A hatéves budapesti Olivér szemén keresztül a film a siket kultúra és a jelnyelvi kommunikáció világába vezet. A hétköznapi pillanatokból érzékeny és játékos portré bontakozik ki, amelyben a kéz nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem a kapcsolódás, az identitás és az önkifejezés tere is.

A csorda visszhangja kísérőfilmjeként vetítve.