Germany

Kabul, City in the Wind

Born in Afghanistan, Aboozar Amini moved to the Netherlands as a teenager. He received his BA in Fine Arts from the Art Academy in Amsterdam, where he studied conceptual arts in audiovisual and mixed media. He completed his MA degree at the London Film School with Angelus Novus (2015), which premiered at the International Film Festival in Rotterdam. He has worked as an editor, writer and director.

Selected filmography: 
2018 - Best Day Ever (short)
2016 - Where Is Kurdistan? (short)

Lost Boy

Shin Thandar, born in Myanmar, studied English at Yangon’s University of Foreign Languages, and has a diploma in Information Technology. She spent several years as a journalist for the broadcaster MNTV, and joined Yangon Film School in 2018. She currently works as a freelance editor on short films promoting access to health, education and jobs.

Munkáshalál

Michael Glawogger Grazban született, tanult a San Francisco-i Művészeti Egyetemen és a Bécsi Filmakadémián. Operatőrasszisztensként kezdte a pályát, később operatőr, forgatókönyvíró és rendező lett. Számos nemzetközileg elismert rövid-, dokumentum- és játékfilmet készített. Utolsó éveiben íróként is bemutatkozott. 2014-ben halt meg a libériai Monroviában, az Untitled című film forgatása közben.

Cím nélkül

Michael Glawogger Grazban született, tanult a San Francisco-i Művészeti Egyetemen és a Bécsi Filmakadémián. Operatőrasszisztensként kezdte a pályát, később operatőr, forgatókönyvíró és rendező lett. Számos nemzetközileg elismert rövid-, dokumentum- és játékfilmet készített. Utolsó éveiben íróként is bemutatkozott. 2014-ben halt meg a libériai Monroviában, az Untitled című film forgatása közben.

Monika Willi vágó. Dolgozott Michael Glawoggerrel, Michael Hanekével, Barbara Alberttel és Florian Flickerrel. Osztrák filmdíjra jelölték a munkájáért a Whores’ Glory (Glawogger, 2011) című filmért és német filmdíjra a The White Ribbon-ért (Haneke, 2009). Megnyerte az osztrák filmdíjat legjobb vágásért a The Dead and the Living (Barbara Albert, 2012) című filmmel, illetve Filmplus-díjat legjobb játékfilmes vágásért a The White Ribbon-nal, és Barbara Eder Thank You for Bombing (2016) című filmjével.

A költőnő

Stefanie Brockhaus müncheni független rendező. Londonban a Művészeti Egyetemen végzett 2002-ben film és televízió alapszakon, majd 2016-ban a müncheni film- és televíziószakon. Számos díjnyertes dokumentumfilmen dolgozott producerként és rendezőként.

Andreas Wolff Los Angelesben tanult a USC filmművészeti doktori programján és a müncheni HFF Tévé és Film Egyetemen. Első filmjét, az On the Other Side of Life-ot, amit Stefanie Brockhaus-szal rendezett együtt, 2010-ben mutatták be az SXSW fesztiválon. Második egész estés dokumentumfilmje, a The Captain and His Pirate (2013), megnyerte a német kameradíjat a legjobb vágásért a Berlinálén, valamint további díjakat Lipcsében, Zágrábban, Saarbruckenben, Münchenben és Brüsszelben.

Anya fegyverben

Nu Nu Hlaing egy bogale-i faluból származik a mianmari Ayeyarwaddy folyó torkolatvidékéről. A pusztító Nargis ciklon után, ami 2008-ban söpört végig a deltán, Yangonba ment újságírást tanulni, majd a Mianmari Békeközpontban dolgozott. Mióta 2012-ben felvették a Yangon Filmiskolába, számos dokumentumfilmben dolgozott hangmérnökként. A Mother at Arms az első filmje rendezőként.

Meuthen pártja

Marc Eberhardt a Potsdami Egyetemen végzett német filológia és filozófia alapszakon. Járt a Karlsruhei Művészeti és Design Egyetemre, most pedig dokumentumfilm-készítést tanul a Baden-Wuerttemberg Filmakadémián.

Sárga csizmák a jövőből

John Webster író és rendező, 1967-ben született Helsinkiben két angol tanár gyermekeként, akik Finnországba költöztek. 1996-ban a Helsinki Művészeti és Design Egyetemen végezte el a dokumentumfilm-készítő mesterszakot. 1990 óta független dokumentumfilmeket rendez, melyek számos díjat nyertek Finnországban és nemzetközileg egyaránt. 1993 óta vezeti saját produkciós cégét, a JW Documentaries-t.

Kinshasa Makambo

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Farkasok szabadon

Rupert Russell a Harvardon szerezte doktoriját, ahol az Országos Tudományos Alapítvány doktori kutatói ösztöndíjasa volt. Jelenleg egy animációs rövidfilmsorozaton dolgozik a politikai elmebaj felerősödéséről How the World Went Mad címmel, a Yaddo dokumentumfilmes oldal számára. A Freedom for the Wolf az első egész estés dokumentumfilmje.

Pages

Subscribe to Germany