Janko Baljak a Színművészeti Kar film- és televíziós rendezői szakán végzett Belgrádban. A B92 független rádióadó film- és televíziós rendezői részlegének egyik alapítója, mely későbbi dokumentumfilmjeinek nagy részét gyártotta. E filmeket számos hazai és nemzetközi filmfesztiválon sikerrel mutatták be. Alkotásai között szerepelnek az alábbi művek: Abszolút hallás (1988), A Kos házaspár hosszú élete (1990), Volt egyszer egy Szerbia (1991), Viszlát a gyászjelentésben (1995) - mely a 42. Jugoszláv Dokumentum- és Rövidfilm Fesztiválon Grand Prix és FIPRESCI díjat nyert -, Etnikailag tiszta (1998) - a 45. Dokumentum- és Rövidfilm Fesztivál "Legjobb Dokumentumfilm" díjasa -, A fájdalom anatómiája (2000) - a 47. Dokumentum- és Rövidfilm Fesztivál Grand Prix és FIPRESCI díjazottja -, A halottak ölnek. A fájdalom anatómiája 2 - a 48. Dokumentum- és Rövidfilm Fesztivál "Legjobb Dokumentumfilm" díjasa -, Yugend a szürkületi zónában (2001), Szerbia konténerben (2003).

Eric Bergkraut 1957-ben született Párizsban. 1961-ben családja Svájcba költözött. A zürichi Színművészeti Akadémián tanult színészetet. Színházi, televíziós- és filmszínészként dolgozott. 1988 óta a Neue Zürcher Zeitung heti mellékletébe ír riportot. 1991-től szabadúszóként dolgozik és számos riportot készített a Svájci Rádió német adásának. A következő dokumentumfilmek fűződnek a nevéhez: Ma mindannyian egy kicsit jobban vagyunk (1991), Göschenen: a vonat 3 percet áll (1992), Utazás a halálba (1996), A jó élet csak egy csapda (1997), K. kontinens (1998), Hatodik osztály - 13 nemzet 18 diákja (1999), Pinkas Braun - egy játékos arcai (2002), Feszítsd szét korlátaidat (2002), A repülő apát (2003), Coca - a csecsen galamb (2005).

Astrid Bussink Eibergben született 1975-ben. Az enschedei Képzőművészeti Főiskola több szakát is elvégezte. Diplomamunkája a "Het Ei" nevű művészeti magazin és szervezet terve volt. Tanulmányai mellett számos művészszervezet és a helyi rádió aktív tagja volt. Diplomázás után az enschedei tűzijáték-robbanás következtében el kellett hagynia égő házát. A katasztrófát és annak következményeit végig követte és dokumentálta. Ezzel kezdődött a dokumentumfilm iránti rajongása. Amszterdamba költözése után évekig át a Quote üzleti magazin képszerkesztője volt. Az amszterdami Open Stúdióban a filmkészítés technikai részét tanulta, majd az ECA-nál szerzett egyetemi diplomát filmszakon. Tanulmányai során a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemmel együttműködve forgatta első dokumentumfilmjét, A komp nem üzemel címűt, melyet az IDFA "Első Filmes" díjával tüntettek ki.

Joakim Demmer 1965-ben született Stockholmban, ott is nevelkedett fel. Fényképészetet tanult majd szabadúszó fotográfusként dolgozott Stockholmban, Prágában és Londonban. 1991-ben visszatért szülővárosába és filmeket vágott illetve fotózott. A berlini Film- és Televíziós Akadémia elvégzése (1995-2001) után fényképész, szerkesztő és segéddrendező volt Norvégiában, Oroszországban és Boszniában. Főként rövidfilmeket rendezett: Repülő (1998), Kita (1999), Vétség (1999), A meg nem született (2000), Play-off (2001), Tíz érv (2002) illetve diplomafilmjét, a Tarifa Traffic: Halál a Gibraltári-szorosban (2003) címűt.

Johanna Morselt 1968-ban született Hollandiában. Az utrechti egyetemen végezte színház-, film- és televíziós tanulmányait. 1995-1998 között a FORUM producere volt, majd éveken át számos producer és rendező mellett dolgozott, két évig pedig a Fortissimo Films üzletkötője volt. Hollandia EU-elnöksége alkalmából európai audiovizuális konferenciát rendeztek Utrechtben, melynek szervezője volt. 2004 végén Joan Svájcba költözött egy évre, ahol a First Hand Films üzletkötőjeként dolgozott. Ez idő alatt nemzetközi együttműködés és finanszírozás témakörében több producer és rendező konzultánsa is volt. Mióta 2006-ban visszatért Hollandiába, az IDFA-nál dolgozik, ahol előadások szervezéséért és az ipar képviselőivel való kapcsolattartásért felel. Ő vezeti a First Hand Films amsterdami új irodáját is, ahol főként az egyesült államokbeli, kanadai és dél-amerikai piaccal foglalkozik.

Lučian Muntean Kolozsvárról érkezett. A bukaresti Film- és Színművészeti Egyetemen tanult filmezést. Diplomáját 2000-ben kapta operatőr szakon. Azóta az újvidéki Apollo TV vezető operatőre, illetve független rendezőként és operatőrként a romániai televíziós hálózatoknak dolgozik. 2005-ben forgatta első dokumentumfilmjét, Punam címmel, Nataša Stanković közreműködésével.

Nataša Stanković a bukaresti Művészeti Egyetem fotográfia és videó szakán végzett 2001-ben. Ugyanebben az évben elnyerte a Bukaresti Nemzetközi Filmfesztivál "Legjobb animációs film" díját. 2002-ben ösztöndíjat kapott a BENETTON fiatal tehetségeknek alapított kommunikációkutatási és fejlesztési központjában, a FABRICA-ban, a videó osztályon. Jelenleg a belgrádi Művészeti Egyetemen tanul fotográfiát. 2005-ben forgatta és szerkesztette a Punam című dokumentumfilmet Lučian Muntean közreműködésével.

Peter Nestler 1937-ben született Freiburgban. Mielőtt a filmezésbe fogott volna, a legkülönbözőbb helyeken dolgozott: volt nyomdász, tengerész, favágó és gyári munkás. A müncheni Szépművészeti Akadémián tanult festészetet, egy stuttgarti nyomdában pedig a nyomdászati technikákat sajátította el. 1959-ben, még diákként, tengerészt alakított Harald Reinl's bombasikerében, A matrózok paradicsomában. Szerepet kapott Helmut Käutner Fekete kavics és Axel von Ambesser Az egyik csinosabb, mint a másik (1961) című filmjében is. Első dokumentumfilmjét 1961-62-ben forgatta Kurt Ulrichhal (A zsilipnél), ugyancsak ő fényképezte a Fogalmazványok (1963) és az Ödenwaldstetten (1964) című filmjeit is. Reinald Schnell-lel közös produkcióban készült a Mülheim/Ruhr (1964). Ezeket a szándékosan távolságtartó filmeket, melyek a modern felvételeket történelmi fotókkal és filmekkel elegyítették, gyakran támadták állítólagos karikatúra-jellegük miatt. A Görögországról (1965) című filmjét kommunista fércműnek titulálták, a német televíziótól ezután nem is kapott megbízást. 1966-ban Svédországba emigrált. Egy évre rá elkészítette Ruhromradet című filmjét a svéd televíziónak a Ruhr vidéki munkásmozgalomról. Továbbra is aktuális és történelmi problémákról forgat filmeket: neonácik az NSZK-ban (Far de komma igen?, 1971), a vietnami háború és következményei (Bilder fran Vietnam, 1972), politikai elnyomás Latin-Amerikában (Victor Jaras barn, 1982), a spanyol polgárháború tapasztalatai (Spanien!, 1973). A nyolcvanas évektől a Swidish TV megbízottja és rendezője, s dokumentumfilmeket készít a német WDR/3Sat adónak is. Eddigi munkásságát több mint 50 dokumentumfilm képviseli. Peter Nestler az egyik legkiválóbb európai dokumentumfilm-rendező.

Hanna Polak rendező, operatőr és fotográfus. 1967-ben Katowicében született. 1989-1991 között színészetet és színművészetet tanult a wroc ławi és varsói Színművészeti Iskolában. 2002-ben kezdte meg tanulmányait a Moszkvai Filmművészeti Iskolában. 1995 óta Oroszországban karitatív tevékenységet is folytat. 1997-ben alapította az Active Child Aid nevű gyermekprogramot, melynek ma is munkatársa, hogy az oroszországi hátrányos helyzetű gyerekek sorsán javítson. 2004-ben fejezte be első alkotását, az Al című rövidfilmet, melyet a krakkói Dokumentumfilm Fesztiválon mutattak be. A pályaudvar gyermekei című filmjét Oscar díjra jelölték 2005-ben a rövid dokumentumfilmek kategóriájában.