Az erdő hangjait figyelve

Egy különleges élmény, hogy Lauri fantáziadús és kifinomult gondolatait hallgatni, egy kiváltság, amelyet Niina Brandt A titkos erdőm című film rendezőjének köszönhetün. A film egy költői történet szeretetről, csendről, mély és erős érzelmekről, szabad akaratról és megértésről, melyet az idei Verzión vetítettek.

A dokumentumfilm felfedi számunkra Lauri titkos világát, egy autizmussal élő fiatal fiúét, aki a türelmes és kedves fordító, Pirjo segítségével kommunikál másokkal. Egy srác, aki a szerelmet és az önálló élet lehetőségét keresi, és akinek a szavait a rendező művészeti alkotássá formálja.

Niina Brandt a történet elmeséléséhez érzékeny esztétikát teremtett, ahol a huszonéves, autizmussal élő Lauri gondolatai helyükre találnak a szavak és a köztük lévő tér által megteremtett, kifejező egységben. A főszereplőnk valójában tele van mondanivalóval: kérdéseket tesz fel önmagáról, és az “autista káoszon" kívüli világgal való kapcsolatáról. Gyönyörű és mély, kék szemei, amiket tisztán és sokszor láthatunk visszatérő közelképekben, olyanok, mint két nyitott ablak, amelyen keresztül vágyainak, reményeinek és kérdéseinek túláradó világába láthatunk bele.

A rendező közelképek mellé helyezi Lauri mindennali életének ellesett és megfigyelt pillanatait. melyeket az iskolában, vagy az édesanyjával tölt. Ezek a beállítások néha majdhogynem tolakodóak, különösen akkor, amikor éppen belemerülünk a küszködés és a düh pillanataiba. Brandt mégis egyensúlyt teremt a megfigyelői nézőpont és azok között a pillanatok között, amikor ahelyett, hogy Laurit látjuk, az erdő hátterében lebegve olvassuk (és halljuk) a szavait. Ekkor fedezhetjük fel igazán a belső világát.

harmadik_kep_vagy_a_trailer.jpg

Az erdő kulcsszerepet játszik a filmben, az egyik oldalról, gyakran homályosan jelenik meg, amely sugallja az autizmus által okozott zavart Lauriban: egy világ, amely különbözik attól a világtól, ahol minden érthető és pontosan meghatározott. A másik oldalon pedig ott van az erdő csendjével és rejtett életével, amivel főszereplőnk különleges kapcsolatot teremt, mely köteléket tökéletesen visszaadják a változatos beállítások. Lauri érti a természet nyelvét, és értékeli a szépségét.

A szépség az a kulcsszó, amelyen keresztül értelmezhetjük ezt a filmet. A titkos erdőm a vizuális esztétika egy különleges példája, de ami még ennél is fontosabb, hogy ez egy olyan film, amely képes megmutatni egy olyan elme szépségét, amelyet másképpen nem fedezhettünk volna fel. Lauri egy rendkívüli személyiség, aki egyúttal autista is, különösen érdekessé pedig a költői gondolkodásmód teszi, amin keresztül kifejezi a gondolatait és felteszi kérdéseit.

Egy zajokkal teli világban A titkos erdőm figyelmes csendre készteti a nézőket, hogy hagyjanak időt a gondolatok kibontakozására, egy figyelmesebb párbeszéd kialakulására, amely elősegíti, hogy mások “belső erdőit” is befogadják. Hány csodás elme rejtőzködik és vár arra, hogy felfedezzék és meghallgassák? Hány előítéletet kell még egyenként lerombolni, és mennyi félelmet kell még legyőzni?

 

Elettra Repetto (a cikk eredeti nyelve angol)