Michał Stankiewicz konceptuális művész és kísérleti színházi rendező. Munkáját úgy tekinti, mint egy barátainak főzött vacsorát vagy egy közös fürdőzést a jéghideg folyóban. Alkotásait egyszerre inspirálja a performanszművészet, a posztdramatikus színház, a rituálék és a mágia, valamint a fenomenológia, a kognitív tudomány és a neuroesztétika. Módszerének középpontjában a néző teste áll mint a valóság érzékelésének eszköze. Egyre kevesebb alkotói eszközzel dolgozik, hogy a művészet szinte átlátszóvá, észrevétlenné, láthatatlanná váljon.