Blog

Közel nyolc éve tart a háború Szíriában (2011 márciusában robbantak ki az első tüntetések Bassár el-Aszad uralma ellen), a megszámlálhatatlan áldozatot hozó, és nemzetközi következményekkel is járó konfliktus kapcsán rengeteg dokumentumfilm készült az elmúlt években. Hasonló a helyzet a kelet-ukrajnai háborúval is  - a 2014 március elejétől máig zajló fegyveres harcokat szintén sok film tematizálta.
Az ábrázolhatatlan ábrázolásának kicsit más megközelítése a háború „új generációjának” bemutatása. Mi van, mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik már a konfliktusban nőnek fel? A 2019-es BIDF-en (Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) vetített Apákról és fiaikról (Of Fathers and Sons, Talal Derki, 2018), és Ugatás a távolból (Distant Barking of Dogs, Simon Lereng Wilmont, 2017) filmekben konfliktuszónákban felnövő gyerekek életébe látunk bele.

Nyilván több válasz is lehetséges erre a kérdésre, de a sok esélyes között a Szodomának hívott Agbogbloshie (Ghána) elektronikai hulladéklerakó biztosan ott lesz. Az Üdvözöljük Szodomában (Welcome to Sodom, 2018) című dokumentumfilm rendezői Florian Weigensamer és Christian Krönes ennek a helynek a mindennapjait mutatja be. Nem foglalkozik azzal a rendező, hogyan keletkezett Szodoma vagy azzal, hogy érdeke-e valakinek a fennmaradása, egyszerűen csak tényként fogadja el, hogy nagyjából 40.000 ghánai ember él az óriási szeméthegyen.

Rosie Garthwaite is the series producer for BBC Arabic Digital Investigative Documentaries. She is also the founder of Mediadante; an award-winning independent production company making films about the Middle East for a global audience. She is producer of the multi award-winning film The Workers Cup that premiered on the opening night of Sundance 2017 and was screened in the 15th Verzio Film Festival. We talked to her about the shooting, and her insights of the immigrant workers’ situation in Qatar.

Ugrin Julianna az Éclipse Film alapítójakét és producereként egyre több sikeres dokumentumfilmmel került a figyelem középpontjába, mint például Az Egy nő fogságban vagy a Könnyű leckék. Most az utóbbi rendezőjével, Zurbó Dorottyával való közös munkájáról kérdeztük.

Entering CEU last Friday evening was a very different experience from the usual serene atmosphere that one is used to just before the weekend. Loud chitchat, people waiting outside the auditorium, and nervous excitement in the air – it was the End-of-Semester Documentary Film Screening. These screenings have grown into a somewhat friendly tradition at the university where students have the unique opportunity to share their hard work with the CEU and wider community. After months of sweat and tears, sharing your work on a huge screen in front of a big audience can be a very daunting experience, particularly for the majority of students who never expressed themselves visually before. A completely packed auditorium arguably did not ease the worries of these fresh filmmakers either…

A 2018-as Verzió Filmfesztivál utolsó előtti napján vetített A figyelem csodája című film (At the Philosophers' School, Fernand Melgar, 2018) a fogyatékkal élők világával ismertet meg minket. Egy speciális iskolát mutat be, ahol különböző fogyatékkal élő gyerekek oktatását, fejlődését követhetjük.

Isaiah Berlin fenti híres idézetéből indul ki a Farkasok szabadon című film, mely a világ több helyszínén, több kultúrán keresztül hivatott bemutatni az illiberális demokrácia létét, működését. Megjelenik a hongkongi esernyős forradalom, a tunéziai bukott arab tavasz, az indiai hindu nacionalizmus, a Japánban napjainkig meglévő tánctilalom, és a Trump-éra rasszizmusa. A film nem állít, minden helyzetben objektíven szólaltatja meg a résztvevő feleket, mindkét oldalról. Talán ebben a „watchdog” szerepben rejlik az igazi ereje – felkínál értelmezési lehetőségeket, majd a nézőre bízza a választást.

Pécs, Kecskemét, majd Szeged. Útjára indult a 2018-as Verzió Filmfesztivál az országban, és sorra járja a fenti kulturális értelemben amúgy is sokszínű városokat. Nekem Pécsett sikerült fülön csípnem, ahol az Apolló Mozi immár nyolcadik éve fogadja be és teszi elérhetővé az emberi jogi dokumentumfilmek iránt érdeklődők számára a verziós filmek egy szűkített palettáját. Az Apolló csapata idén tíz filmet hozott el a ma már több mint 100 éves múltra visszatekintő művészfilm-színház vetítőtermeibe.

Marish  is a modern day slave in Hungary, owned by a lady, Eta, who is proud to “own” multiple servants in her home. Growing up in the heart of the more developed parts of Asia in Singapore and Hong Kong, where the domestic helper industry is large, I did not find it bizarre to have someone living in the house and doing all the cooking and cleaning. As my parents both went to work, no one had time to run the house or care for two children at home, they hired a domestic helper from when I was born till I was 17. When I saw Marish smoking in the house - as a domestic helper, you are definitely not allowed to do that - I was even baffled and in disbelief when people refer to her as a modern day slave - she seemed very privileged.

A Dawson City: Megfagyott idő a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon Az emlékezés formái szekcióban került bemutatásra. Az emlékezés nagyszerű hívószónak bizonyul a film kapcsán, hiszen százéves, a földből előkerült némafilmek segítségével meséli el egy Yukon parti kisváros történetét. Az egykori filmforgalmazási rendszer utolsó állomása volt Dawson, ahol így felgyűltek a különböző műfajú filmek, melyek között igazi gyöngyszemek is voltak. A rég elveszett kópiák egy építkezés során kerültek elő 1978-ban. A Dawson City nemcsak a múlt dokumentuma, de a dokumentumfilm műfajára vonatkozóan is érdekes kommentár.