Retrospektív
Retrospektív folyamatos múlt: Emlékezés a második világháborúra
A retrospektív szemle szakmai körökben nagy elismerést szerzett, mégis kevésbé ismert filmeket tár a közönség elé, amelyek a második világháború kezdeteivel, történéseivel és utóéletével foglalkoznak. Ezek a filmek változatos képet adnak arról, vajon hogyan is élték meg a háborút az emberek, és hogyan emlékeznek rá. Megkérdőjelezik a bevett sémákat: ismeretlen tényeket tárnak föl, vagy új megvilágításba helyezik az ismert eseményeket. A háború vége mindenhol lelkesedéssel töltötte el az embereket. Új reményt ébresztett, amely befolyásolta a múltról és a jelenről alkotott háború utáni képzeteiket. A háború utáni reményekről és sokkoló felismerésekről szóló beszámolók fontos dokumentumai annak a cseppfolyós kornak, melyre a nagy háború emléke vetett árnyékot.A fesztivál retrospektív sorozatában bemutatandó filmek megmutatják, milyen változatos módon viszonyulnak a múlthoz azok, aki maguk is átélték az eseményeket, és azok, akik csak ezekből az eltérő elbeszélésekből szerezték róla az ismereteiket.
Lili Marlene igaz története (Humphrey Jennings, Nagy-Britannia, 1944, 22 perc)
Dokumentumfilm a híres második világháborús slágerről, eredeti korabeli felvételekkel. A film bemutatja, hogyan vált a dal a legnépszerűbb slágerré egyszerre az Észak Afrikában egymás ellen harcoló angol 8. hadsereg és a német Afrika-hadtest katonái körében, és megismertet bennünket Lale Andesronnal, a fiatal énekesnővel, akinek ez a felvétel egyszerre hozott hírnevet és sodort őt veszedelembe a háború sújtotta Németországban.
December 3. Szombat 16.30, ÖrökmozgóTimothy naplója (Humphrey Jennings, Nagy-Britannia, 1945, 40 perc)
1944. szeptember 3-a: öt évvel ezelőtt éppen ezen a napon tört ki a háború. Timothy James Jenkins a bölcsőjében fekszik a szülészeti osztályon. A narrátor mesél neki Goronwy-ról, a bányászról, Alan-ről, a gazdálkodóról, Bill-ről, a mozdonyvezetőről és Peter-ről, a sebesült vadászpilótáról, arról, hogyan vesznek részt az egész országgal együtt a totális háborúban. A szövetségesek éppen most lépik át a belga határt és törnek Németország felé. Mindenki tudja, hogy az utolsó felvonás következik. Ám a harc még folyik, miközben Timothy önfeledten gőgicsél az ágyában: egy V2-es rakéta csapódik be Londonba, Goronwy megsebesül a lövészárokban, a Királyi Légierő bombatámadásai a földdel teszik egyenlővé Németországot. Eközben zajlik a kulturális élet: Myra Hess zongoraesteket ad, a gyermekkórus a szovjet küldötteket üdvözli, George Woodbridge és John Gielgud pedig a temetői jelenetet játssza a Hamletből. A napló egészen Németország bukásáig és a Győzelem Napjáig követi nyomon az eseményeket. Ahogy közeledik a háború vége, egyre fontosabbá válik, hogy mi is jön majd utána, és egyre erősödik az eltökéltség a túlélőkben, hogy soha többé ne engedjék így elrontani a dolgokat, mint legutóbb. Az egyszerű emberek vágyairól és reményeiről fölvillantott pillanatkép sokak szerint Jennings egyik utolérhetetlen remekműve.
December 3. Szombat 16.30, ÖrökmozgóA táborok emlékezete (Stewart McAllister és Peter Tanner, szerkesztő: Alfred Hitchcock, producer: Sidney Bernstein and Sergei Nolbandov, Nagy-Britannia, 1945, 58 perc)
A táborok emlékezete egy, az Imperial War Museum birtokába került dokumentumfilm a német koncentrációs táborok felszabadításáról. A filmet 1945-ben Londonban állították össze a szövetségesek közös programja keretében, de végül soha nem mutatták be. Miután az amerikai fél visszalépett, a program egyedüli felelőse a Tájékoztatási Minisztérium lett. Alfred Hitchcock-ot nevezték ki rendezőnek, az utómunkálatok elkészítésével pedig Richard Crossman-t bízták meg, aki járt Belsenben. A film feltételezett hat tekercse közül öt a 1952-ben a Háborús Hivatal filmraktárából a Filmtörténeti Múzeum archívumába került. A mostani változat narrációs szövegét 1985-ben rögzítették. A film sokkoló felvételeit követő kommentár szerint a film készítői abban bíznak, hogy a közönség "képes lesz felfogni és megemészteni a szörnyű lecke tanulságait."
December 3. Szombat 20.30, ÖrökmozgóA náci főbűnösök pere Nürnbergben (Roman Karmen, Szovjetúnió, 1946, 17 perc)
A híres rendező és opratőr, Roman Karmen felvételei a tárgyalóteremből: A rövid film eredeti felvételeken mutatja a nürnbergi pert, a náci főbűnösöket és a szövetséges hatalmak által delegált bírákat. A perről szóló terjedelmes eredeti felvételek töredékeit számos a nácizmus bűneit elítélő filmben, pl. A népek pere című dokumentumfilmben is felhasználták, de bevágták olyan propagandafilmekbe is, amelyek manipulatív módon igyekeztek párhuzamot vonni a jelen és múlt között, mint például a Nürnberg 40 év múltán című film.
December 1. Csütörtök 16.30, ÖrökmozgóNürnberg (Pare Lorentz, Stuart Schulberg, USA, 1946, 78 perc)
A híres amerikai dokumentumfilmes, Pare Lorentz rendezte és vágta ezt a filmet 1946-ban. A filmet az amerikai kormány dobozba záratta és "eltemette", attól tartva, hogy túl sokkoló. 1996-ban fedezték fel kutatók a Tinbergen Archívumban, a kaliforniai Beverly hills-i holokauszt kutató- és oktatási központban. A film szinte kizárólag egykori eredeti náci filmfelvételekből áll.
December 1. Csütörtök 16.30, ÖrökmozgóMenedékjog (Jelentés a menekülthelyzetről 1949 januárjában) (Rudolf W. Kipp, Németország angol megszállási zónája, 1949, 37 perc)
A film a menekültek és menedékkérők helyzetét mutatja be Németország angol megszállási zónájában, ahová sokan próbáltak menekülni a szovjet zónából.A film első részében számos menekültet láthatunk, amint éppen átkelnek a zónákat elválasztó "zöld határon", határőröket a nyugati és keleti oldalon, és egy menekülteket szállító buszt. Majd felvételeket láthatunk különböző menekülttáborokból, Schleswig-Holsteinből, Alsó-Szászországból és Észak-Rajna-Westfáliából. Az utolsó, hosszabb rész bemutatja a Nyugatra érkezés és befogadás folyamatát az uelzeni táborban, ahol a menekültek "osztályozását" végzik. A néző láthatja, miként kezelik a eltérő módon a menekültek egyedi eseteit, valamint a visszautasított menekülteket, akik választhatnak, hogy illegálisan az angol zónában maradnak, vagy visszatérnek a szovjet zónába. Az film nyersanyagából készítettek később egy "hidegháborús" változatot, melyből a kínos részeket kivágták.
December 3. Szombat 16.30, ÖrökmozgóAz első évek (Joris Ivens, 1949, Hollandia, 99 perc)
Az elkötelezett baloldali filmrendező a második világháború után felcsillanó reményektől fűtve lelkesen üdvözli a szocialista rendszerek megszületését Kelet-Európában. Eredetileg a film négy, az új demokráciákról szóló epizódból állt volna Bulgáriáról, Csehszlovákiáról, Lengyelországról és Jugoszláviáról. Mivel Tito időközben szakított a sztálini szovjet vezetéssel, a Jugoszláviáról szóló részt elhagyták. A bolgár fejezetben az öntözési rendszer kiépítése csökkenti az emberek kiszolgáltatottságát az időjárásnak. A cseh rész Jan Hust, és a cseh nemzeti érzést, és a háború utáni új társadalmi és gazdasági rend felépítését állítja középpontba. A lengyel epizódban egy asszonyt követhetünk nyomon, aki elhagyja a lerombolt Varsót, és egy acélműben vállal munkát, hogy új otthont teremtsen magának valahol Nyugat-Lengyelországban. Mindhárom epizódból sugárzik a szocializmus ígérete által ihletett derűlátás: azt a folyamatot mutatják, ahogyan épül az új szocialista demokrácia a háború előtti kapitalista országok romjain.
December 3. Szombat 14.30, ÖrökmozgóA kőbe vésett brutalitás (Alexander Kluge & Peter Schamoni, 1960, Német Szövetségi Köztársaság, 12 perc)
A film negyed századdal Leni Riefentstahl Akarat diadala című filmjének elkészülte után visszatér a Nürnbergi Pártnapok színhelyére. A színhely ma üres és elhagyatott, a tér a semmiben lebeg. Speer gigászi díszleteit és Hitler bombasztikus vízióit újra szemügyre vehetjük a kritikai művészettörténet és a radikális archeológia eszköztárának segítségével. A film szembesít a nácizmus örökségével, miközben minden kockájával arra figyelmeztet: nem szabad felejteni! Kluge első filmje az építészet, a nürnbergi birodalmi ünnepségsorozatok "dicsfénye", a gigantikus, római stílusban épült kongresszusi csarnok képeinek felidézésével próbálja elemezni és bemutatni a náci rendszert. A kőbe vésett brutalitás – írta Ulrich Gregor – nem csak olyan film, amely érdekes és fontos ismereteket közöl egy korszakról, nemcsak magyarázatot kínál a német kultúrtörténet egy fejezetére, hanem annak is ékes dokumentuma, hogyan próbálja újrateremteni önmagát a háború utáni nyugat-német filmezés.
December 1. Csütörtök 18.30, Örökmozgó
December 4. Vasárnap 16.30, ÖrökmozgóTanár az átalakuló világban (Alexander Kluge, Karen Kluge,1962/63, Német Szövetségi Köztársaság, 11 perc)
Három különböző, mégis jellemző történet arról, hogy csap össze az idealizmus "Történelemmel". Adolf Reichwein porosz kormányhivatalnok és egyetemi professzor. A náci uralom idején egy kis falusi iskolába vonult vissza, ahol kidolgozott egy modellt a tanítás elveiről. 1944-ben fölakasztották. Friedrich Rühl szenvedélyes tanár volt, aki hitt az oktatás hatalmában. 1944-ben egy csoport diákot vezetett a frontra, akik közül mindössze négyen maradtak életben. A háború után Rühl már nem akart visszatérni a tanításhoz. Margit M. a radikális iskolareform híve volt. Úgy érezte, hogy a "párt uralma idején" nem maradhat tovább vezető tanár. Végül mégis elfogadott egy tanári állást Kelet-Németországban, hogy azután egy önkényes fegyelmi eljárás nyomán eltiltsák szakmája gyakorlásától.
December 4. Vasárnap 16.30, ÖrökmozgóVédtelen ártatlanság (Dusan Makavejev, 1968, Jugoszlávia, 78 perc)
Dokumentumfilm a híres jugoszláv atlétáról és mozirajongóról, aki a nácik által megszállt Belgrádban forgatott játékfilmet, és emiatt számos kellemetlensége volt a felszabadulás után. A jugoszláv rendező, Dusan Makavejev véletlenül botlott az első jugoszláv hangosfilm kópiájába, amit azért ítéltek feledésre a második világháború után, mert a rendező, Strongman Aleksic a németektől kapta a felszerelést. A történelmi kollázsban Makavejev a stábbal és Aleksic-csel készített interjúinak részleteit keveri német propagandafilmek és Aleksic melodrámájának képkockáival.
December 2. Péntek 16.30, ÖrökmozgóA háború utáni Japán története egy pincérnő elbeszélésében (Shohei Imamura, Japán, 1970, 105 perc)
Imamura Madam Onborót kérdezi, aki egy bár tulajdonosa volt, és feleségül ment egy amerikai katonához a háború után. Az általa adott leírást az amerikai megszállásról a rendező korabeli híradófelvételek bejátszásával szakítja meg, amelyek gyakran ellentmondanak a szemtanú beszámolójának. A film a "hivatalos" történetírás alternatívájának lehetőségét tárja elénk: világos és határozott szemléletmódja súlyos kérdéseket fogalmaz meg magával a dokumentumfilm-készítéssel kapcsolatban is. A film a műfaj egyik kivételes mesterműve.
December 4. Vasárnap 14.30, ÖrökmozgóTársasutazás (Gazdag Gyula, Magyarország, 1984, 75 perc)
A dokumentumfilm egy csoport egykori fogoly útját kíséri végig, akik négy évtized múltán visszatérnek Auschwitzba. A látogatás felidézi az egykori emlékeket a háborúról és a fogságról, az áldozatok és a túlélők későbbi sorsáról. Az utazás képeit meg-megszakítja egy beszélgetés egy asszonyal, aki a táborban szerzett betegsége miatt nem tarthatott a többiekkel. Nyugodt hangon beszél a halálsorokról, ahol élet és halál kérdésében a rideg és érzéketlen önkény döntött.
December 3. Szombat 18.30, ÖrökmozgóNémetország képei (Hartmut Bitomsky and Heiner Mühlenbrock, 1983/84, Német Szövetségi Köztársaság, 60 perc)
Izgalmas betekintés több mint 30 ún. "Kulturfilm"-be, azaz náci filmhíradókba. A filmrészletek a gátlástalan rendszerpropaganda mintapéldányai: Németországot önbizalomtól duzzadó országnak ábrázolják, melyet a természet iránt rajongók, iparosok laknak, olyan emberek, akik egyszerre elkötelezettjei a hagyománynak és a haladásnak. A film harminc egykori, velejéig képmutató és álságos dokumentum- és filmhíradó felhasználásával készült, melyeket 1933 és 1945 között vetítettek a játékfilmek előtt a német mozikban.
December 4. Vasárnap 16.30, ÖrökmozgóHazugság (Melanie Spitta and Katrin Seybold, Német Szövetségi Köztársaság, 1987, 85 perc)
A doumentumfilm a németországi "cigányok" üldöztetésévelés az 1945 utáni kártérítésükkel foglalkozik. Újságcikkek, fényképek, dokumentumok, és a "radikális kutatók" által összegyűjtött más tárgyi bizonyítékok garmada bizonyítja, hogy a szinti (és roma) lakosság szisztematikus üldözése nem 1943-ban kezdődött, amint ezt később sokáig hitték, hanem már 1936-ban. A háború után az erre vonatkozó bizonyítékokat elzárták, hogy megakadályozzák, vagy legalábis késleltessék a kártérítést. A szintik tiltakozásának hatására csak 1981-ben kerültek napvilágra ezek a bizonyítékok.
December 2. Péntek 18.30, ÖrökmozgóA világ képei és a háború lenyomata (Harun Farocki, Németország, 1988, 16 mm, Colour & B/W, 75 perc)
Elmélkedés a fényképezés és a kép hatalmáról, melynek középpontjában az a hihetetlen, de igaz történet áll, mely szerint 1944 áprilisában az amerikai bombázógépek elrepültek Auschwitz fölött, és képeket készítettek a haláltáborról. A képeket az 1970-es évekig a CIA titkos archívumába süllyesztették. De ez csupán a kiindulópont a film készítője, Farocki szabad asszociációihoz, melyek a fényképezés és az ítélkezés, a mérlegelés viszonyát vizsgálják. Mozgalmas kollázs, számos történelmi jelentőségű filmtöredékkel.
December 1. Csütörtök 18.30, ÖrökmozgóVichy szeme (Claude Chabrol, 1993, Franciaország, 110 perc)
A nácik és francia kollaboránsok által a második világháború idején készített, rég elfeledett filmfelvételek és filmhíradók brilliáns összeállítása. Petain marsall Vichy-ben, e Közép-Franciországban lévő kisvárosban székelő bábkormánya német uraival együttműködve gyártotta a náci propagandát. Annak érdekében, hogy a közvéleményt a szövetségesek és a zsidók ellen fordítsák, nagy műgonddal dolgozták ki a háborús évek alternatív történetét. Az eredmény ma is sokkoló, egyben rémisztően hatásos. A francia új hullámhoz tartozó rendező, Claude Chabrol mesteri elemzést nyújt a nácikról és manipulációs technikáikról.
December 4. Vasárnap 20.30, ÖrökmozgóA varsói gettólázadás krónikája Marek Edelman elbeszélése szerint (Jolanta Dylewska, Lengyelország, 1994, 70 perc)
Marek Edelman, a Zsidó Munkás Szövetség egykori tagja, a varsói gettófelkelés egyik vezetője lenyűgözően alapos és életeli beszámolót ad az 1942. április 19-e és május 10-e közötti események történelmi láncolatáról.Edelman visszaemlékezéseit felerősítik a filmkészítők által megidézett, hipnotikus erejű, lassított, diafilm-szerű bejátszások, melyeket eredeti, a deportálandó zsidókról készítet náci felvételek alapján állítottak össze. "Az Edelman krónikája a szív, a lélek és a beleérzés dokumentuma: szenvedélyes és ékes bizonyítéka annak, nem lehet eleget beszélni a holokausztról."
December 5. Hétfő 20.30, ÖrökmozgóMiközben valahol... 1940-43 (Forgács Péter, Magyarország, 1994, 52 perc)
A film alkotója otthoni, házi használatra készült filmek és a német hadsereg számára készült filmek segítségével szövi együvé egy holland polgári család mindennapjait az 1940-es években: babafürdetés, esküvő, piknikezés, vakációzás, miközben folyik a háború, és a kamera látókörén kívül tömegével halnak az emberek. A filmben visszatérő motívum az a korabeli felvétel, ami két fiatal szerelmes, egy lengyel lány és egy német fiú, a ,,fajgyalázó szerelmesek" nyilvános megszégyenítését, megaláztatását mutatja be, ahogyan a kisváros lakói egykoron tanúi lehettek az eseménynek, valahol a megszállt Lengyelországban, 1939-ben. Feledhetetlen, felkavaró képek a második világháborúról.
December 4. Vasárnap 18.30, Örökmozgó
