a Sarajevo FF HBO Max-díja.

Solongo Soninbayar Budapesten élő filmrendező az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett filmrendezői diplomát. Korábban televíziós producerként dolgozott, jelenleg dokumentumfilmjét készíti, illetve a diaszpórikus filmművészet identitásábrázolását kutatja. Érdeklődése középpontjában olyan személyes dokumentumfilmek állnak, amelyek egyszerű, mégis összetett emberi érzelmeket mutatnak be. Kedvenc dokumentumfilmjei közé tartozik a Még nem az vagyok, aki lenni akarok, a Szerelem, töredékekben és a Tűzben edzett szerelem.

Judit Stalter díjnyertes filmproducer és a Laokoon Filmgroup társtulajdonosa, amely Magyarország egyik vezető filmgyártó cége, valamint megbízható partnere számos amerikai és nemzetközi produkciónak Közép-Európában. 2021-ben a Laokoon New Yorkban is irodát nyitott, ezzel tovább erősítve kapcsolatait az amerikai filmiparral, és hidat teremtve az amerikai és európai produkciók között. A Laokoon leginkább a nemzetközileg elismert Saul fia című holokausztdrámáról ismert, amely elnyerte az Oscar-díjat, a Golden Globe-ot és a Cannes-i Nagydíjat. A cég továbbra is a magas színvonalú szerzői filmekre, nemzetközi koprodukciókra és teljes körű gyártási szolgáltatásokra fókuszál világszintű partnerei számára — műfaji sokszínűséggel, beleértve a játékfilmeket, tévésorozatokat, kreatív dokumentumfilmeket és reklámokat. Judit és csapata legutóbb Cate Blanchett-tel és Alicia Vikanderrel dolgozott együtt, korábban pedig Penélope Cruz, Antonio Banderas, Fernando Trueba és más kiemelkedő nemzetközi alkotók partnerei voltak. A Laokoon erős gyártási infrastruktúrát kínál Magyarországon és Közép-Európában, kihasználva a 30%-os adókedvezményt, a tapasztalt, angolul jól beszélő stábot és a világszínvonalú stúdiókat.
Judit a MegaPlus MA (Audiovisual Business Affairs) képzés diplomása, az Inside Pictures és a Producers on the Move programok alumna tagja, továbbá számos vezető nemzetközi szakmai program résztvevője. Az Európai Filmakadémia (EFA) szavazó tagja. Anyanyelve magyar, folyékonyan beszél angolul, és aktívan dolgozik mind az amerikai, mind az európai filmiparban.

Igor Stanojević szerb filmrendező és -kurátor. Számos rövidfilmjét mutatták be és díjazták nemzetközi filmfesztiválok. Jelenleg következő, Vidasil munkacímű filmjének utómunkáján dolgozik. A Beldocs IDFF-nek 2018 óta programigazgatója. 

Giovanna Stopponi (Native Voice Films) 2006 óta dolgozik fejlesztőként és producerként olyan nemzetközi kreatív dokumentumfilmeken és riportokon az ARTE, a BBC, a Channel 4, a France 2, a NETFLIX, az HBO és az AMAZON számára, amelyeknek premierjét többek közt a Sundance-en a Berlinalén, Torontóban, IDFA-n, Szarajevóban tartotték. Kreatív munkái között szerepel a The Bengali Detective, amely a Sundance-en és a Berlinalén mutatkozott be és elnyerte a British Grierson Award-díjat; a japán Love Hotel, amely brit–francia koprodukcióban készült az Oscar-díjas Bonne Pioche-sal a Netflix USA, a BBC Storyville és a France 2 számára; valamint a Betty They Say I’m Different című ARTE/BBC-film. A 2023-ban az ARTE és a The Guardian számára készült Spider-Man of Sudan elnyerte a Prix Bayeux Calvados- és a Hinzpeter-díjat. A Kartúmnak vezető producere volt. Produceri tevékenysége mellett igazgatója a REACT (Refugee Education Across Conflicts Trust) nevű brit jótékonysági szervezetnek, amely hazájukat elhagyó embereket segít az oktatáshoz és méltóságteljes élethez való hozzáférésben.

Informatikus és a budapesti székhelyű code and soda ltd szoftverfejlesztő cég ügyvezetője, valamint a random error studio társalapítója, amely egy budapesti immerzív produkciós stúdió. A Vektor VR magyar VR-esemény társkurátora, amelyet a Verzió Emberi Jogi Filmfesztivállal együttműködésben szerveznek Budapesten. 2016 óta számos immerzív projekten dolgozott producerként, tanácsadóként, projektmenedzserként és kreatív technológusként.

Szász Anna jelenleg az ELTE kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatója. Alapképzését is ugyanebben a szakirányban végezte, újságírás szakirányon, filmelmélet és filmtörténet minorral. Nemrég újságírói gyakorlatot teljesített egy magyar könyvkiadónál, ahol kritikákat írt a kiadó online magazinjába. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának tagjaként számos olyan akadémiai eseményt szervezett, amelyek célja a hallgatók kutatás iránti érdeklődésének és tudományos elköteleződésének erősítése volt, többek között konferenciákat, kerekasztal beszélgetéseket és pályaorientációs napokat. Tagja a fesztivál önkéntes csapatának.

Szirony Szabolcs a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál diákprogramjának kurátora, valamint a Kinedok szakmai vezetője. Ezen szerepkörökben aktívan részt vesz feltörekvő filmrendezők mentorálásában, vetítések szervezésében, valamint olyan dokumentumfilmek programozásában, amelyek fontos társadalmi és emberi jogi témákat dolgoznak fel. Munkája a fesztiválkurátori, oktatási és szakmai irányítási tevékenységeket ötvözi, támogatva mind az új tehetségek fejlődését, mind a társadalmilag elkötelezett filmművészet népszerűsítését.

Sofia Tocar filmforgalmazó és fesztiválügynök, a mainstreamen kívül eső, merész filmekről ismert bécsi ügynökség, Square Eyes rövidfilmes részlegének vezetője. Korábban a prágai Institute of Documentary Filmnél az East Silver Caravan és az East Doc Market koordinátora volt. Művészettörténeti háttérrel rendelkezik, craftivist projektek kurátoraként és társalkotójaként is aktív.

Anna a Filmtudomány MA diploma megszerzése után játékfilm, animáció és dokumentumfilm területén is dolgozott. Ő volt a producere a Teljes szívvel és az Ali – a magyar jezidi című dokumentumfilmeknek és a Mobil Kisállat Hamvasztás című kisjátékfilmnek. Emellett line producerként dolgozott a Tobi színei, A boldogság ügynöke (világpremier: Sundance 2024), a Mi vagyunk Azahriah dokumentumfilmeken, valamint a közönségdíjas Nyugati nyaralás című nagyjátékfilmen.

Jelenleg négy dokumentumfilm fejlesztésén dolgozik: Home is a Dollhouse, Loba Loca, Violence of Freedom, Kicsi Valaki, valamint egy animációs egész estés projekten (Szélanya gyermekei) és többek között a Köszönjük, jól vagyunk című fikciós nagyjátékfilmen, ami bekerült a Biennale College workshop programjába. 2026 elején fejezi be az Idősebbek is elkezdhetik munkacímű dokumentumfilmet, valamint a Unwellness című kisjátékfilmet, amelyeket szintén producerként jegyez.

2024-ben részt vett a Producers Link programban, 2025-ben pedig elvégezte a Green Film Lab nevű fenntartható filmkészítési workshopot a TorinoFilmLab szervezésében. Továbbá beválasztották a Ji.hlava Emerging Producers 2026 programba is.

Tóth Joli történelmet, szociológiát és kulturális örökségvédelmet tanul, emellett szabadúszó kommunikációsként olyan szervezetekkel és projektekkel dolgozik együtt, amelyek szerinte valódi, pozitív társadalmi hatást gyakorolnak. A Verzió egyik social mediásaként fontosnak tartja az értékalapú, interpretatív tartalmak létrehozását.

Martin Trabalik prágai székhelyű cseh dokumentumfilmes. Munkáiban szociális, humanitárius és környezetvédelmi ügyekkel foglalkozik. A fotózás iránt 2016 januárjában kezdett el érdeklődni, amikor az európai menekültválság alatt Görögországban önkénteskedett. Azóta több projektben is dolgozott többek közt Hegyi-Karabahban, a Donbászban, Bangladesben, Afganisztánban. A rohingyák mianmari kiűzéséről készített riportjával 2018-ban elnyerte az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a cseh sajtófotó-pályázaton Korunk problémái-kategóriában kiosztott díját. Rendezője és producere a bolíviai erdőtüzekről szóló 2021-es Incendios című dokumentumfilmnek, amely a La Paz-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját. Dokumentarista projektek mellett szívesen foglalkozik a kreatív kifejezés más formáival is. A Mi lesz Petivel? a második egész estés dokumentumfilmje.

Rati Tsiteladze az Európai Filmdíjra jelölt filmrendező, a Locarno Akadémia, a TIFF Filmmaker Lab, a Berlinale Talents és a Cannes Résidence öregdiákja. Rövidfilmjeit több mint ötven díjjal ismerték el és világszerte mintegy háromszáz fesztiválon vetítették, többek között Hongkongban, Melbourne-ben és Locarnóban. Prisoner of Society című rövidfilmje több Oscar-jelölést is kapott és jelölték az Európai Filmdíjra. Tsiteladze elnyerte a Moulind’Andé-díjat Cannes-ban, a TIFF-en pedig a Hollywood Foreign Press Association független filmes díját.

Olga Tuharinova kijevi független filmrendező és producer. Filmfesztiválokkal, civil szervezetekkel és kulturális intézményekkel dolgozik együtt, 2020-ban rendezője és producere volt a Her Place című webes dokumentumfilmnek, amely az ukrán nők korábban tiltott szakmákba való belépéséről szól. A Jurij Silov által rendezett Entr’actesnek producere volt, a film bekerült a DOC LAB POLAND, a Baltic Sea Docs, a DOK Co-Pro Market és a CPH:DOX CHANGE programokba. A kreatív dokumentumfilmekkel és hibrid filmekkel foglalkozó Kshtalt Productions irodát 2025-ben alapította. A Magna Cum Laude DocNomads diplomásként az EURODOC25 és a Sarajevo Talents 2025 tagja is.

Ubrankovics Júlia díjnyertes film-, televíziós és színházi színésznő, nemzetközi színházi producer és filmes alkotó. A „Borders of Belonging” az első dokumentumfilmje, egyszersmind rendezői és produceri bemutatkozása.

Júlia a Los Angeles-i székhelyű J.U.S.T. Toys Productions LLC társalapítója, amely 2015 és 2020 között nemzetközi színházi előadásokat hozott létre. A produkciók az Egyesült Államokban – New Yorkban, Los Angelesben – és Európában – Franciaországban, Magyarországon és Romániában – is sikerrel szerepeltek.

Több mint húszéves pályafutása során játékfilmekben, rövidfilmekben, színházi és rádiójátékokban, valamint reklámfilmekben dolgozott. A 40. Magyar Filmszemlén elnyerte a Legjobb Színésznő díját, és több HBO-, Netflix- és CBS-produkcióban is látható.

2009ben HAESF ösztöndíjjal New Yorkban tanult, 2007ben végzett a Színművészeti Egyetemen, előtt filmelméletet tanult az ELTE-n, Budapesten. Ars poeticája: „Homo sum, humani nihil a me alienum puto” – azaz „Ember vagyok, semmi emberi nem idegen tőlem”, ami vezérlő gondolatként kíséri azóta is, és a dokumentumfilm-készítés kísérletező világába is ez vezette.

Ugrin Julianna a filmszakmában 2008-ban kezdett el dolgozni a Flóra Film Internationalben Kocsis Tiborral, mint producer asszisztens és nemzetközi projekt felelős. 2009–ben végezte el az EURODOC-ot, amely egy dokumentumfilmes produceri képzés és fejlesztő workshop. 2009-ben kezdett el a Havas Films-ben dolgozni, mint producer. 2011-ben társszervezője volt az EURODOC első fordulójának Budapesten. Ugyanebben az évben kezdett el dolgozni Kenyeres Bálint Tegnap című nagyjátékfilm-tervén, amellyel a Cannes-i filmfesztivál Atelier programjában is részt vettek. 2011-ben megalapította saját filmgyártó cégét, az Éclipse Filmet. Filmterveivel számos nemzetközi vásáron és pitching fórumon részt vett, és a kész filmek olyan fesztiválokon szerepeltek vagy nyertek díjakat, mint például a Sundance, az IDFA, Locarno, a Sarajevo IFF, a DOK Leipzig vagy a HotDocs. Filmjei olyan díjakat nyertek el, mint a Magyar Filmkritikusok díja, a Magyar Filmdíj, a FIPRESCI díj, számos alkalommal a legjobb dokumentumfilmnek járó díj, és az Egy nő fogságbant 2018-ban az Európai Filmdíjra is jelölték. 2012 óta a DunaDOCK dokumentumfilmes programsorozat főszervezője. 2014 és 2016 között a Café Filmben is dolgozott producerként. 2015-ben elvégezte az EAVE produceri képzést. 2016 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem DLA hallgatója. 2019-ben a Cannes Filmfesztivál Producers on the Move szekciójába válogatták, hogy Magyarországot képviselje. A Magyar Filmakadémia, a MADOKE, a DAE és az EFA tagja.

Ugron Réka dokumentumfilm-rendező Magyarországon él. DLA-kutatási területe a dokumentumfilmes nyelvben megjelenő mágikus realizmus. Több rövidfilmet rendezett, első egész estés filmje az East of Hope, egy költői történet az egyéni boldogság megtalálásának lehetőségeiről a gyönyörű, de szeszélyes természetben.

Az ELTE filmtudomány (filmelmélet) mester szakán végzi tanulmányait. Második éve vesz részt az ELTE Szemle szervezésében, éppen olyan munkakörben, amiben szükség van rá. Pályakezdőként az izgatja, hogyan tudnak a fiatalok bekapcsolódni a magyar és a nemzetközi filmkultúrába.

Ketevan Vashagashvili Tbilisziben élő dokumentumfilm-rendező. Volt Chevening-ösztöndíjas, a Sussex-i Egyetemen (Egyesült Királyság) szerzett diplomát digitális dokumentumfilmek szakon. Társadalmi és emberi jogi ügyekkel foglalkozik. Grúz tévécsatornáknál és online platformoknál dokumentumfilmek és egyéb műsorok készítésével mintegy tizennégy évnyi rendezői és produceri tapasztalatra tett szert.

Vincze Máté Artur IDA Documentary Awards-jelölt producer és filmkészítő. A New York University Tisch School of the Arts egyetemének filmes mesterképzésén (Graduate Filmmaking MFA) szerzett diplomát. 2014-ben Szakonyi Noémi Veronikával közösen megalapította a Match Frame Productions produkciós céget, amely kreatív dokumentumfilmek és XR-tartalmak készítésére specializálódott. Munkáikat olyan rangos intézmények támogatták, mint a Sundance Institute, az HBO Europe, és a Creative Europe MEDIA program. Filmjeik többek között az IDFA, a Hot Docs, a Varsói, a Szarajevói és a Sheffieldi filmfesztiválon mutatkoztak be. Legutóbbi egész estés dokumentumfilmjük, 'A boldogság ügynöke' a 2024-es Sundance Filmfesztivál World Cinema Documentary versenyprogramjában debütált.

Vízkelety Márton díjnyertes dokumentumfilm-rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát operatőr szakon. Többek között a Keep Quiet (TriBeCa, CPH:Dox, Astra FF stb.), a Reményvasút (DOK Leipzig, ZagrebDox) és az Ultra (Sarajevo FF, San Sebastian FF) című dokumentumfilmek operatőre volt. Rendezői debütálása, a Julianna Ugrinnal közösen készített A döntés elnyerte a 2022-es Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb dokumentumfilm kategóriában, valamint a Verzió Filmfesztivál fődíját. A Belső tér a második egész estés dokumentumfilmje.

Johanna von Websky spanyol és angol/amerikai tanulmányokat folytatott a HU Berlin és az Universidad de Sevilla egyetemeken. Projektasszisztensként és projektkoordinátorként dolgozott 2008 és 2011 között a berlini HKW-ben a vizuális művészetek, a film és az újmédia területén, majd a Prix Jeunesse International segédkoordinátora volt. A DOK.fest Münchennél 2015 ősze óta dolgozik; kezdetben a filmadminisztrációért volt felelős, majd 2019-ben az igazgatósághoz csatlakozott asszisztensként. A programcsapat tagja, a DOK.fest München Doc Around Europe fesztiválhálózatáért felelős, 2025 őszétől a fesztiválmenedzsment tagja.

Ewan Waddell berlini rendező, akinek első, Amíg érzel című filmje a 2025-ös Hot Docs-fesztiválon mutatkozott be. Stílusa vegyes médiumokat és kísérleti megközelítéseket ötvöz, így vizsgálva a modernitás válságát. Már dolgozik második filmjén, amely a pszichedelikumok terápiás felhasználását követi a háború sújtotta Ukrajnában.

Chip Warren író és filmes, aki az amerikai igazságszolgáltatási rendszer, a börtönügy és a társadalmi igazságosság kérdéseire fókuszál. Film- és televíziós partnereivel – többek között az ABC News, MSNBC, A&E, Channel 4 UK, BBC és Discovery International csatornákkal – emberi történeteket bemutató műsorokat készített.
A büntetés‑végrehajtás iránti érdeklődése 17 évesen kezdődött, amikor hétvégénként egy nevadai javítóintézetben kellett önkéntes munkát végeznie – ez az élmény alapvetően formálta a gondolkodását. Később, amikor New York város szociális ügynökségénél dolgozott, testközelből látta, miként járul hozzá a szegénység a társadalmi egyenlőtlenségekhez. Dokumentumfilmesként ezeket a kérdéseket az amerikai igazságszolgáltatás összefüggéseiben kezdte vizsgálni.
Az elmúlt években az Audible számára, illetve függetlenül is podcastokat írt és készített, amelyek a téves ítéletek témáját dolgozzák fel. 2014‑ben társalapítója volt a ManifestWorks szervezetnek, amely a sokszínűség és befogadás úttörőjeként működik a hollywoodi filmiparban.

Legújabb egész estés dokumentumfilmje, A boldogság ügynöke (Agent of Happiness, társrendező: Arun Bhattarai) a 2024-es Sundance Filmfesztiválon mutatkozott be, ahol jelölték a zsűri nagydíjára. A film játékos, mégis érzékeny módon mutatja be Bhután nemzeti boldogságpolitikáját egy hivatalnok utazásain keresztül, aki maga is keresi a boldogságot. Az alkotás több mint tizenhat nemzetközi díjat nyert – köztük közönségdíjat a San Franciscó-i és a Margaret Mead filmfesztiválokon, valamint a legjobb film díját a Biografilm és a MakeDox fesztiválokon. Továbbá több mint száz nemzetközi fesztiválon szerepelt világszerte és húsznál is több országban került moziforgalmazásba.
Korábbi filmjei közé tartozik A monostor gyermekei (The Next Guardian, IDFA, 2017), egy Bhutánban játszódó intim családtörténet, valamint első önálló rendezése, a Könnyű leckék (Easy Lessons, Locarnói Kritikusok Hete, 2018), amely egy fiatal szomáliai menekült lányról szól, aki Magyarországon próbál új életet kezdeni. Mindkét film több mint negyven nemzetközi fesztiválon szerepelt és számos díjat nyert.
Dorottya a DocNomads nemzetközi dokumentumfilm-rendező mesterképzésben végzett, doktori fokozatát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte. Az Európai Filmakadémia tagja, a MADOKE – Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének társalapítója. Rendezői munkája mellett oktat és mentorál a DocNomads és a Magyar Dokumentumfilm-rendező Mesterképzés programjaiban.