Ma este kezdődik a BIDF (Budapest International Documentary Festival), úgyhogy kiválasztottunk a programból néhány filmet, amit különösen érdekesnek találunk. A teljes programért a részletekért keressétek fel a fesztivál honlapját!
Nem tudom, hogy feltűnt-e, de egyfolytában információs háború dúl a fejünk felett. Miután 2014-ben Oroszország katonai és pénzügyi támogatással háborút szított Ukrajnában, majd minden lehetséges platformon próbálta bebizonyítani, hogy azokhoz a rejtélyes „kis, zöld emberkékhez”, akik az orosz hadirend fegyvereivel járkálnak fel-alá, azokhoz bizony semmi köze Putyin kormányának. Azonban van egy csoport, akik rendszeresen rácáfolnak a korrupt nagyhatalmak hazugságaira, és fényt derítenek a súlyos visszaélésekre. Az oknyomozó újságírók új generációjáról szól Hans Pool Bellingcat - Az igazságon túli világ (Bellingcat: Truth in The Post-Truth World) című dokumentumfilmje.
2015. október 30-án tűz ütött ki a Colectív nevű bukaresti klubban. Az esti koncerten a csillagszóró lángra lobbantotta a hangszigetelő műanyagborítást, a tűz két és fél percnél rövidebb idő alatt pusztított végig a termen, amelyben több, mint négyszázan buliztak. Vészkijárat híján a menekülő tömeg bennrekedt a klubban, a helyszínen 27-en vesztették életüket, 38-an a következő napokban, hetekben, a kórházban hunynak el.
Párhuzamosan azzal, ahogy átalakultak körülöttünk a médiarendszerek a poszt-igazság korában, a dokumentumfilm esetében is – melytől sokszor az oknyomozó és pontos riporteri hozzállást várjuk – megkérdőjeleződik a valóság ábrázolhatósága. A jelenség nem újkeletű. A dokumentumfilmek érzelmekre ható elbeszélésmódját, objektívnek gondolt nézőpontját már évtizedek óta formálják az alkotók, teszik azt személyessé vagy épp absztrakttá, költőivé.
Nagy vagy te, jó Anyánk: Igazság,
Nagy vagy te és hatalmad is nagy,
Mint óriás hegy égig érsz fel,
És széles vagy, miként a tenger,
Szép vagy, miként a népes város,
Beláthatatlan, mint az erdő;
Száz nap se volna rá elég, hogy
Körül lehessen járni téged,
S leejti sapkáját, ki rád néz.
- Tolsztoj
Kresalek Dávid 2007-es Hackni című dokumentumfilmjének főszereplője gyakorlatilag a nappalijából levezényel egy úgynevezett médiahacket – létrehoz egy álhírt, amely a mainstream média több csatornáján, a nyomtatott és az online sajtóban, illetve a televízióban is megjelenik, a hír hátterének vagy igazságtartalmának az ellenőrzése nélkül.
A 100 Tagú Cigányzenekarról szóló Alla Zingara című film októberben debütált a Chagrin Falls Dokumentumfilm Fesztiválon. Halász Glória rendezőt kérdeztük a dokumentumfilm elkészítésének körülményeiről, a zenekarral való kapcsolatáról, a szereplőkről és a művészetek fontosságáról.
Kortárs tündérmese – ez jutott eszembe, miközben néztem. A Gettó Balboa című film egyik főszereplője, Sipos Misi bácsi ingyenes bokszedzéseket tart a nyolcadik kerületi fiataloknak, hogy ne az utcán töltsék a szabadidejük nagy részét. Az edző történetével párhuzamosan megismerjük Szabó Zolit is, Misi bácsi egyik tehetséges tanítványát.
„Ha bárki készített volna egy nyomtatott újságot, amit többen akarnak olvasni, már lemásoltuk volna a stratégiájukat” – Poul Madsen, az Ekstra Bladet főszerkesztője kimondja a film egyik kulcsmondatát. A legnagyobb dán bulvárlap szerkesztőségének életébe nyerhetünk betekintést két fő szálon keresztül: pénzügyi válság és morális dilemma.
Kabulban, Afganisztán fővárosában a tálibok és az ISIS öngyilkos merénylői pusztítanak, és a robbantások a mindennapok részét képezik. Az itt játszódó Kabul, a szél városa (Aboozar Amini, 2018) című film egy bensőséges utazásnak is tekinthető. Két családapa és két fiútestvér egyszerű mindennapjaiba nyújt betekintést, miközben a háttérben a tomboló vallási-nacionalista fanatizmus, a szegénység és a nyomor pusztítja a várost.
