Mit csinálnak a cigánygyerekek? Schiffer Pál 1971-es dokumentumfilmje roma gyerekek és családok életén keresztül tárja fel a korszak oktatási rendszerének intézményes kirekesztését. A rendező gyerekeket, szülőket, pedagógusokat és iskolaigazgatókat kérdez a külön padsorokról, az elkülönített udvarokról és az iskolából kimaradó gyerekekről. A film különlegessége, hogy nem a roma szegénységet vagy kiszolgáltatottságot használja fel érzelmi hatáskeltésre, hanem közvetlen kérdezéssel magát a diszkriminatív rendszert állítja kamera elé. A roma gyerekek nem egy előre megírt történet illusztrációi, hanem saját tapasztalataik megszólaltatói – ezért a film ötven év távlatából is fontos példája annak, hogyan lehet társadalmi igazságtalanságról úgy beszélni, hogy közben ne romantizálja vagy egzotizálja az érintettek életét.