Vivos. „Egyszer a fiamról álmodtam, de nem volt halott. Élt.” // Verzió x ELTE

Send a message

 

2014. szeptember 26-án este Guerreróban rendőrök és álarcosok megtámadták az Ayotzinapa Tanárképző Főiskola aktivista diákjait, akik éppen egy megemlékezésre tartottak. Az incidens során hatan életüket vesztették, huszonöten megsérültek, negyvenhárman pedig eltűntek. A Vivos (2020) az esemény az érintettek családtagjaira gyakorolt hatását mutatja be.

Ai Weiwei kínai származású kortárs művész és politikai aktivista. Száműzetésben lévő apja mellett nehéz körülmények között nőtt fel Kína északnyugati részén. Nyíltan bírálta a kínai kormányt, melynek következményeként 2011-ben le is tartóztatták. Nyolcvanegy napot töltött őrizetben, de az országot csak 2015-ben hagyhatta el, ekkor Berlinbe költözött. Művészi palettája igen széles, azonban a szobroktól a fényképeken, építészeten át a dokumentumfilmekig minden művében megtalálható a politikai visszhang. 2017-ben készítette el első egész estés dokumentumfilmjét Human Flow címmel, melyet a The Rest majd pedig a Vivos követett.

Ai Weiwei 2016-ban ellátogatott Mexikóvárosba, a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem Kortárs Művészeti Múzeumába, ahol felkérték, hogy csináljon egy kiállítást. Már régóta érdeklődött a mexikói kultúra iránt a kínai kultúrával való néhány hasonlósága miatt. A múzeum kurátora elvitte egy emberjogi szervezethez, ahol találkozott az eltűnt hallgatók családtagjaival. Beszélgetésbe elegyedtek, az ő történetükből született meg később a Vivos.

A családok beengednek minket az otthonaikba, itt mesélik el milyen elképesztően gyötrelmes együtt élni a történtekkel. Az interjúk közben gyakran látjuk a családok otthonait is, a kopott képeket a falon, az eltűntek érintetlen holmiját. A kamera általában mozdulatlan, olyan érzésünk van, mintha megállt volna az idő. Bizonyos értelemben meg is állt, hiszen az eltűntek családjai négy éve várják, hogy kiderüljön, mi történt.


Fotó: Vivos

A szülők hiszik, hogy gyermekeik életben vannak, és egy napon majd hazatérhetnek. Néhányan képesek voltak bizonyos mértékben túllépni a fájdalmon, és élni az életüket, mások viszont képtelenek erre, és azóta is komoly hatással van a mindennapi életükre. A gyász és a bánat az embert magányossá, védtelenné teheti. Ilyennek látjuk a családokat is a film elején. Később a negyvenhárom diák családja egymásra talált, és erőiket egyesítve próbálják elérni, hogy visszakapják a fiúkat. Aktivistaként együtt vonulnak utcára a fiúk arcképéből készült plakátokkal és ezzel a jelszóval: „¡Vivos, se los llevaron! Vivos, los queremos!” (azaz: „Élve vitték el őket, élve akarjuk őket visszakapni”). Nem egyedi eset azonban az övék, Mexikóban ma több, mint negyvenezer embert tartanak számon eltűntként.


Fotó: Vivos

A film először a családokra és a történetekre összpontosít, majd szakértőket is megszólaltat, akik már sokat tanulmányozták az esetet. Ők egytől egyig úgy gondolják, hogy a mexikói rendőrség hazudott a történtekről szóló jelentésben, a kormány pedig asszisztált ehhez. A hivatalos álláspont a mai napig az, hogy a diákokat a rendőrség vette őrizetbe, majd átadta őket a helyi kartellnek, akik kivégezték őket, majd elhamvasztották a testeket és a maradványokat a közeli folyóba dobták. Később egy független emberi jogi bizottság nyomozása több részletet is cáfolt, és magasabb pozícióban lévő személyeket is összefüggésbe hozott az üggyel. A mexikói kormány ekkor szakította meg az együttműködést a nyomozócsapattal.


Fotó: Vivos

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Vivos a dokumentumfilm egy szokatlan arcát mutatja be azzal, hogy nem a tragikus esemény részleteit boncolgatja, még csak nem is a szociálpolitikai kontextus áll a középpontban. Ai Weiwei nemes egyszerűséggel az emberi érzelmekre fókuszál, művészi látásmódja pedig kiválóan alkalmas ezen súlyos érzések közvetítésére. Minden áldozattal megismerkedünk külön-külön, a családok visszaemlékezései által, így válnak ők egy tragikus esemény ismeretlen áldozataiból egyéniségekké a szemünk láttára, akik immár nem csak a szeretteik emlékeiben maradnak örökre „vivos”, azaz élők.

Szabó Lili Nelli 
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója