Canada

Lehallgatva

Oksana Karpovych Kijevben született ukrán-kanadai rendező, író és fotós. Első egész estés dokumentumfilmje a Don't Worry, the Doora Will Open 2019-es RIDM-en megnyerte a New Visions díjat és a torontói Hot Docs külön elismeréssel díjazta. Projektjeiben a hétköznapi emberek mindennapi életét és szóbeli történeteit vizsgálja, valamint azt, hogy az állami politika hogyan hatol be a magánszférába, befolyásolva az általa közelről dokumentált közösségeket. Karpovych az ukrajnai Kijev-Mohyla Akadémián végzett kulturális tanulmányok szakon, valamint a montreali Concordia Egyetemen filmgyártás szakon.

Intercepted

Oksana Karpovych is a Ukrainian-Canadian filmmaker, writer and photographer born in Kyiv. Her first feature documentary Don’t Worry, the Doors Will Open won the New Visions Award at RIDM in 2019 and received a special mention at Hot Docs 2020. In her projects, Karpovych explores the everyday life and oral histories of ordinary people and how state politics intrude into the private sphere, influencing the communities she intimately documents. Karpovych is a Cultural Studies graduate of the Kyiv-Mohyla Academy in Ukraine and a Film Production graduate of Concordia University in Montreal.

Etiópiában készült

Xinyan Yu díjnyertes videós újságíró és filmes, Washington DC-ben él. 2018-ban megalapította a South China Morning Post hongkongi vezető napilap észak-amerikai videós csapatát. Később csatlakozott a BBC washingtoni irodájához mint videós újságíró. Jelenleg független filmesként dolgozik, rendezett és producerkedett a BBC, a CNBC, a PBS NOVA és a Channel News Asia számára. Ösztöndíjasa a Firelight Media Documentary Lab, a Brown Girls Doc Mafia Sustainable Artist és a Yaddo Residency programjainak.

Max Duncan brit rendező, újságíró és operatőr. Munkáit többek között a BBC, az Al Jazeera, a PBS és a New York Times is bemutatta, és olyan galériákban állították ki, mint a Tate Modern. Jelenleg Madridban él, de korábban egy évtizedig Kínában élt. Folyékonyan beszél mandarinul és spanyolul. A Logan and Yaddo ösztöndíjasa, és olyan szervezetektől kapott támogatást, mint a Pulitzer- és a Ford Alapítvány. Down from the Mountains (2018) című félórás filmje World Press Photo-díjat nyert.

Made in Ethiopia

Xinyan Yu is an award-winning video journalist and filmmaker based in Washington DC. In 2018, she launched the North America video team for Hong Kong’s flagship newspaper South China Morning Post in New York, and later joined the BBC's Washington DC bureau in 2020 as a senior video journalist. Now working as an independent filmmaker, she has directed and produced for the BBC, CNBC, PBS NOVA and Channel News Asia. Xinyan is a Firelight Media Documentary Lab fellow, a Brown Girls Doc Mafia Sustainable Artist fellow and an alumnus of the Yaddo Residency.

Max Duncan is a British filmmaker, journalist and cinematographer. His work has shown on platforms including BBC, Al Jazeera, PBS and the New York Times and been exhibited at galleries including Tate Modern. Now based in Madrid, he previously lived for a decade in China and speaks fluent Mandarin and Spanish. He is an alumnus of Logan and Yaddo fellowships and has received funding from organizations including Pulitzer and Ford Foundation. His half-hour film Down from the Mountains (2018) won a World Press Photo award. Other work has received recognition including Webby and One World Media Awards.

Sugarcane

Emily Kassie Emmy- és Peabody-jelölt oknyomozó újságíró és filmes. Többek között a The New York Times, a Netflix, a PBS Frontline és a The Guardian számára tudósít geopolitikai konfliktusokról, humanitárius válságokról és az emberekről akiknek ezeket át kell élniük. Legutóbbi rendezései közé tartozik az Undocumented in the Pandemic (2020), az Anatomy of Hate (2020) és a The End of Oil Explained (2021). Filmjeit és munkásságát számos díjjal ismerték el.

Julian Brave NoiseCat író és filmrendező, a Canim Lake Band Tsq'escen tagja. A Michigani Egyetem Ford School of Public Policy Center for Racial Justice, valamint a New America és a Type Media Center ösztöndíjasa, jelenleg első könyvét írja We Survived the Night címmel. A kanadai National Observer rovatvezetője, munkái megjelentek a The New York Times, a The Washington Post és a The New Yorker hasábjain, munkáját számos díjjal ismerték el.

Sugarcane

Emily Kassie is an Emmy and Peabody-nominated investigative journalist and filmmaker. She covers geopolitical conflict, humanitarian crises, and the stories of people caught in the crossfire for The New York Times, Netflix, PBS Frontline, and The Guardian, amongst others. Her recent directing credits include, Undocumented in the Pandemic (2020), Anatomy of Hate (2020), and The End of Oil Explained (2021). Her work has been honored with multiple Edward R. Murrow, Deadline, Overseas Press Club, World Press Photo, Peabody Future of Media, National Press Photographer, and National Magazine awards.

Julian Brave NoiseCat, a member of the Canim Lake Band Tsq’escen and a descendant of the Lil’Wat Nation of Mount Currie, is a writer and filmmaker currently based in the Pacific Northwest. A fellow of the Center for Racial Justice at University of Michigan’s Ford School of Public Policy as well as New America and the Type Media Center, he is currently writing his first book, We Survived the Night. A columnist for Canada’s National Observer, his work has appeared in The New York Times, The Washington Post, and The New Yorker and has been recognized with numerous awards.

Fényfoltok

Adam Weingrod izraeli független filmrendező. A Steve Tisch TAU Film Tanszék MFA programjának végzettje. A "The Island" (2017) című 60 perces dokumentumfilm rendezője, amely a yesDocu csatorna megbízásából készült, számos filmfesztiválon, köztük a Docavivon és a Santa Barbarán is vetítettek. A film számos díjat nyert, többek között 2020-ban a Verzió Emberi Jogi Fesztiválon a legjobb debütáló film díját, valamint a legjobb diákfilm díjat az Israeli Documentary Forum Awards-on. Adam számos rövidfilmet is rendezett, például az “I See You” (2023) című filmet, amelyet a Jeruzsálemi Filmfesztiválon mutatták be, és amelyet a KAN11 izraeli köztévé sugároz majd. Legújabb munkája, a "Spots of Light" (2023) a 2023-as Velencei Filmfesztiválon tartotta világpremierjét.

Plastisapiens

Miri Chekhanovich multidiszciplináris képzőművész, aki a bioanyag-kutatást, a filmet és az installációt ötvözi. Miri Örményországban született, Jeruzsálemben nőtt fel, és 2013-ban vándorolt Kanadába. Jelenleg Tiohtià:ke-ben (Montreal) él és dolgozik. Munkái az általa szelíd vészhelyzetnek nevezett állapotból erednek. A művészt az elhanyagolt anyagok, a geológiai történelem, a sebek és az idő illúziója érdekli.

Edith Jorisch forgatókönyvíró és rendező; Montrealban él, fikciós, dokumentum- és VR-filmekben végzett munkáiról ismert. Miután befejezte forgatókönyvírói és televíziós tanulmányait az UQAM-on, 2016-ban rendezte első nagyjátékfilmjét, a “L’héritier (Az örökös)” című dokumentumfilmet. A dokumentumfilm számos nemzetközi filmfesztiválon elismerést kapott, többek között a FIFA-n is bemutatták. Miri 2019 óta duóban dolgozik a Edith Jorisch rendező, első közös munkájuk; A „Plastisapiens” a Tribeca Filmfesztiválon mutatkozott be, és 2022-ben elnyerte az IDFA DocLab Kreatív Technológiai Zsűri Különdíját. A duó jelenleg egy új interaktív videóinstallációt fejleszt „Fruit Opera” néven.

21-22 Kína

Thierry Loa vizuális- és médiaművész, többek között videoinstallációk, narratív filmek, szimfonikus mozi, VR-mozi, interaktív produkciók rendezőjeként és fotósként ismerhetjük. Interdiszciplináris alkotói munkája során idejét a filmkészítés, az interaktív tervezés, a fotózás, az írás, a rajzolás és a világutazás tölti ki. Nagyjátékfilmje a 20-22 OMEGA című, 1920-as évek klasszikus szimfonikus filmjeit megidéző nonverbális filmszimfónia, betekintést enged az antropocén poszthumán aspektusaira. Jelenleg a 21-22 című VR-filmsorozatán dolgozik, amely a Föld életének és természetének állapotát tárja fel.

A néma ház

A teheráni születésű Farnaz Jurabchian független filmesként Teheránban és Torontóban dolgozik. Alapdiplomáját francia irodalomból szerezte a Teheráni Egyetemen, ezután iráni művészeti magazinoknak írt és fordított művészeti tárgyú cikkeket. Később kivándorolt Kanadába és filmművészetet tanult a montreali Concordia Egyetemen. Legtöbb filmje a haza fogalmát járja körbe, karakterei mind a társadalom egy-egy csoportjának megtestesítői. Első középhosszú dokumentumfilmje, az engedély nélkül versenyző afgán teniszezőkről szóló Overruled, először a 2016-os Hot Docson volt látható, és öt nemzetközi díjat nyert. A néma ház című önéletrajzi dokumentumfilmjét a 2022-es IDFÁ-n mutatták be, és ugyanezen a fesztiválon a legjobb első egész estés dokumentumfilm díjára jelölték. Fivérével, Mohammadreza Jurabchiannal független filmvállalatot alapított „F&M Productions” néven, amelyben mindketten igazgatóként és producerként dolgoznak.

Mohammad Reza Jurabchian works as an independent filmmaker and cinematographer based in Tehran. He received his BA in photography from Azad University. He was among the best photographers of the year in the 10th Iranian National Biennial of Photography and had several group exhibitions in and outside Iran. He made several short films and documentaries which have been selected for a number of international film festivals. Jurabchian's films are heavily indebted to photography. He tries to depict his relationship with the world around him and his lived experience. He and his sister, Farnaz Jurabchian, started an independent film company, F&M Productions, where they work as co-directors and producers. They directed Overruled and Silent House together.

Pages

Subscribe to Canada