A kazahsztáni folyók mentén élő fiatal nők saját tapasztalataikon keresztül beszélnek nőiségről, elnyomásról, erőszakról és a társadalmi elvárásokkal szembeni ellenállásról. Kristina Mikhailova költői, többszólamú filmjében a folyó egyszerre válik tájjá, metaforává és belső tájjá: a víz az emlékezet, a szabadság és egy lehetséges jövő képét hordozza.