English

A játszma

Eefje Blankevoort történelmet tanult az Amszterdami Egyetemen, majd újságíró lett. Cikkeket és könyveket ír, interaktív projekteket, kiállításokat és dokumentumfilmeket készít. A Prospektor újságírói produkciós iroda társalapítója.

Els van Driel szabadúszó dokumentumfilmes. A gyermekjogokról szóló Just Kids díjnyertes dokumentumfilm-sorozat alkotója, és Eefje Blankevoorttal közösen alapította és rendezte 2017-ben a The Asylummachine és The Deal című multimédiás projekteket, amelyek az EU és Törökország közötti megállapodás következményeit elemzik. 2020-ban társrendezője volt a Shadow Game című transzmédiás dokumentumfilm-projektnek, amely számos díjat nyert.

Sajid Khan Nasiri, akit barátai csak SK néven ismernek, a belgiumi Antwerpenben tanul, és ez az első társrendezése. Alig tizenöt évesen hagyta el szülőhazáját, Afganisztánt. Több mint két évbe telt veszélyes útja Európába és azon keresztül. Ő volt az egyik főszereplője a Shadow Game című többszörös díjnyertes dokumentumfilmnek, és az egyik mozgatórugója az ahhoz társuló „Protect Children on the move” (Védjük meg a vándorló gyerekeket) kampánynak. Felszólalt az Európai Parlamentben, az Európa Tanácsban és a horvát parlamentben is, hogy felhívja a figyelmet a menekült gyermekek elleni jogsértésekre. Jelenleg hollandul tanul és TikTok újságíró szeretne lenni, hogy tudósítson az Európában és az afgán diaszpórában élő menekült tinédzserek életéről.

A szeretet nem csak egy narancs

Otilia Babara moldovai dokumentumfilm-rendező, jelenleg Brüsszelben él. A Docnomads európai mesterprogramon (Belgium, Magyarország, Portugália) szerzett dokumentumfilmes diplomát, a Berlinale Talents 2013-as ösztöndíjasa. Rendezőként és producerként jegyzett rövidfilmjei az Irene (2015), amelyet több nemzetközi filmfesztivál programjába beválogattak, valamint a Women on Canvas (2009), amely díjat nyert az Astra Filmfesztiválon és a Cronograf Filmfesztiválon. Vonzza az, amit az emberek általában nem vesznek észre. Filmjei feltárják az apró részletekben rejlő mély sebeket, és lenyűgözik őt a nők el nem mondott történetei.

Ingyen pénz

Sam Soko díjnyertes rendező, producer és szerkesztő, a kenyai Nairobiban él. Társalapítója az LBx Africa nevű kenyai produkciós cégnek, amely azon dolgozik, hogy egyedülállóan afrikai nézőpontokat tárjon a világközönség elé. Az LBx Africa készítette a 2018-as Oscar-díjra jelölt Watu Wote című rövidfilmet. Első, egész estés dokumentumfilmjét, a Softie-t, amely a hazához fűződő mély szeretet és a családi szükségletek egyensúlyáról szól, a 2020-as Sundance-on mutatták be, és a film vágásáért a zsűri különdíját nyerte el. Szatirikus rádiójátékát, a The New Bwana-t a BBC 4 készítette és adta le. Soko nyíltan kiáll a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, és részt vesz számos olyan nemzetközi beszélgetésben, amely azt vitatja, hogy miként lehet a média fontosságát visszaadni egy olyan korban, amikor a világ lángokban áll.

A római menetelés

Mark Cousins ír-skót rendező és író. Filmjei – mint a The Story of Film: An Odyssey, a What is This Film Called Love?, a Life May Be, az A Story of Children and Film, az Atomic, a Stockholm My Love, az I am Belfast és a The Eyes of Orson Welles – láthatók voltak a Cannes-i, Berlini, Velencei és a Sundance Filmfesztiválon, és számos díjat nyertek, mint a Prix Italia, a Peabody, a Stanley Kubrick-díjat és az Európai Filmdíjat az innovatív történetmesélésért. Filmezett Irakban, Szarajevó ostroma idején, Iránban, Mexikóban, szerte Ázsiában, Amerikában és Európában.

Ciné-Guerrillas: Jelenetek a Labudović-tekercsekből

Mila Turajlić a jugoszláviai Belgrádban született, díjnyertes rendező. Filmjeit számos fesztiválon vetítették, de európai és észak-amerikai mozikban egyaránt bemutatták. The Other Side of Everything (2017) című filmje, amely az HBO Europe első szerbiai koprodukciója, 32 díjat nyert, köztük a legjobb dokumentumfilmnek járó IDFA-díjat. Mila első, egész estés dokumentumfilmje, a Cinema Komunisto (2011) több mint 100 fesztiválon szerepelt, és 16 díjat nyert, mint például a FOCAL Award for Creative Use of Archival Footage díjat is. Az archív anyagok alapján végzett munkája során Mila személyes emlékek és politikai narratívák metszéspontjában a történelem reprezentációjának kérdéseit vizsgálja, és a történelem elfeledett részeinek újraélesztésére törekszik. Kutatásokon alapuló művészi gyakorlata a MoMA New York megbízásából készült videóinstallációktól kezdve az élő dokumentumfilmes performanszokig terjed. 2020-ban Mila meghívást kapott az AMPAS (Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia) dokumentumfilmes tagozatába. Legutóbbi projektje, a 2022 őszén bemutatott Ciné-Guerrillas és a Non-Aligned: Scenes from the Labudović Reels kétrészes dokumentumfilm, egy archív utazás a harmadik világ filmes születésén át.

A magány földrajza

Jacquelyn Mills Cape Breton-szigetről származik, Montréalban él. Magával ragadó, érzékközpontú filmjei gyakran a természethez való gyógyító kapcsolatot vizsgálják. In the Waves című díjnyertes dokumentumfilmjét (2017) a Visions du Réelen láthatta először a közönség. Legutóbbi művét, A magány földrajzát (2022) a Berlinálé Fórumon mutatták be, ahol három díjat nyert, és azóta még 27 díjat kapott, köztük a Hot Docson a legjobb egész estés kanadai film díját és a washingtoni Smithsonian Intézettől a kiemelkedő művészi filmrendezés díját. Jacquelyn a Sundance Doc Fund nyertese volt, jelölték az IDA dokumentumfilm-díjra és a Canadian Screen Awardra. Dolgozott továbbá számos nemzetközi elismerést szerzett filmben vágóként, hangtervezőként és operatőrként.

Kimozdult anyag

Nikolaus Geyrhalter rendező, producer, író és operatőr, 1972-ben született Bécsben. Statikus kamerával készült, dinamikus megfigyelőfilmjei testközelből foglalkoznak adott témáikkal, legyen az Csernobil területének megfigyelése (Pripyat), a Dakar-rali útvonalának nyomonkövetése (7915 km) vagy a feldolgozott élelmiszerek előállításának feltárása (Our Daily Bread). Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion (NGF) néven 22 évesen saját produkciós céget alapított. Abendland (2011) című filmjében az éjszakai munkát vizsgálta Európában, a Homo Sapiens-ben (2016) pedig a városi hanyatlás színtereit szerte a világon. Ez utóbbi alkotását a Berlinale Forumon, a Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon, a Cinéma du Réel Fesztiválon, az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon és a Viennale-n is levetítették. A berlini Arsenal Cinema 2015-ben retrospektív programot szervezett munkássága köré. A 38. Cinéma du Réel Fesztiválon bemutatták dokumentumfilmjeit. Geyrhalter filmjeit a Museum of Modern Art Doc Fortnight-on is vetítették

Megszólal a mélység

Matthieu Rytz producer, kurátor, fotós és díjnyertes filmrendező. Vizuális antropológusként végzett, a történetmesélés iránti szenvedélye a világ különböző tájaira elvitte, ahol összetett emberi és a környezettel kapcsolatos történetekkel szembesült, amiket aztán dokumentált. Matthieu szakterülete a multidiszciplináris, többcsatornás projektek létrehozása film, állóképek és virtuális valóság felhasználásával; mindig olyan közeget használva, amelyek a legjobban szolgálják a történetet.

Kamaszkor

Fanie Pelletier kanadai dokumentumfilm-rendező és vágó, akinek társadalomtudományból és filmrendezésből van diplomája. Faded Photograph (2016) című rövidfilmjét, amely apja élettörténetét dolgozza fel, több fesztiválon is bemutatták és díjazták. A Kamaszkor, amely korábbi filmjeihez hasonlóan a reprezentáció kérdését vizsgálja a társadalmi szerkezetek kontextusában, első egész estés dokumentumfilmje.

Nők a kormány mögött

Hannah Congdon szabadúszó filmes és televíziós producer, akinek munkái a nemek közötti egyenlőséggel, politikával és mentális egészséggel foglalkoznak. Pályafutását a Berlinale csapatában kezdte, még mielőtt saját filmeket kezdett volna készíteni. Rövidfilmjeit bemutatták az Underwire, a Manchester Kinofilm Fesztiválon és a Soho Filmfesztiválon, valamint a Huffington Post is megjelentette. Mindennapi munkája során dokumentumfilmeket készít a BBC, a Channel 4 és az ITV számára. Nemrégiben beválasztották a 2023-as, brit elsőfilmeseknek szóló BIFA Springboard programba.

Catherine Haigh szenvedélye az antropológia és a néprajzkutatás. Egyetemi tanulmányai során a nők egészségének helyzetére specializálódott, aminek keretében szíriai menekültek csoportjával végzett kutatásokat. A közös munkából díjnyertes diplomamunkát készített, amelynek témája a migráció és a termékenység voltak. Cat jelenleg a L'Oréal értékesítési vezetője. A munka és a filmgyártás világán kívül megszállott utazó, többek között járt egyedül Indiában vagy önkéntes munka keretében segített a nepáli földrengés utáni helyreállítási projektben.

Pages

Subscribe to English