Russian

Munkáshalál

Michael Glawogger Grazban született, tanult a San Francisco-i Művészeti Egyetemen és a Bécsi Filmakadémián. Operatőrasszisztensként kezdte a pályát, később operatőr, forgatókönyvíró és rendező lett. Számos nemzetközileg elismert rövid-, dokumentum- és játékfilmet készített. Utolsó éveiben íróként is bemutatkozott. 2014-ben halt meg a libériai Monroviában, az Untitled című film forgatása közben.

Ugyanarra megyünk

Pieter-Jan Van Damme nemzetközi jogot tanult, a dokumentumfilmezéssel véletlenül találkozott, de hatására megváltoztatta szakmai pályáját. Hétköznapi hősöket keres, akiknek a történetei olyan nagyobb témákat képviselnek, mint a globalizáció, a munka és a migráció.

Orosz meló

Petr Horký újságírást tanult Prágában. Fotóriporter szakra járt Londonban, majd Berlinben, később Prágába költözött, ahol gazdasági folyóiratoknál dolgozott. Munkája sokféle téma irányába elvezette, egyike ezeknek az az orosz történet, ami a The Russian Job című dokumentumfilmjét inspirálta.

Megszállás 1968

Stephan Komandarev az Új Bolgár Egyetemen tanult rendezést Szófiában. Filmjei – a The Balloon (1997), a Dog’s Home (2000), a Bread Over the Fence (2002), az Alphabet of Hope (2003), a The Judgement (2014) és a Directions (2017) – sok díjat nyertek rangos fesztiválokon.

Marie Elisa Scheidt dokumentumfilmezést tanult Münchenben és Torontóban. Filmjei – a Loly H (2013), a Sobota (2014) és a Our Wildest Dreams (2017) – sok díjat nyertek a legfontosabb fesztiválokon világszerte.

Dombrovszky Linda 2013-ban végzett film- és televízió rendező szakon. Készített koncertfilmet, image filmeket, társadalmi célú hirdetéseket, fikciós és kereskedelmi reality sorozatot. Dokumentumfilmjei, kisjátékfilmjei számos nemzetközi filmfesztiválon megfordultak, díjazottak lettek.

Magdalena Szymkow dokumentumfilmes rendező, forgatókönyvíró, és archívumkutató, újságírói háttérrel. Filmje, a My House Without Me (2012), egy filmes esszé a kényszerű költözésről, amit közvetítettek a tévében, sokat díjaztak és széles körben vetítettek nemzetközi fesztiválokon.

Evdokia Moskvina filmgyártást tanult a párizsi Sorbonne-on. 2011-ben rendezett filmje, az Our dreams come true sikeresen debütált a Cannes-i Filmfesztiválon. Jelenleg egy Szíriában 2016-ban készült film utómunkálatait végzi, a történet a civilekről szól a háborúban.

Semmi sem mutatja

Alina Gorlova ukrán rendező és vágó. A kijevi Karpenko-Kary Nemzeti Színház, Film és Tévé Egyetemen végzett. Dokumentumfilmeket és rövid játékfilmeket rendez, társadalmi és reklámhirdetések mellett. Első egész estés dokumentumfilmje a Kholodny Yar. Intro (2016). Második dokumentumfilmje, a No Obvious Signs négy díjat is nyert a 2018-as Docudays UA-n.

Kilenc hónap háború

Csuja László (34) a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett forgatókönyvíró szakon. Foszfor című kisjátékfilmje Tampere, Cork és Edinburgh mellett több rangos nemzetközi filmfesztiválon is versenyzett. Első nagyjátékfilmje, a Virágvölgy a Karlovy Vary-i filmfesztiválon debütált, ahol az East of the West szekcióban elnyerte a zsűri díját. Első dokumentumfilmje, a Kilenc hónap háború Szarajevóban debütált, ahol a filmet a zsűri különdíjában részesítették.

Sárga csizmák a jövőből

John Webster író és rendező, 1967-ben született Helsinkiben két angol tanár gyermekeként, akik Finnországba költöztek. 1996-ban a Helsinki Művészeti és Design Egyetemen végezte el a dokumentumfilm-készítő mesterszakot. 1990 óta független dokumentumfilmeket rendez, melyek számos díjat nyertek Finnországban és nemzetközileg egyaránt. 1993 óta vezeti saját produkciós cégét, a JW Documentaries-t.

Hazai pályán

Alisa Kovalenko elvégezte a kijevi Karpenko Kary Színház- és Filmművészeti Egyetemet és a varsói Andrzej Wajda Iskolát. Első egész estés dokumentumfilmjét, Sister Zo (2013) címmel, bemutatták az ukrán DocuDay UA és Molodist fesztiválokon, illetve a moszkvai ArtDocFest-en. Alisa in Warland (2015) című filmje bekerült az IDFA (Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) versenyprogramjába, és díjakat nyert a marokkói Agadirban megrendezett Fidadoc fesztiválon, a mexikói DocsMX-en és a Párizsi Film és Emberi Jogok Fesztiválján. Ukrajnában a Current Time TV részére rendez egy dokumentumfilm-sorozatot a női fociról.

Carlos filmje

Renato Borrayo Serrano Guatemalában született 1992-ben, 2012 óta Oroszországban él. A moszkvai Állami Filmintézetben (VGIK) végzett filmrendezőként, dokumentumfilmes specializációval 2017-ben, majd járt Marina Razbezhkina és Mikhail Ugarov dokumentumfilmes és színházas iskolájába. Alkotását, a Film for Carlost, a 2017-es DOK Leipzig Filmfesztivál nemzetközi zsűrije külön elismerésben részesítette (Honorary Mention).

Első szerep

Anastasija Mirosnicsenko a Fehérorosz Állami Művészeti Egyetem hallgatója volt, később a posztgraduális képzést is itt folytatta. 2008 óta rendez történelmi, szórakoztató és tudományos tévéfilmeket. Az első dokumentumfilmje a Crossroads (2014), melyet a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be, ahol elnyerte a zsűri különdíját és a közönségdíjat.

Pages

Subscribe to Russian