France

Raphaël Grisey Berlinben él és alkot. Videókon, szerkesztésen és fényképeken keresztül összeállított narratívái az emlékezés, migráció és építészet politikájáról szólnak. Where is Rosa L. című könyve (2001-2006) és National Motives című filmje (2011) különböző politikai rezsimek kísérteteit keresi Berlin és Budapest közterein. Grisey filmjei és installációi sokféle dokumentációs, fiktív vagy esszé jellegű formátumban dolgozzák fel a neokolonialista térpolitikát és a gyarmatosítást feloldó történeteket és gyakorlatokat a mezőgazdaságban és a városi terekben (Trappes, Ville Nouvelle, 2003; Cooperative, 2008; és Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive 2015–Bouba Touréval együttműködve). Együtt dolgozott Florence Lazarral a Prvi Deo és a Red Star című filmeken (2006), amelyek a balkáni háború utáni igazságszolgáltatással foglalkoznak a volt Jugoszláviában. Forgatott Franciaországban a diáksztrájkok idején (The Indians, 2011), Kínában mingong parasztmunkások között (The Exchange of Perspectives, 2011), a Pedregulho szociális lakhatást biztosító komplexumban Brazíliában (Minhocão, 2011), Rio de Janeiróban a brazil pozitivista egyházban (Amor e Progresso, 2014) és egykori szökött rabszolgák leszármazottainak hátországban élő közösségeiről Minas Gerais brazil államban (Remanescentes; A Mina dos Vagalumes, 2015). 2019 óta Bouba Touréval együttműködésben folytatott kutatásának és alkotásának eredménye a Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive, amelyet több országban bemutattak.

Armel Hostiou politikatudományi tanulmányai után a párizsi La Fémis művészeti iskola operatőr szakán tanult filmművészetet. SoLoS című diplomafilmjét több helyen bemutatták, valamint nemzeti és nemzetközi szinten is nyert díjakat. Azóta a rendezésnek szenteli munkásságát, elsősorban rövidfilmeket, de installációkat és zenei videókat is készít. Első nagyjátékfilmje, a Rives az ACID Cannes programjában szerepelt. Második, New Yorkban forgatott nagyjátékfilmjét, az Une Histoire Américaine-t a New York-i Lincoln Centerben mutatták be a RDV with French Cinema programszekcióban. Első dokumentumfilmje, a La Pyramide Invisible 2019-ben a Cinema du Réelben debütált. Legújabb dokumentumfilmje, az A másik profil a CPH:DOX fő versenyprogramjában szerepelt, és 2023 júniusában került a franciaországi mozikba a Météore Films forgalmazásában. Armel Hostiou jelenleg következő fikciós filmjének forgatókönyvén dolgozik.

Mila Turajlić a jugoszláviai Belgrádban született, díjnyertes rendező. Filmjeit számos fesztiválon vetítették, de európai és észak-amerikai mozikban egyaránt bemutatták. The Other Side of Everything (2017) című filmje, amely az HBO Europe első szerbiai koprodukciója, 32 díjat nyert, köztük a legjobb dokumentumfilmnek járó IDFA-díjat. Mila első, egész estés dokumentumfilmje, a Cinema Komunisto (2011) több mint 100 fesztiválon szerepelt, és 16 díjat nyert, mint például a FOCAL Award for Creative Use of Archival Footage díjat is. Az archív anyagok alapján végzett munkája során Mila személyes emlékek és politikai narratívák metszéspontjában a történelem reprezentációjának kérdéseit vizsgálja, és a történelem elfeledett részeinek újraélesztésére törekszik. Kutatásokon alapuló művészi gyakorlata a MoMA New York megbízásából készült videóinstallációktól kezdve az élő dokumentumfilmes performanszokig terjed. 2020-ban Mila meghívást kapott az AMPAS (Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia) dokumentumfilmes tagozatába. Legutóbbi projektje, a 2022 őszén bemutatott Ciné-Guerrillas és a Non-Aligned: Scenes from the Labudović Reels kétrészes dokumentumfilm, egy archív utazás a harmadik világ filmes születésén át.

Angelos Rallis filmjei a nyers valóság és a fikció közötti határokat feszegetik. Saját élettapasztalataiból merít ihletet, és témái szokatlan családi struktúrák, poszttraumás viselkedés, veszteség és sors köré épülnek. Vizuális és művészi megközelítése valahol a kontemplatív mozi, a színház és a fikciós esztétikával kiegészített kreatív dokumentumfilm között helyezkedik el. A hosszú snittek és az elnyújtott idő lehetővé teszi a rendező számára, hogy a közvetlen környezetükben bemutatott szereplőket részletgazdagon ábrázolja. Munkái a lassúság érzetét keltik, elég időt hagyva a nézőnek, hogy megértsék és kapcsolatba kerüljenek a szereplőkkel, valamint elmerüljenek az előttük kibontakozó történetben.