A Tetiana Dorodnitsyna és Andrii Lytvynenko által rendezett Minden élni akar (Everything Needs to Live) című dokumentumfilm eredetileg állatjogi filmnek készült. A két rendező 2019-ben ismerkedett meg Anna Kurkurina sikeres ukrán sportolóval, aki elkötelezett állatvédő, rehabilitációs szakember és nyíltan leszbikus nő. Az első felvételek még ugyanebben az évben elkészültek. A kezdő képkockák láttán, szinte in medias res szerűen csöppenünk bele a filmbe és nem tudjuk, hogy mire is számítsunk. Már az első percekben elhangzik a címadó mondat Anna-tól: „Minden élni akar!”
Anna már egészen pici korától kezdve erősen kötődik az állatokhoz. Bár végzettsége nincs hozzá, biológiát tanít és egy dolgot tart kezdetektől a céljának: megtanítani a gyerekeket az állatok szeretetére. Miután állást vált, a Mykolaiv Állatkertben helyezkedik el, ahol különleges kapcsolatot alakít ki Elsával, a nőstény oroszlánnal. Ebből az időszakból fennmaradó archív felvételeken láthatjuk, ahogyan birkóznak egymással. Anna életében ezek az évek meghatározóak, ugyanis ekkoriban kezd el amatőr szinten súlyemeléssel foglalkozni, valamint ezzel párhuzamosan nyíltan felvállja leszbikusságát. A sport nem csupán fizikai tevékenységként van jelen az életében, hanem hozzájárul identitásának kialakulásához, és önelfogadásához egyaránt. Az elsődleges célja, hogy a testmozgás által jobban érezze magát saját bőrében, hiszen sok gyerekhez hasonlóan Anna is félénk kisgyereknek számított, nem szeretett az emberek szemébe nézni, mivel „rút kiskacsának” gondolta magát. A nézők ezzel a kislánnyal már egyáltalán nem találkoznak a filmben. Anna ma nyíltan beszél szexuális identitásáról, és kiemeli, hogy bár sokan úgy tekintenek rá, mintha egy női testbe született férfi lenne, ezt határozottan visszautasítja és hangsúlyozza, hogy ő egy leszbikus nő. Negyven éves korában elhatározza, hogy ő lesz a világ legerősebb nője, ezt követően élsportolóként tizennégy súlyemelő rekordot állít fel, valamint háromszoros világbajnoki címet szerez. A dokumentumfilmben végig lényeges szerepet kap a sport. Ezt az is hangsúlyozza, hogy először az edzőteremben láthatják a nézők Anna-t, miközben nőknek tart órát. Amellett, hogy felnőtteknek tart edzéseket, fogyatékos gyerekekkel is foglalkozik. A filmben egyikük, Dima jelenik meg, aki egy cerebrális parézissel, vagyis agyi bénulással élő fiú. Ez a betegség kihatással van a mozgás és a testtartás koordinációjára, de Anna támogatásával és az edzések hatására Dima szépen, fokozatosan fejlődik.
Anna mindig szívén viseli a környezetében élő állatok sorsát. Amikor a rendezők éppen látogatóban vannak Anna-nál, egyszercsak megszólal a csengő. Gyerekek találnak és mentenek meg egy pár hetes, vad kiscicát. Ekkor látjuk meg először, hogy mennyi árva állatot fogad be Anna, akik közül sokaknak gazdát is talál. Az állatokhoz fűződő szeretete és elkötelezettsége 2022. február 24-e, az orosz offenzíva megkezdése után sem változik meg. A háború után Anna Mikolajiv városában marad. A település súlyos károkat szenved a többszörös bombázások során. Sokan hagyják el a környéket vagy veszítik életüket a támadásokkor, emiatt számtalan állat marad magára élelem és biztonságos otthon nélkül. A város közel helyezkedik el a háborús övezethez, így sokszor nehézséget okoz az élelem beszerzése és eljuttatása, Anna a lehetőségeihez mérten mégis a legtöbb macskát és kutyát fogadja be saját otthonába. Köztük vannak azoknak az ismerőseinek a kedvencei is, akik a háború elől menekülnek el, de négylábú családtagjaikat hátra kell hagyniuk. Ezzel Anna hatalmas kockázatot vállal, mivel egy adott személy az óvóhelyre csak bizonyos létszámú állatot vihet magával, de védenceit sosem hagyná magukra, így a bombázások ideje alatt sem hagyja el a házát.
A háború és a nehézségek okozta folyamatos stressz miatt Anna-nál bőrbetegség, pontosabban vitiligo alakul ki. A hatalmas mentális terhelés hatásait pedig a sport segítségével igyekszik enyhíteni. Bár Anna sokszor egyedül edz, a testmozgás még ebben a helyzetben is kapaszkodóként funkcionál számára. Fizikai erőnléte pedig a mindennapi életben is a segítségére van, például amikor az Európából adományként érkező több száz kiló tápot kell kirakodni az udvarra. Az említett akcióban számos önkéntes részt vett, de Anna ereje és dinamikája két emberét is kitette.
Emellett a sport révén olyan kapcsolatokra tesz szert, amelyek a háború kitörése után sem szakadnak meg, és támaszt nyújtanak neki a nehéz helyzetekben. Dima, akivel már a film elején találkozhatnak a nézők, két testvérével és szüleivel együtt menekül el Ukrajnából. A fiú a befogadó országban is folytatja a súlyemelést, azonban Anna-val már egy olyan mély kötelék alakult ki közöttük, hogy nem akar másik edzőt, Anna tanítványa marad. A kapcsolatot videóhíváson keresztül tudják tartani, és a távolság ellenére közösen dolgoznak, így Dima a folyamatnak köszönhetően első helyezést ér el egy súlyemelő versenyen. Az egymás iránt érzett tiszteletük és szeretetük egyik csúcspontja, amikor a verseny után Dima az édesanyjáról kérdezi Anna-t. A sikeres ukrán sportoló édesanyja daganatos betegségben hunyt el és lánya nem tudott elbúcsúzni tőle. Ekkor fogalmazza meg Anna életének egyik fontos célját: úgy élni, hogy ha a szülei fentről lenéznek rá, büszkék lehessenek. Ez az irányelv adja az erőt és a kitartást ahhoz, hogy a legnehezebb szituációkban is helyt tudjon állni.
A filmből egyértelműen kiderül, hogy Anna sosem képes tétlenül maradni. Alapítványt hoz létre, melynek célja az Ukrajnában élő embereknek és állatoknak való segítségnyújtás. A közösségi médiában többezres eléréssel rendelkeznek a posztok és reels videók, amelyeket megoszt. A filmben több olyan felvétel is szerepel, amelyet Anna készített. Az aktív közösségi média jelenlét eredményeként Anna már több mentett állatot is sikeresen örökbeadott külföldi országokban élő embereknek, valamint továbbra is rendszeresen kezdeményez adománygyűjtéseket. A befolyt összegeket többek között az állatorvosi számlák rendezésére vagy a szükséges táp vásárlására fordítják. Az általa közvetített üzenetek közül a legfontosabb, hogy minden élőlénynek joga van az élethez, hiszen a természetben mindannyian egymásra vagyunk utalva.
A film felteszi a nézők számára a kérdést: mi tesz minket valójában emberré? Rávilágít társadalmi normákra, amelyeknek a központi szereplők nem felelnek meg, ettől függetlenül teljes értékű életet élnek. A háború kitörésekor a kezdetekben létező szabályrendszer azonban megváltozik, a hétköznapi élet és az elvárások teljesen átalakulnak. Más kerül előtérbe vagy válik jelentéktelenné. Erre reflektál az is, hogy a film középpontjából szinte teljesen kikerül Anna szexuális orientációja, mivel ebben a helyzetben ez teljesen lényegtelenné szelídül. Magát Annát kezdjük látni és nem azokat a jelzőket, amelyekkel a normaképző társadalom felruházza őt. A háború a maga brutalitásával felszínre hozza az ember valódi tulajdonságait és szerepeit. Az, ahogyan azokkal bánunk, akik nem lennének képesek magukról gondoskodni, az emberség igazi próbatétele. A film képei – amikor Anna ukrán katonákkal utazik az autóban, amikor az emberek kézről kézre adják az állateledelt, vagy amikor a kahovkai gát felrobbantása után közösen mentik a lakosok a vízben rekedő állatokat – mind azt mutatják, hogy egy valódi értékeken alapuló közösség ereje jelentőséggel bír.
„Szeresd felebarátodat, mint magadat” – hangzik el a bibliai idézet a film végén Anna-tól, akitől ez nem csupán elméleti tanítás, hanem gyakorlati útmutató, miszerint mindenkinek cselekvőként kell részt vennie a társadalmi problémák megoldásában, és gondoskodni kell azokról, akik rászorulnak, legyen szó bármilyen élőlényről. A dokumentumfilm egy közösségi cél elérésének eszközéül szolgál és arra hívja fel a figyelmet, hogy az együttérzés és az empátia önmagában nem elég, szükség van tettekre, valamint egyéni és közösségi felelősségvállalásra egyaránt. Hétköznapi emberként sokszor tehetetlennek érezzük magunkat, pedig egyénként is ugyanúgy képesek lehetünk tenni: kisközösségek szervezésével, civil kezdeményezésekkel, aktivista fellépéssel – pontosan úgy, ahogy Anna Kurkurina most is teszi. Nem menekül el a nehézségek elől, hanem menedéket nyújt egy olyan helyzetben, ahol soha nem lehet tudni, hogy mit tartogat a holnap.
Források:
Büchler, K. (2025. 04. 01). Tetyana Dorodnitsyna, Andrii Lytvynenko, Directors of Everything Needs to Live. cineuropa. Forrás: https://cineuropa.org/en/interview/475696/
Cunningham, N. (2024. 06. 06). Krakow FF Audience Award winner: Everything Needs to Live by Tetiana Dorodnitsyna and Andrii Lytvynenko. Forrás: https://businessdoceurope.com/krakow-ff-audience-award-winner-everything-needs-to-live-by-tetiana-dorodnitsyna-and-andrii-lytvynenko/
Staab, M. (2024). Lifting Ukraine. Long Lead. Forrás: https://liftingukraine.longlead.com/
Polish docs (2025. 05. 05.) Three Productions Awarded at Goeast
http://polishdocs.pl/en/news/6586/three_polish_productions_awarded_at_goeast
Staab, Maranie. Long Lead presents, Lifting Ukraine
https://liftingukraine.longlead.com/
Kiss, V. (2013). A teljesség politikája: fogyatékosdiskurzusok és a normalitás ideológiái Magyarországon. In A nemzetközi és hazai fogyatékospolitika a 21. században (pp. 11–38). Budapest: MTA TK Szociológiai Intézet – L’Harmattan.