Marta Duran Lozano kamaszként abortuszon esett át, majd hét éven keresztül hallgatott róla. Most több mint száz anonim vallomást gyűjt olyan nőktől, akik hasonló tapasztalatokon mentek keresztül, és fiatal lányokkal közösen kezdik újraalkotni és megosztani ezeket a történeteket. A film az abortusz körül kialakuló szégyenről, bűntudatról és társadalmi tabukról beszél, miközben az egyéni történetekből a női szolidaritás és a közösen megtört csend gesztusa rajzolódik ki.