Kanada

Rachel Leah Jones elsimert dokumentumfilmes, munkái középpontjában Izrael és Palesztína áll. Társadalmi nemek tanulmánya szakon diplomázott, majd dokumentumfilm-készítésből szerzett mesterfokozatú diplomát. Saját filmjein kívül számtalan más produkción is dolgozott, és olyan progresszív médiaorgánumokkal is együttműködött, mint a New York-i Democracy Now! hírcsatorna.

A nagynevű Kanadai Filmközpont Rendezői Laborjának legfiatalabb rezidense, Slater Jewell-Kemker hat éves kora óta filmeket készít. A díjnyertes filmkészítő és klímaaktivista Jewell-Kemker-ről kétszer is írt a Forbes: egyszer a tíz éven át készült egészestés dokumentumfilmjéről, melyet a nemzetközi ifjúsági klímamozgalmak kialakulásáról forgatott Nincs másik Föld! (Youth Unstoppable) címmel. Másodszor pedig a Kanadai Film Központ (CFC) által támogatott rövidfilmje miatt jelent meg az újságban. A film címe Still, és a családon belüli erőszakról és elvakultságról szól. Emellett Jewell-Kemker rutinos szónok, akit gyakran hívnak film és klímaváltozásról szóló konferenciák panelbeszélgetéseibe, hogy képviselje a fiatalokat, illetve hogy filmkészítő workshopokat tartson kamaszoknak.

Christy Garland has directed award-winning and critically acclaimed documentary features and fiction shorts. Based in Toronto, she often co-produces with the Nordic countries. Distributed worldwide, Garland's films deliver strong dramatic development, poignant character transformation and universally felt themes.

Rachel Leah Jones elsimert dokumentumfilmes, munkái középpontjában Izrael és Palesztína áll. Társadalmi nemek tanulmánya szakon diplomázott, majd dokumentumfilm-készítésből szerzett mesterfokozatú diplomát. Saját filmjein kívül számtalan más produkción is dolgozott, és olyan progresszív médiaorgánumokkal is együttműködött, mint a New York-i Democracy Now! hírcsatorna.

Katherine Nequado egy attikamek fiatal nő a kanadai Manawanból, Kanadából, aki első rövidfilmjét, a Wamint a Wapikoni audiovizuális workshop során készítette Montreálban. Ez az első élménye felkeltette érdeklődését a filmezés iránt, és tervez ez irányban továbbtanulni.

Alicia Mollen 1999. március 9-én született a kanadai La Romaine-ban, egy innu rezervátumban, most Sept-Îles-ben él. Első filmje, a Volleyball, egy személyes történet, melyet a Wapikoni civil szervezet támogatott.

Melissa Mollen Dupuis az innu közösség tagja Ekuanitshitban, Quebec északkeleti részén. 2012-ben megalakította az Idle No More mozgalom quebeci csoportját (közösen Widia Larivière-rel). 2014-ben a Wapikoni bizottság elnöke lett. 2017-ben az Amnesty International kinevezte, a kanadai őslakosok mozgalmának másik öt tagjával együtt, a Lelkiismeret Nagykövetének.

Mathieu Vachon a kanadai Sept-Îles-ben született 1986-ban. Innu őslakosként az életét a város és a Maliotenam nevű rezervátum között töltötte. Első videóját, az Indian Time-ot a Wapikoni nevű civil szervezet támogatásával készítette 2014-ben. Azóta szerepelt az Innu Kikamu Fesztiválon és a Montréal First Peoples Fesztiválon. 2016-ban elkészítette második filmjét a Wapikonival, Loup garou címmel.

Nicholas de Pencier rendezői munkásságának egyik legelismertebb darabja a Four Wings and a Prayer című, a pompás királylepke vándorútjáról szóló egészestés dokumentumfilm, mely elnyerte a Pariscience fesztivál nagydíját, a Banff Rockie díjat a legjobb vadvilágról és természetrajzról szóló műsorért, a Jules Verne Nature Award-ot, Gemini-díjra jelölték a legjobb tudományos és ismeretterjesztő dokumentumfilm, a legjobb operatőri munka és a legjobb rendezés kategóriákban, tovább Emmy-jelölést kapott a PBS csatorna NOVA című televíziós programjában sugárzott változatáért. 2004-ben de Penciert Gemini-díjra jelölték a legjobb rendezés kategóriájában Streetcar című performanszfilmjéért, a film főszereplője, Peter Chin pedig elnyerte a legjobb előadás díját. A filmet Banff Rockie díjra is jelölték.