Hungarian Premiere

Palackosok

Nemanja Vojinović filmrendezőnek tanult a belgrádi Színművészeti Karon, ahol 2012-ben diplomázott a Where's Nadja című film társszerzőjeként, amit osztálytársaival közösen készítettek. Reality, Fuck Off című rövid dokumentumfilmjével helyi és nemzetközi fesztiválokon is nyert díjakat. Első, egész estés dokumentumfilmje a Las Distancias (2017) volt, a Bottlemen a második. Tagja a DokSerbiának, a szerb dokumentumfilmesek szövetségének.

Árral szemben

Sarvnik Kaur dokumentumfilm-készítő olyan történeteket igyekszik elmondani, amelyek a „normális” és „hétköznapi” felszín alatt megbúvó feszültséget és konfliktusokat fedik fel . Első egész estés dokumentumfilmje, A Ballad of Maladies, a kasmíri politikai ellenállás hagyományát vizsgálja olyan költők, zenészek és képzőművészek alkotásain keresztül, akik a fokozott állami elnyomás és erőszak fémjelezte időszakokban művészetüket az ellenállás fegyverévé tették. A filmet nem engedték bemutatni az állami hálózaton, ugyanakkor 2017-ben a legjobb dokumentumfilm díját nyerte a 64. Indiai Nemzeti Filmszemlén, a legjobb film díját a dél-ázsiai filmes biennálén és a legjobb dokumentumfilm díját a 10. IDSFF Keralán. A rendező az Árral szemben című film forgatásakor három évet élt Mumbaiban a koli halászok között. Több ösztöndíjat kapott a Sundance Film Fundtól, a Catapult Film Fundtól, az IDFA Berthától, a San Francisco Film Fundtól, az AlterCine Foundationtól és a HotDocs Crosscurrents Internationaltől. Ösztöndíjas volt továbbá a Hot Docs Accelerator Labnél, az IDFA Academyn és a Chicken & Egg Eggcelerator Labsnál.

Kimozdult anyag

Nikolaus Geyrhalter rendező, producer, író és operatőr, 1972-ben született Bécsben. Statikus kamerával készült, dinamikus megfigyelőfilmjei testközelből foglalkoznak adott témáikkal, legyen az Csernobil területének megfigyelése (Pripyat), a Dakar-rali útvonalának nyomonkövetése (7915 km) vagy a feldolgozott élelmiszerek előállításának feltárása (Our Daily Bread). Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion (NGF) néven 22 évesen saját produkciós céget alapított. Abendland (2011) című filmjében az éjszakai munkát vizsgálta Európában, a Homo Sapiens-ben (2016) pedig a városi hanyatlás színtereit szerte a világon. Ez utóbbi alkotását a Berlinale Forumon, a Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon, a Cinéma du Réel Fesztiválon, az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon és a Viennale-n is levetítették. A berlini Arsenal Cinema 2015-ben retrospektív programot szervezett munkássága köré. A 38. Cinéma du Réel Fesztiválon bemutatták dokumentumfilmjeit. Geyrhalter filmjeit a Museum of Modern Art Doc Fortnight-on is vetítették

Megszólal a mélység

Matthieu Rytz producer, kurátor, fotós és díjnyertes filmrendező. Vizuális antropológusként végzett, a történetmesélés iránti szenvedélye a világ különböző tájaira elvitte, ahol összetett emberi és a környezettel kapcsolatos történetekkel szembesült, amiket aztán dokumentált. Matthieu szakterülete a multidiszciplináris, többcsatornás projektek létrehozása film, állóképek és virtuális valóság felhasználásával; mindig olyan közeget használva, amelyek a legjobban szolgálják a történetet.

A Föld éneke

Margreth Olin rendező és producer, neve jól ismert a norvég moziközönség számára. Eddigi 13 filmjét a kritikusok elismeréssel fogadták, számos külföldi fesztiválon vett részt, továbbá számos norvég és nemzetközi díjat nyert. Sikerült fontos párbeszédeket elindítania azokkal a témákkal, amelyekre filmjei rávilágítanak. Olin egyike lehetett Wim Wenders A kultúra katedrálisai című sorozatának a hat rendezője közül. A 2022-es Chicken & Egg Award egyik díjazottja. Joachim Trierrel, Deeyah Khannal és Nils Gauppal együtt elnyerte az Anders Jahre Culture Award 2022 díjat, amely Norvégia legnagyobb elismerése a kultúráért tett kiemelkedő erőfeszítésekért.

20 nap Mariupolban

Mstyslav Chernov Pulitzer-díjas videós újságíró az Associated Pressnél, valamint elnöke az Ukrán Hivatásos Fotósok Szövetségének. Mióta 2014-ben csatlakozott az AP-hez, jelentős konfliktusokról, társadalmi kérdésekről és környezeti válságokról tudósított Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten. Legutóbb Oroszország ukrajnai megszállását dokumentálta. Régi munkatársával, Evgeniy Maloletkával együtt megörökítették Mariupol ostromát, és a város elleni orosz támadásról szemtanúk beszámolóit tárták a világ elé. Chernov bátor mariupoli tudósításaiért 2023-ban a közszolgálatú újságírás Pulitzer-díját kapta. A brit Királyi Televíziós Társaság 2016-ban az év operatőrének, 2015-ben pedig az év fiatal tehetségének választotta.

A háború nyolcadik napja

Oksana Moiseniuk Ukrajnában született és ott diplomázott újságíróként. Jelenleg Csehországban él. Charón (2021) címmel készített egy rövidfilmet, első dokumentumfilmje A háború nyolcadik napja, amelyet a Jihlava IDFF Czech Joy versenyében mutattak be, és egyben a fesztivál nyitófilmje volt. A film nemzetközi bemutatója a Müncheni 38. DOK.festen volt.

Kamaszkor

Fanie Pelletier kanadai dokumentumfilm-rendező és vágó, akinek társadalomtudományból és filmrendezésből van diplomája. Faded Photograph (2016) című rövidfilmjét, amely apja élettörténetét dolgozza fel, több fesztiválon is bemutatták és díjazták. A Kamaszkor, amely korábbi filmjeihez hasonlóan a reprezentáció kérdését vizsgálja a társadalmi szerkezetek kontextusában, első egész estés dokumentumfilmje.

Nők a kormány mögött

Hannah Congdon szabadúszó filmes és televíziós producer, akinek munkái a nemek közötti egyenlőséggel, politikával és mentális egészséggel foglalkoznak. Pályafutását a Berlinale csapatában kezdte, még mielőtt saját filmeket kezdett volna készíteni. Rövidfilmjeit bemutatták az Underwire, a Manchester Kinofilm Fesztiválon és a Soho Filmfesztiválon, valamint a Huffington Post is megjelentette. Mindennapi munkája során dokumentumfilmeket készít a BBC, a Channel 4 és az ITV számára. Nemrégiben beválasztották a 2023-as, brit elsőfilmeseknek szóló BIFA Springboard programba.

Catherine Haigh szenvedélye az antropológia és a néprajzkutatás. Egyetemi tanulmányai során a nők egészségének helyzetére specializálódott, aminek keretében szíriai menekültek csoportjával végzett kutatásokat. A közös munkából díjnyertes diplomamunkát készített, amelynek témája a migráció és a termékenység voltak. Cat jelenleg a L'Oréal értékesítési vezetője. A munka és a filmgyártás világán kívül megszállott utazó, többek között járt egyedül Indiában vagy önkéntes munka keretében segített a nepáli földrengés utáni helyreállítási projektben.

Kedves lányom

Hsu Pan Naing Jangonban született 1997-ben. Írónő gyermekeként anyja és számos más szerző könyvei között nőtt fel, így hamar beleszeretett a történetmondásba. Nem sokkal azután, hogy újságírói diplomát szerzett a Nemzeti Menedzserfőiskolán, állást kapott a Myanmar Timesnál videós újságíróként. Szeretett volna még jobban elmélyedni a filmezésben, ezért feladta az állását és 2020-ban beiratkozott a Jangoni Filmiskolába. Azóta különböző filmes munkákat vállalt, például ő vette fel a hangot a The Singing Bookman című filmhez (rendezte Nan Cho Lae Yee Thein). Első rövid animációs munkáját, amely a Reborn címet viseli, diáktársaival közösen készítette az YFS Animation & Mixed Media kurzuson 2021-ben. A Kedves lányom abban az időben készült, amikor a pandémia és a katonai puccs minden korábbinál nehezebbé tette a független filmkészítést Mianmarban. Ez Hsu Pan Naing első önálló rendezése. Jelenleg egy fejlesztési szervezet gyakornoka és Lost Girl című első rövid drámáján dolgozik a Myanmar Script Fund támogatásával.

Pages

Subscribe to Hungarian Premiere