A meghiúsult kínai álom – Interjú David Borensteinnel, az Álombirodalom rendezőjével

David Borenstein antropológusként végzett a City University of New York-on, majd Fulbright-ösztöndíjasként tanulmányozta Kínában az urbanizációt és ingatlanspekulációt. Az ingatlan-beruházások rohamos léptékben szaporodtak, falvak tűntek el, helyettük luxusvárosokat húztak fel a semmiből, melyeknek felvirágoztatására külön szórakoztatóipar épült. Ekkor ismerkedett meg a film főszereplőjével, Yanával, aki éppen nagy ambíciókkal vágott bele a vállalkozásába, amiben külföldiek, elsősorban európaiak szereplésével létrehozott varietéműsorokat szervezett. A rendező maga is fellépett amatőr zenészként az általa csak fehér majom hakniként emlegetett műsorokon, így lehetősége nyílt belátni a színfalak mögé. David Borensteinnel az Álombirodalom című filmjéről és Kínáról beszélgettünk a 14. Verzió Filmfesztivál keretében.

Mikor döntötted el, hogy filmet készítesz az élményeidről?

Nagyon spontán jött, épp szükségem volt anyagra a kutatásomhoz. Eredetileg a kínai ingatlanpiacon tapasztalható áremelkedés foglalkozott, és úgy gondoltam, Yana alkalmazottjaként nagyobb rálátásom lesz a témára. Kezdetben hét-nyolc embert filmeztem. De hiába volt témám, nem volt hozzá sztorim és főszereplőm. Csak egy év múlva döbbentem rá, hogy Yana karaktere alkalmas erre a feladatra. A többieknél sokkal őszintébben beszélt az érzelmeiről. Ekkor született meg bennem a döntés, hogy filmet készítek. Ennek persze megvoltak az előnyei és hátrányai is. Pont a spontaneitás miatt tapasztalható egyenetlenség az első 15-20 perc és a film további része között. Viszont csak a Yanával éveken át tartó szoros barátságnak és az eseményekben való közvetlen jelenlétemnek köszönhetően tudtam ilyen közeli perspektívából bemutatni a témát.

A film során saját tapasztalataidnak és gondolataidnak is hangot adsz, ezzel kilépsz a megfigyelői pozícióból. Mi ösztönzött arra, hogy te legyél a filmed narrátora?

Kezdetben nem így terveztem, de a vágás során kifejezetten hasznosnak bizonyult. Egyrészt az érthetőség miatt: az Álombirodalom nemcsak a kínai ingatlanpiaci buborékról, hanem a white monkey gig-eket [„fehér majom haknikat”] szervező üzletágról is szól. Szükség volt a narrációra, különben a nézők számára nem lett volna világos, hogy a két dolognak mi köze van egymáshoz. Én is a rendszer része voltam, felléptem ezekben a műsorokban, ezért döntöttem úgy, hogy én narrálom a filmet. Másrészt egy idő után egyértelművé vált számomra, hogy a kívülálló, megfigyelői pozíció egy mítosz. Nem lehet megkerülni a tényt, hogy az események történésekor te is ott vagy, a rendező személye nagyon is mélyrehatóan befolyásolja a filmezett anyagot, hiszen a néző a filmkészítő szemén keresztül látja az eseményeket. Igyekeztem elfogulatlan lenni, de a film befejeztekor arra jutottam, hogy sokkal őszintébb és értékesebb, ha a rendező beemeli saját pozícióját a filmbe.

iszb-20171116-40.jpgfotó: Ivándi-Szabó Balázs

A történet végén Yanában egy álomvilág dől össze. Ez valóban úgy történt, ahogy a filmben megjelenik, vagy csak a film cselekményének lekerekítése miatt lett ez kiélezve?

A film cselekménye Yana történetén alapul. Persze, a film része volt, de valóban ez történt vele. Vidékről került fel városba, a film végén pedig már három évvel idősebb. Nemcsak a városi léthez fűződő reményei hiúsultak meg. Szembesülnie kellett a kommunista párt propagandagépezetének szeszélyes működésével is.

A film arról tanúskodik, hogy a nyugati kultúra igencsak nagy presztízsnek örvend Kínában. Hogyan fér meg a nyugat-kultusz a nemzeti önérzettel?

Erre a kérdésre még nem született egyértelmű válasz. A kínai közönségtalálkozókon valahogy mindig ide lyukadunk ki, nemegyszer két órán át folyik erről a vita, számukra ugyanis ez rendkívül érzékeny és ellentmondásokkal teli téma. Egyrészt van bennük egyfajta vonzódás a nyugat felé. Számukra Európa és Amerika egyet jelent a fejlődéssel és jóléttel, a filmben megszólaló ingatlanfejlesztők is ezért törekszenek a nyugathoz köthető szimbólumok felmutatására. Ugyanakkor erős nemzeti öntudattal rendelkeznek, és büszkék Kína ötezer-éves múltjára. Manapság a propaganda azt sugallja, hogy Kína egykori pozícióját csakis a kommunista párt képes visszaállítani. A politikusok kihangsúlyozzák a nemzeti érzéseket, de az ország elmaradottságát is.

Milyen volt film a fogadtatása Kínában?

Nagy visszhangra talált. Jelenleg az egyik legnépszerűbb dokumentumfilm, amelyet egy külföldi alkotó készített Kínáról. A sajtóból sok pozitív visszajelzés érkezett, még a keményvonalas nacionalista lapok is elismerően szóltak róla. Érzik a film kritikus felhangját, de ők teljesen más tanulságot vonnak le belőle. Számukra a film arra mutat rá, hogy Kínának még erősebb nemzeti öntudatra van szüksége, és ezt egy külföldi rendező is meglátja. A cenzúra egyébként engedékenyebb, mint gondolnánk. Vannak tabutémák, mint például a politikai vezetők élete vagy Taiwan és Hong Kong. Ezenkívül bármiről lehet beszélni, minden a hogyanon dől el. A white monkey gig azóta közhellyé vált, és ennek kapcsán indult meg a vita a kínai identitásról, illetve a fellendüléshez fűződő remények realitásáról. A gazdaság valódi állapotát a haknik színvonala is tükrözi: az elképesztő látvány mögött nincs valódi tartalom.

Tartod a kapcsolatot Yanával és a többiekkel?

Igen, több fesztiválra is meghívást kaptunk. Yana tulajdonképpen ezzel a filmmel járta be a világot, nemcsak külföldön nem járt addig, hanem még Pekingbe és Shaghaiba sem jutott el. A legelső meghívást a müncheni DOK.fest-ről kaptuk. Az Álombirodalom volt a nyitófilm, és több mint kétezren voltak jelen. Emlékszem, olyan kifejezés ült ki az arcára, mint aki nem hiszi el, hogy tényleg itt lehet. Tavaly nyáron pedig összejött a régi társaság, és forgatással egybekötött haknit rendeztünk. Jó barátságot kötöttem az ottaniakkal, volt egy közös szakasza az életünknek. Ezért sem volt lehetséges, hogy elfogulatlanul álljak a történethez.

dream-empire-1440x0-c-default.jpg

Tervezel új filmet?

Jelenleg két projekten dolgozom. Az egyik az internetes trollokkal foglalkozik, az ő szemszögükből bemutatva. A téma eleve kényes, hiszen nőkkel erőszakosan bánó férfiakról van szó. De szeretném megismerni őket, és megérteni, honnan fakad belőlük ez a rosszindulat. A másik filmet a vlogos, live streamelős celeb-jelenségről forgatom. Ez még újdonság Kínában, de már felfigyelt rá a propaganda. A kormány mostantól nemcsak a híreken, hanem a netes celebeken keresztül is elérheti az embereket, beleértve a fiatal korosztályt.

 

Nagy Panni