Szemek mögött rejtőző történet - Interjú A titkos erdőm rendezőjével, Niina Brandttal

Lauri legszívesebben erdőkben sétálva, a madarak hangját hallgatva engedi szabadon gondolatait, amik a későbbiekben versekké formálódnak. A néző megérezheti A titkos erdőm című dokumentumfilm főszereplőjéből áradó békességet, amivel könnyedén azonosulhat, és amellett, hogy közelről megfigyelheti egy autizmussal élő fiatal fiú mindennapjait, sokkal inkább az összetett személyisége, gondolkodásmódja és kreativitása kerül a fókuszba. Niina Brandttal, a film rendezőjével beszélgettünk a 14. Verzió Filmfesztiválon, aki az erdő homályos, felnagyított részleteivel, hangjaival és versrészletek  segítségével fejezte ki Lauri költői látásmódját.  

Hallgatom az életet és figyelek, hogy a szeretet elérjen hozzám.

Lauri Katajainen

 

Hogyan találkoztál Laurival? Oktatási célból szerettél volna filmet csinálni az autizmusról?

Egy költészet órán találkoztam vele 2009-ben, és amint megláttam, éreztem, hogy egy történet rejtőzik a tekintetében. Pirjoval, a segítőjével és fordítójával volt az órán, aki a kommunikációban segíti, beszélgetni kezdtünk, és később elolvastam az írásait. Lenyűgöztek az írói képességei, és hogy olyan mély témákat boncolgat a műveiben, mint a szerelem. Ezután írtam neki egy emailt a filmmel kapcsolatban, és azt mondta, hogy: “Igen, érdekel a filmkészítés”. Szóval nem kerestem a főszereplőmet, csak találkoztam vele. Lauriról szerettem volna elmesélni egy történetet, nem az autizmusról. Szerintem ez egy nagyon fontos megközelítés, amikor emberi jogokról beszélünk, hogy a személyre összpontosítunk a fogyatékosság helyett.

Az erdő homályos képei és hangjai segítségével megmutattad Lauri belső világát és képzeletét a filmben. El tudnád mesélni a film készülési folyamatát?

Lauri írásaira és az érzéseire szerettünk volna összpontosítani, emiatt szűk térben, szuperközeli beállításokat választottunk, és hogy kifejezzük a gondolatait, külön color scripteket készítettünk, így az érzelmeit különböző színek fejezik ki. Emellett mindig megkérdeztem, mit gondol a beállításokról. Nagyon tetszettek neki az apró részletek és a homályos képek, mivel nem látjuk tisztán az erdőt, csak sejtjük, hogy ott van. Nagyon örültem, mert hét éven keresztül dolgoztunk a filmen, és miután Lauri látta a végleges filmet, azt mondta: “Egyenesen a lelkembe láttál.” Sírtam, amikor ezt hallottam.

masodik_kep_cikk_adrian_zoltan.jpg

fotó: Adrián Zoltán

Ahogy mondtad, hét évig követted nyomon az életét. El tudnád mondani, ez idő alatt Lauri milyen lépéseket tett?

Szerettük volna látni az oktatási útját és a további életét, mert amikor megismerkedtünk, még a szüleivel élt, és a kiköltözés után is szerettük volna nyomon követni a lépéseit.

A néző érezheti Lauri belső békéjét, amely verseiből, gondolataiból és a viselkedéséből is árad. Hogyan tudja elérni ezt a békességet az életében?

Imádja az erdőt, minden lehetőséget megragad, hogy ott lehessen. Amikor nem tud ott lenni, az is csodálatos számára, ha az ágyban fekve az erdőre gondol, és elképzeli a madarak és a természet hangját. A mindennapi életben ez segít neki a koncentrációban, és nagyon szereti azokat a kicsi játék madarakat, amiket a filmben is lehet látni.

Láthatjuk, hogy mély és bensőséges kapcsolat fűzi Pirjohoz, aki a  segítője és a fordítója. Tudnál mesélni a kapcsolatukról, és hogy hogyan működik közöttük a kommunikáció?

Lauri elmondása alapján, Pirjo társaságában nyugodtnak és békésnek érzi magát, nagyon könnyedén tud vele dolgozni. Szerinte a karjába áramlik ez a békesség  ami lehetővé teszi, hogy koncentráljon és írjon. Bármilyen klaviatúra segítségével tud írni vagy bármivel, aminek betűi vannak, majd amit Lauri legépelt, azt Pirjo hangosan felolvassa.

harmadik_kep.jpg

A film befejezése után volt olyan terved, hogy oktatási célra is felhasználod?

Finnországban 2017 májusában oktató célú, figyelemfelhívó kampányba kezdtünk. Az egész országban vetítettük a filmet mozikban és iskolákban. A kampányba autizmussal és Asperger-szindrómával foglalkozó szervezeteket is bevontunk, és a vetítések után autizmusra fókuszáló emberi jogi beszélgetéseket szerveztünk.

Szeretnéd folytatni ezt a kampányt más európai országokban is?

Ha kapunk támogatást, ez lenne a következő lépésünk a jövőben. Nagyon szeretnénk külföldön is folytatni ugyanezt a projektet. Ahogy a film nemcsak az autizmusról szól, hanem Lauriról, ez egy nagyon jó hátteret adna, hogy bármelyik fogyatékosságra ráirányítsuk a figyelmet, ne csak specifikusan az autizmusra.

Tartod a kapcsolatot Laurival, mivel foglalkozik most?

Helsinkiben él, részt vesz a kampányunkban, eljön a vetítésekre és a beszélgetésekre. Facebookon is követem az életét, ahol nagyon aktív. Amikor találkozik Pirjoval, mindig szeretne írni nekem az érzéseiről, és hogy mi történik vele, mit csinál éppen. Minden héten olvasom az üzeneteit. A jövőben szeretné folytatni a tanulmányait, de ez eléggé nehéz, mert támogatásra van szüksége, nagyon örülnék, ha megkapná a megfelelő segítséget, hogy ez lehetővé váljon.

Magyarországon az autizmus témáját legutóbb 2015-ben Csabai Kristóf dolgozta fel a Jégszekrénybe zárva című dokumentumfilmmel, amely elsősorban oktatási céllal készült. Az archív felvételekkel és a klasszikusnak számító alkotásokból - mint az Esőember és a Temple Grandin - kölcsönzött jelenetekkel az autizmus történelmi fejlődésének szakaszait veszi végig a kezdetektől egészen a napjainkig. A film ereje a személyes hangvételű interjúkban rejlik, amiken keresztül megismerhetünk egy autizmussal foglalkozó szervezetet, egy iskolát és egy újfajta kezdeményezést, az Autista vagyok nevű YouTube csatornát.

 

Orosz Anna