Úszás az álmokért - Vonal felett // Verzió X ELTE

Nagy Anikó Mária legújabb dokumentumfilmje, a Vonal felett egy álmaiért küzdő család viszontagságairól szól. Kati egyedül neveli lányait, menedzseli sportkarrierüket, közben maga is egyetemre jár. Janka és Adél kezdetektől fogva tehetségesnek ítélt profi úszók, egész életük versenyzéssel telt. A Vonal felett nem kínál drámai csúcspontokat, nincs benne kijavíthatatlan bukás vagy katartikus felemelkedés, visszafogott stílusban enged betekintést Kati és a lányok mindennapjaiba. A film nem mélyül el igazán saját világa működésének feltárásában, nem sok derül ki a versenyek szabályairól, az edzések menetéről vagy a családon belüli viszonyokról, az alkotók célja mintha csupán a rendkívüli életek átlagosságainak bemutatása lett volna.

Az anya intenzív személyisége és a rendező által teremtett helyzetek miatt végül az ő története válik a film emlékezetesebb és kidolgozottabb szálává. Katit többször is meginterjúvolják, így múltja, élményei és gondolatai közvetlenül, fókuszáltan verbalizálódnak. Markáns, határozott sziluettje sok jelenetben vizuálisan emelkedik ki, nemcsak a kifejezetten róla szólókban, hanem a versenyek közben vagy utánuk is. A versenyeken a lányok sokszor elvesznek a vízben, emiatt nem követhetőek tisztán az események, a néző így inkább az anya reakciójából következtethet. Kati mellett áll olykor Attila, a lányok edzője, akinek a szerepét nehéz behatárolni a film alapján. Néha szélsőségesnek tűnik, üvölt és káromkodik, néha barátságos és közvetlen. Egyértelmű, hogy nem csak az edzőteremben része a lányok életének, a fontosabb eseményeken is ott van velük, amint az látható volt a szalagavatón.


Fotó: Vonal felett

Az anya sokoldalú ábrázolásához képest a lányok portréja kifejezetten korlátolt. Kati kihívást jelentő, személyes elfoglaltságai, például érettségije és egyetemi kurzusai is a film hangsúlyos részei. Ezzel szemben Jankát és Adélt számukra hétköznapi események közben láthatjuk, mint az edzés, az étkezés, a készülődés, a versenyzés. Ritkák az intim pillantok, és ezek sem önmagukban állnak, az úszáshoz kapcsolva lehet jelentőségük. Mivel a film kifejezetten keveset láttat Janka és Adél magánéletéből, a nézőnek esélye sincs megismerni a személyiségüket. A lányok egyes reakciói vagy véletlen, óvatlan elszólásai árulkodnak leginkább környezetükhöz fűzött viszonyukról. Ezek azonban mindössze utalások maradnak azokra az összetett terhekre, amikkel együtt élnek. A lányok limitált személyiségrajza magyarázható a korukból adódó távolságtartással, de az is lehet, hogy a rendező erősebbnek találta Kati szálát – Janka és Adél mindenesetre nem jelennek meg önálló interjúkban. Ez egyúttal felveti a gyakorlásra, edzésre forszírozott gyerekek esetében elkerülhetetlen kérdést: a saját vagy anyjuk céljait valósítják meg? Akárhogy is, a viszonyok feszültek, a halmozott sikertelenség nemcsak a lányok nyeretlenségéből származik, hanem a szereplők egymással való kommunikációjából is.


Fotó: Vonal felett

A film másik témája a verseny, maga a versenyzés, aminek az úszás csupán közege. Az úszásnak ugyanis nincs kiemelt szerepe a filmben. Nem sportág, hanem dramaturgiai elem. Sportként egyetlen aspektusa sincs kiemelve, egy sem kap különösebb figyelmet. A versenyek akciót szolgáltatnak és feszültséget az azonosulni vágyó nézőknek, akiket érdekel, hogy a lányok nyernek-e vagy sem. Ez azt eredményezi, hogy a versenyek nem váltanak ki különösebb érzelmeket, hiszen kontextusuk ismeretlen marad, ahogy az sem derül ki, hogy a szereplők mekkora jelentőséget tulajdonítanak az egyes alkalmaknak.

A Vonal felett alapvető hiányossága, hogy nem képes közel engedni Jankát és Adélt a nézőkhöz. Míg Kati megjelenítése sokkal bensőségesebb, addig a lányoké annyira fragmentált, hogy a nézőnek még a film végén is gondot jelent megkülönböztetésük. A távolságtartó film csupán egy felületes eseményfolyam lesz. A sok érintett ügyben – úszás, verseny, családi viszonyok – elveszik a rendező. A karakterek és szituációk egyhelyben toporognak, nem történik különösebb változás, nincs komolyan megindító vagy inspiráló érzelmi vagy intellektuális probléma. Felmerül néha a versenyzés elengedése és a szülői nyomás kártékonysága. A lélektani mélységeiktől megfosztott kérdések azonban nem bomlanak ki, és a lezárás nem mutat lényegi különbséget a film bármelyik pontjához képest. A végső állítás az élet folyamatos és monoton meneteléséről szól. 

 

Samu Bence – Petri-Lukács Simon

Az ELTE Filmtudományi Tanszék hallgatói